A fenntarthatóság fogalma a környezetvédelmen túl számos más területen is érvényes lehet. A nyitott munkahelyek, a sokszínű munkahelyi közösségek a társadalmi fenntarthatóságot erősíthetik. A HR szakembereknek szóló érzékenyítő programok segítségével egyre jobban elterjedhet a hallássérültek foglalkoztatása.

A fenntarthatóság azt jelenti, hogy egy rendszer hosszú távon működőképes. Gyakran a környezetvédelemmel kapcsolatban merül fel ez a fogalom. Például a fenntartható erdőgazdálkodás során a fakitermelést úgy végzik, hogy az erdő, mint ökoszisztéma ne sérüljön. Újratelepítik a kivágott példányokat, védik az erdei állatok élő-, fészkelő-, és búvóhelyeit, valamint gondoskodnak az erdő mint szociokulturális érték megóvásáról. De a fenntarthatóság a környezetvédelmen túl, még számos területen fontos érték.

Fenntarthatóság és a munka világa

Egy társadalmi berendezkedés is lehet fenntartható. Azokban a közösségekben, ahol nincsenek kirívó egyenlőtlenségek, ahol az alapvető emberi jogok biztosítottak, és rendelkezésre állnak eszközök, amelyek lehetővé teszik a krízishelyzetekkel való megküzdést – mint például természeti csapások esetén – valószínűsíthető, hogy az emberek békésen élnek együtt.

Ezzel szemben egy olyan városban vagy országban, ahol egyes csoportok között szélsőségesek a különbségek, akár az életszínvonal, akár a jogok és kötelezettségek terén, előbb-utóbb számítani lehet erőszakos kitörésekre. Ezek a társadalmak beavatkozás nélkül, végső soron elpusztítják önmagukat.

Beszélhetünk fenntarthatóságról a munkaerőpiac vonatkozásában is. Az egyes emberek jóllétének, testi-lelki egészségének egyik legfontosabb összetevője, hogy a munka, amelyet végeznek, fenntartható-e.

Azonban az, hogy kinek mi a fenntartható munka, teljesen szubjektív, hiszen mindannyian mások vagyunk. Mások a képességeink, mások a készségeink, az érdeklődésünk, a lelki alkatunk, a személyiségünk, a motivációnk. Életünk jelentős részét, mintegy 80 ezer órát töltünk munkával. Az egyik legnagyobb tragédia lehet az, ha valamilyen oknál fogva nem azzal foglalkozhatunk, amiben valóban ki tudnánk teljesedni.

Nyitott munkaerőpiac, sokszínű munkahelyi közösségek

A valódi munkaerőpiac persze nagyon messze van még az ideálistól. Az embereknek körülbelül öt százaléka teljesen elégedett a munkájával. De mindig lehet tenni azért, hogy jobb legyen ez az arány. Érdemes megvizsgálni például, vajon egy-egy munkakör betöltéséhez elengedhetetlen-e a tökéletes testi egészség, s ha nem, akkor nyitni a mozgássérült, esetleg látás- vagy hallássérült szakemberek felé.

Tavasszal a SINOSZ, vagyis a Siketek és Nagyothallók Országos Szervezete két alkalommal is rendez találkozót olyan HR-esek számára, akik szeretnének felkészülni hallássérült munkavállalók foglalkoztatására.

Mint minden érzékenyítő programnak, ennek a kezdeményezésnek is fontos szerepe van abban, hogy eloszlassa azokat a félelmeket-tévhiteket, amelyek leginkább feltételezésekből fakadnak.

Csökkent hallóképességű emberekkel kapcsolatban a legnagyobb nehézség a szóbeli kommunikáció akadályoztatása – s bár ez okoz némi fejtörést, korántsem áthidalhatatlan problémáról van szó. Olykor elegendő a telefonos interjú helyett személyes találkozót szervezni, vagy éppen egy nagy, visszhangos tárgyalóból átmenni egy kisebb, csendes szobába. Ha jeltolmács bevonására is szükség van, a SINOSZ online videótolmács szolgáltatása bárhonnan elérhető. 

Siket- és nagyothalló emberek, munkatársként

Nagyon fontos ugyanakkor a nyitottság a jelöltek részéről is, akkor is, ha álláskeresőként inkább titkolnák „hiányosságaikat”. Ha valaki nem jól hall, előfordulhat, hogy teljesen másra válaszol, mint amit kérdeznek tőle, vagy egyáltalán nem is reagál, ha a kérdező nem fordul vele szembe, és nem tudja, hogy hozzá szóltak.

Ezek olyan jelek, amelyet egy HR-es tapasztalatától függően értelmezhet. Mivel a hallássérülés ránézésre senkin nem látszik, pusztán a jelölt viselkedéséből téves következtetéseket vonhat le: figyelmetlen, udvariatlan, „fura”. Ha azonban egy érzékenyítő program felkészíti rá, eszébe juthat, hogy a pályázójának gond lehet a hallásával.

Kevés az olyan pozíció, ahol a csökkent hallóképesség – a szakmai és emberi rátermettség megléte esetén – kizáró ok. Egy munkaadó számára a nem jól halló szakemberek ugyanolyan értékesek lehetnek, mint az átlagos hallású kollégáik – sőt. Egy jól halló kollégákból álló csoportba beilleszteni egy hallássérült munkatársat sokat adhat egy közösségnek, erősítheti a többi munkavállaló elköteleződését is a cég iránt.

Szükség lehet infrastrukturális beruházásokra, mint például speciális telefonra, vagy egy-egy hangjelző berendezés ( mint a belépést jelző csengő) átalakítására úgy, hogy fényjelzést (is) adjon. A hallássérülés mértékétől függően a kollégáknak esetleg változtatniuk kell a kommunikációjukon, s alapvetően egy kicsit jobban oda kell figyelniük az új kollégájukra. Azonban ez az extra odafigyelés kihathat életük többi területére is. Empatikusabbá válhatnak, s a tudatos kommunikáció javíthatja interakcióikat akár a munkahelyen kívül, családi-ismerősi körük tagjaival is.

Emberi reakció persze a türelmetlenség és a féltékenység is – ha a csoporton belül valaki így reagál, azzal is foglalkozni kell, mert hosszú távon szétzilálhatja a munkahelyi kollektívát. 

Összefoglalva

Jó szakemberből kevés van, ezért munkaadóként-HR-esként érdemes foglalkozni azokkal a potenciális munkatársakkal, akik valamiben eltérnek az átlagostól. Gyakran a különbözőségüket sokkal nagyobbnak gondoljuk – valójában könnyen megteremthetőek a feltételei annak, hogy teljes értékű munkavállalói legyenek egy cégnek.

A hallássérült kollégák szakmai felkészültsége független a hallóképességüktől, azonban megtörténhet, hogy mégsem a számukra ideális munkakört töltik be. 

Pedig az értelmes munka végzéséből fakadó elégedettség érzése minden ember számára kardinális fontossággal bír, ez a lelki egészségünk egyik fontos kritériuma (Freud). Ezért közös érdekünk, hogy a munkaerőpiac is legyen – fenntartható. 

Kép: Pexels