Sokan posztolnak az instára ételfotókat. Kelemen Dani színes képeibe viszont legszívesebben beleharapnánk. Földből kihúzott édesburgonya, raklapnyi cékla, szív alakba rakott koktélparadicsom, marokban tartott okra, tálba rendezett idénygyümölcs. De vajon ki van a képek mögött?

Ilyenkor februárban már mindannyian ki vagyunk éhezve a friss, roppanó zöldség-gyümölcsre. Kelemen Dani @danovskynk oldalától pedig egyenesen folyik a nyálunk. Hol máshol kérhettük fel Danit, mint az Instagramon egy interjúra. Telefonon és írásban is beszélgettünk.

– Hogyan jöttek a zöldségek? Mit takar a családi termelés?

– Nagykanizsán panelben nőttem fel, de a jóval korábban vásároltak a szüleim egy telket a város melletti szőlőhegyen, majd baráti segítséggel felhúztak rá egy házat, szép nagy pincével. A bátyámmal korán megtanultuk, hogy mennyi fáradtság eredménye a finom, tápanyagdús étel, és hogy mennyire kell értékelni azt, ami a tányérra kerül. Ahogy cseperedtünk, bizony be kellett segítenünk a munkába. Ezt akkor persze utáltuk, hiszen szívesebben fociztunk vagy barangoltunk volna a hegyhátak között az erdőben. Később a családunk kapott egy kihasználatlan telket, hogy gazdálkodjunk rajta. Itt málnával kezdtünk foglalkozni, de szó szerint rühelltünk dolgozni. Az egyetlen pozitívum a mellettünk lévő karám volt, ahol a kerítésre felmászva lehetett bratyizni a lovakkal. Az persze tök jó volt, amikor a nyár végén összegyűjtött pénzből megkaptuk az első számítógépünket, újra tapétáztuk és kifestettük a lakást, vagy éppen lecseréltük az ezeréves Trabantunkat.

– Neked mennyi munkád van a termesztésben?

– Nagykanizsáról Pécsre költöztem, de hetente biztosan hazautazom egy-két napra. Tavasszal sok a munka, a talaj átmozgatása és az ültetés. Utána a zöldségek növekedésének idején vannak teendők, a késői vetések, aztán a rengeteg öntözés a kútról, az egyes növények betakarítása, végül pedig a veteményes takarítása, a föld átmozgatása és tápanyaggal való utánpótlása. Van kerti komposztunk, valamint a lenyírt, jó minőségű füvet is felhasználjuk, például a paradicsom közé, vagy éppen a bokrok, fák alá rakjuk. Mindig van mit tenni, talán csak december és január az, amikor teljes nyugalomban alszik a föld. Minden évben újítunk valamit: két éve ültettünk először édesburgonyát óriási sikerrel, tavaly okrát is termesztettünk szintén szép eredményekkel, idén pedig a csicseriborsóval próbálkozunk.

– Gyerekkorodban már szedted a krumplibogarat, és a földből kihúzva etted az újhagymát?

– Igen, pont így volt. Tavasszal, amikor a legelső zöldségek kellően nagyra nőnek, mint a retek és az újhagyma, akkor bizony igazi gyűjtögető életmódot folytatok a kertben. Május-június körül, mikor már mindenféle piros gyümölcs megterem, van, hogy a kertben reggelizem. Innen egy kis eper, onnan némi ribizli, aztán a cseresznye, az egres és végül a málna. Az olyan kártevők ellen, mint a krumplibogár természetes módon harcolunk. A sorok elé büdöskét ültetünk, vagy éppen egyéb olyan virágokat, levendulát, amelyek vonzzák a méheket és természetes módon riasztják el a bogarakat.

– Vegyszert nem is használtok?

– Alapvetően törekszünk a biokertészkedésre, amennyire csak tudunk, természetes eljárásokat vetünk be, ennél azonban bonyolultabb a helyzet. A szigorú nézőpont szerint, ha legalább egyszer permetezel, már nem beszélhetünk biotermelésről. Az időjárás hóbortjai, a szomszéd kertben felbukkanó vírusok és az egyéb kártevők ellen, megelőzés miatt használnak növényvédő szereket. Ez pont azért kell, hogy az előbbiek ne befolyásolják a termés minőségét és a mennyiséget. Abban az esetben, ha kizárólag biogazdálkodást folytatunk, akkor bizony el kell fogadni azt, hogy lesznek áldozatok a kertben. Ahhoz, hogy ugyanakkora termésátlagot érjünk el biogazdálkodással, nagyobb földterületet kell használni. Mi nem vagyunk biokertészek, évente néhány alkalommal használunk vegyszereket, például lemosó permetezéskor.

– Mi ihletett arra, hogy lefotózd és megoszd a terméseket?

– 2016-ban @numbava régi blogja vezetett az instára. Akkor már évek óta fent voltam @danovskynk néven, de nem osztottam meg semmi különöset. Elkezdtem olvasni a különböző írásokat az étkezésről, testmozgásról. Inspirálódtam és elkezdtem aktívan megosztani tartalmakat, főleg a zöldturmix tálaimat, kávés képeket, a kerti dolgokat, vagy éppen a futásaimat. Nem volt különösebb mondanivalóm, csak része akartam lenni ennek a pozitív világnak, amelytől sok energiát és impulzust kaptam. A terményeinkre mindig is büszke voltam, függetlenül attól, hogy éppen én magam mennyit tettem érte. Akik kóstolták már, mind elismerően nyilatkoztak róla. Erre igazán van miért büszkének lenni! A sok zöld szín, a szép termények részévé váltak mindannak, amit megosztottam. Megmutatom mindazt, amit a föld ajándékoz nekünk, amiért azt óvjuk, gondozzuk és ápoljuk. Nem volt célom követők ezreit összegyűjteni, de élvezem a pozitívumait, segítek annak, aki kéri és próbálom meghálálni mindazt a szeretetet, amit innen kapok. De így is sokan követik a @danovskynk insta oldalamat.

– Szerinted miben van a te sikered?

– Egy jó fotót sokan tudnak kreálni, főleg, ha nem csak egy sima telefonnal fotóznak, de az, ahogy körítve van, az már más tészta. Az egész képnek a mondanivalója, a hozzá tartozó írás, a gondolatok, az ember hozzáállása, személyisége és még sok egyéb is kell ahhoz, hogy az egyes posztok sikeresek legyenek. Én legalábbis körültekintően posztolok a @danovskynk oldalra. Ha nagyon mű és direkt szagú, akkor olyan, mintha egy kólareklám lenne. Nem mindegy az sem, hogy ki a közönséged és hogy velük milyen a viszonyod. Sokan kértek már tanácsot tőlem, de hiába próbálok segíteni, náluk már máshogy működik az, ami nálam jó. 

– Mióta vagy vegán?

– Négy éve derült ki, hogy tejfehérje allergiám van, ami eléggé szíven ütött. Korábban megismerkedtem egy pécsi családdal, akik nyers vegán – úgynevezett élő – ételeket állítanak elő és maguk is ezt a fajta táplálkozási irányt követik. Saját elhatározásból csaknem két éve elhagytam a húst, a tejfehérje allergiát tekintve pedig már csak a tojást kellett hanyagolni és voilà, újjászülettem. Ehhez persze a saját terméseink is nagyban hozzásegítettek.

– Mi a végzettséged, van köze a mezőgazdasághoz vagy az online marketinghez?

– Végzettségemet tekintve egy mezei közgazdász vagyok. Nincs papírom róla, hogy okleveles spenóttermesztő, vagy éppen reklámguru lennék, de úgy néz ki, hogy e téren is sikeres tudok lenni.

– @danovskynk jó név. Mivel foglalkozol, mi a civil szakmád?

– Szociális és gyermekvédelemben dolgozom: hátrányos helyzetű településeken felzárkózási, képzési projekteket viszek, besegítek a leghátrányosabb térségekben élő kisgyermekes családok, kismamák és alacsony jövedelmű felnőttek, főként nyugdíjas jogosultak részére járó élelmiszer segélycsomagok eljuttatásában. Részt veszek a megyei rehabilitációs intézmények infrastrukturális fejlesztésében, és a kiskorúak drogprevenciós és egészséges életre nevelő programjában. 

– Mit csinálsz a szabadidődben? 

Most kicsit megfogtál, mert nyilván van ilyen, de annyira előre be vannak ütemezve a hétvégéim, illetve a munkaidő utáni programjaim, futás, edzés miatt, hogy ritka az, amikor csak úgy vagyok és valami igazán pihentetőt csinálok. A párommal próbáljuk a kis időnket minőségileg eltölteni, bár egy végzős orvostanhallgatóval ez nem annyira egyszerű. Szeretek sorozatot nézni, a scifiket imádom. Hébe-hóba kockulni is szoktam egy tíz évvel ezelőtti Football Manager játékkal, heti egy-két meccsnézés van még, olvasok, növényeket ápolok, koncertekre járok. Ha a birtokon vagyok, akkor Bogáncs kutyámmal játszunk az udvaron, vagy barkácsolunk valami hasznosat, madáretetőt, virágládákat, és persze a régi cimborákat látogatom meg némi sör társaságában. Az evést mondtam? Próbálom hasznosan eltölteni az időmet, de a húzós napok után én is csak arra vágyok, hogy teleegyem a bendőm és vízszintesbe kerüljek.

– Főzöl is? 

Természetesen! Már általános iskolás koromban is készítettem olyan alap ételeket, mint a spagetti, de akkor inkább csak a tojás, a virsli és pudingfőzés volt túlsúlyban. Hetente két-három alkalommal biztosan főzök, ekkor mindig legalább kettő-négy adagot, hogy egyikünknek legyen másnapra is ebédje. A mozdulatokat, eljárásokat a Mamámnál láttam, vagy éppen Édesanyámtól lestem el. 

– Mit eszel szívesen?

– A gyümölcsök állnak legközelebb a szívemhez, vagyis a gyomromhoz. A málna, a barack, a körte, a dinnye, a szőlő, a banán, a paradicsom, a cukkini, a spenót, a burgonya és a hagyma mind nagy-nagy kedvencek, nyáron mikor főszezon van, akkor simán elvagyok csak nyers zöldségeken és gyümölcsökön. Leginkább az ezekből készült turmixokat és turmix tálakat szeretem, illetve az egytálételeket. Számomra kiemelten fontos az ételek színei is. Nagyon kedvelem az olasz konyhát, de az egzotikus, keleti fűszerezésű ételekért is odáig vagyok.

Fot: @danovskynk