Már most arról szólnak a beszámolók és tudósítások, hogy rekord számú nézőközönségre lehet számítani. Vannak akik örülnek és persze vannak akik kevésbé. Mert az éremnek, bármilyen színű is, két oldala van.

Biztosan van és még lesz is jó néhány híradás arról, hogy számokban mit is jelentett megteremteni ennek a nemzetközi eseménynek a lehetőségét. Már eddig is részletes beszámolókkal találkozhattunk a szükséges építkezésekről, hallhattuk, hogy ki mit csinált vagy éppen nagyon nem csinált meg. Hogyan folyt el sok csilliárdnyi forint és miegymás még mielőtt a vizes vb kezdetét vette volna.

Azonban mindezek mellett és mindezek ellenére mi magyarok rendezhetünk és bonyolíthatunk le egy olyan világsport eseményt, amit a korábban csak az Eurosporton követhettünk végig. Mert, ez igenis egy ilyen kis nemzetnek, mint amilyenek mi vagyunk magyarok, ez nagy dolog. Hatalmas!

Belegondoltunk, hogy úszó hírességek, műugró világbajnokok és kiváló sportolók százai járnak most azon a földön, ahova hétvégenként a családi programokat szervezzük?

Hatalmas dolog a mi sportolóinknak is, hogy azok a medencék ahol ők évekig felkészültek, végeláthatatlan hosszakat úsztak, ahová kora hajnalban mindennap lejártak, ahol sírtak és nevettek, azokba a medencékbe most tizenhat napon keresztül olyan külföldi társaik csobbannak, akikre talán felnéznek. S ezek a csaták most itt nálunk történnek. Nem a mi sportolóink utaztak, nem mi utaztunk drukkolni, hanem ideutaztak más sportolók és más drukkerek, a mi otthonunkba! 

Tudjuk, sőt szomorúan nézzük mennyi minden van a itthon a mi kis hazánkban, amin lehetne, mi több kellene változtatni, amit lehetne jobban csinálni. Nem kell felsorolnunk azt a rengeteg területet, amin elmaradottak vagyunk.

E-mellett lehet bosszankodni a nagy tömeg miatt, azért is, mert nincs parkolóhely, dugó van egész Budapesten és mert alig lehet tömegesen közlekedni, vagy lehet örülni annak, hogy mennyi külföldivel találkozunk az utcán, akik most megdobták a turizmusunkat, lehet örülni a sikereknek, lehet boldogságot érezni is!

Talán szuroklóként is felkészültebben élnénk meg ezeket a sikerélményeket, ha már jóval a Fina előtt heteken át lépten-nyomon halljuk a buzdítást a szurkolásra, ha a reklámok az összetartásról szóltak volna, hogy egy emberként várjuk ezt a vizes két hetet. Ha Budapestet ellepte volna a víz, számtalan módon hirdetve ennek a nagy eseménynek a jelentőségét. Nem így lett, nem lettünk buzdítva, nem lett belőle nagy nemzeti összbuli. De még most késő és főleg nem szégyen büszkének lenni. A sok statisztikai adat ellenére örülni ennek a két hétnek, ahogy azt teszik sport szeretők ezrei világszerte egy fekete dobozon keresztül. Ahogy nézik a FINA 2017 Világbajnokságot, közben Magyarországot is látják, a mi hazánkat!

Kép: Fina2017