10 kérdés című interjúsorozatunkban szívünknek kedves közéleti embereket kérünk fel arra, hogy válaszoljanak néhány felvetésünkre, hogy egy kicsit közelebbről is megismerhessük őket.

Máté Roland a Szegedi Televízió műsorvezetője elsőként válaszolt 10 kérdésünkre. Akit – mi nem Szegediként, a távolság miatt – online követünk az Instagram oldalán, illetve az Egy pillanat – Az élet Lábatlankodása című blogjában. Legutóbb vele örültünk az új UNYQ vádlijának, amit büszkén csomagolt ki a követői előtt online. Máté Roland 10 kérdésünkre telefonon válaszolt. 

Elengedhetetlen kérdés: szoknya vagy nadrág?

Ez egy nagyon rafinált kérdés. Szeretem az ilyeneket. Szerintem erre a válasz annyira magától értetődő lenne, de mégsem az. Mert én nyilván nadrágot hordok, de a szoknyában lévő nőket nézem meg. De legyen akkor nadrág, hiszen én nadrágot hordok.

Hogyan, mivel szereti indítani a napját?

Kávé, abszolút kávéval indítom a napomat, és legyen valami zaj, zene. Szeretem, ha már korán reggel pofon vág az élet. Saját lejátszási listából vagy tévéből hallgatva, ha egyedül vagyok, ha nem vagyok egyedül, akkor nem feltétlenül kell. De legyen zaj és kávé.

Fürdés vagy zuhany?

Zuhany. Nagy álmom volt, hogy vízálló lábam legyen, mert szeretek fürdeni, de nekem praktikusabb a zuhany. Semmit nem változtattam meg, nincsen kapaszkodóm, mert úgy gondoltam, meg kell ugranom ezt a feladatot, hogy ha bárhova elutazom, ott se lesz nekem kialakítva külön fürdőszoba. 

Mi a hangsúlyosabb: az ebéd vagy a vacsora?

Sajnos a vacsora. Éjszakai életet szeretek élni, szeretem a vacsora feeling-jét. Egy vacsoránál sokkal jobban megnyílik egy ember, mint egy ebédnél. És a vacsorára van jobban időm. Változóan vagyok bent a tévénél, így változóan étkezem. Van, hogy az ebéd nem ebédidőben van, így minden csúszik. Néha elkap a gépszíj, hogy akkor most nem eszem este tízkor, de a végén, ha éhes vagyok este tízkor, akkor eszem. De szerencsére az aputest menő. 

Mikor érezte magát utoljára felszabadultnak?

Ritkán nem érzem magamat nem felszabadultnak.
Amikor olvastam az előre elküldött kérdéseket, végiggondoltam, hogy mikor nem vagyok felszabadult, és arra jutottam, nem szeretnék úgy élni, hogy ne legyek felszabadult. Ki merem jelenteni, hogy én mindig az vagyok. Nagyon ritkán nem érzem így. Még akkor sem, amikor nem a saját terepemen vagyok. Mert akkor is azt érzem, ha saját magamat adom, akkor sokkal jobban átjutok a szituáción, és nem érzem azt, hogy feszengenék. Azt hiszem, ez inkább a személyiségemből fakadhat.

A humor vagy a kedvesség oldja a feszültséget? 

Szerintem abszolút, nagyon. Kedvesség az egyik legfontosabb dolog. A tisztelet is fontos, de a kedvesség mellett a humor még az, amivel nagyon sok mindent át lehet vészelni. Mert a humor nagyon jól tudja oldani a feszültséget. Saját példa az is, hogy ha feszengősebb a légkör, akkor megpróbálok kicsit lazítani a helyzeten. Amitől nyilván én is jobban érzem magamat, mert sokat dob a paklin, ha valaki egy kedves légkörbe lép be.

Fontos hogy szeressék?

Nyilván fontos az embernek, ha szeretik. Szeretem, ha szeretnek, de az a fontos igazán, hogy, akik számomra nagyon fontosak, azokról tudom, hogy ők szeretnek. Mindenki nem szerethet, ha így lenne, akkor nagyon rossz lenne az élet.

Kit hívna vészhelyzet esetén?

Édesanyámat. Volt hogy hívtam a barátomat, barátnőmet is, de a legtöbb helyzetben akkor is az édesanyámat hívtam hamarabb. És ez a mai napig így van. Az édesanyám azt mondja, addig jó, míg egymást tudjuk hívni.

Emlékszik arra, mi volt a jele az óvodában? 

Amikor ezt a kérdést olvastam, arra gondoltam, karmikus dolog, hogy pont a szék volt a jelem, amibe – ma – jól bele ülök időnként. Azért is emlékszem rá, mert soha nem tudtam rajzolni, nem volt jó a kézügyességem, viszont egy szék rajzolásához elég négy vonal, olyan mint egy pálcikaemberke. 

Hová szeretne mindenképpen eljutni (akár még egyszer) az életben? 

Rengeteg helyen nem voltam még. Az lenne fair az élettől, hogy ha a világot be tudnánk járni, és minden kultúrából tudnánk meríteni. Imádom amikor babiloni zavar van. Szeretnék megismerkedni újfajta kultúrákkal, de mindegyiket megismerni egy élet is kevés.
A szívemnek nagyon-nagy kedves emlék Korfu, oda egészen biztos, hogy visszamegyek még. A szívem csücske, de a világ mind a 180 országába, ahol még nem jártam elmennék. Különösen a Karib-térség, a távoli mediterrán szigetek vonzanak.

Fotó: Máté Roland