Az önállósodás része az is amikor gyerekként már nem csak nyúlunk a kész ételért, hanem magunk kezdünk el gondoskodni az éhségünk csillapításán úgy, hogy fakanalat ragadunk. Valahol el kell kezdeni főzni, a kérdés, hogy hol? Kezdő fakanálforgatóként egyszerűbbnek tűnik egy kész recept után menni, mintsem abból főzni, ami otthon van.
Gyerek a konyhában? Igen! Mérföldkő az, amikor úgy döntünk, általában kiskamasz fejjel, hogy fakanalat ragadunk. Önállóan. Már nem csak segítünk keverni a tojást a rántottához, nyújtani a tésztát a mézeskalácshoz, pucolni a krumplit a sült csirkéhez köretnek, hanem mi magunk kezdünk el főzni.
Eleinte persze egyszerűbb ételekkel kezdődik a sor. Mint például a rántotta, vagy a tojásnál maradva a tojáskrém, ennek a készítését, mi, az osztálytársaimmal technika órán miszmassz krém néven sajátítottuk el. Pofonegyszerű. De nem egy tizenkét évesnek. Neki még kihívás lehet.
Ami ott kezdődik, hogy meg kell főzni a tojást, na de hogyan? Gyerek a konyhában egy csomó kérdést feltesz. Mennyi vízben, meddig kell főzni, kis lángon vagy nagyon, és mennyi tojás kell egy adaghoz? Egyáltalán mennyi egy adag? Egy sor kérdés, és még csak ezután jön a hagymavágás. Amitől még sírni is lehet. A sírás tényétől pedig könnyesre nevetni magunkat. Arról meg nem is szólva ahány gyerekszakácskönyv, annyi tojáskrém receptet találhatunk. Tejföllel, mustárral, majonézzel készítve. Petrezselyemmel vagy anélkül. Kaporral. Darabosra törve amúgy rusztikusan, avagy botmixerrel krémesre keverve. és itt jön a kérdés, kis konyhai gépet hány éves kortól használhat a gyerek?
Gyerek a konyhában nem egyedül
Vannak háziasszonyok, akik még más felnőttnek sem szívesen adják át a konyhájukat, nemhogy a gyereküknek. Nem szívlelik, ha felcserélődik a szegfűszeg a fahéjjal a fűszerpolcon, ha másra használják a vágódeszkát amire ő szokta (a vágódeszka higiéniáról ITT írtunk) vagy ha főzés után nem figyelmeztetik, hogy elfogyott a mustár, és később hiába nyúl érte a rostélyosnál. Mégis a gyereknek jó átadni a terepet. Mégpedig idejekorán.
Gyerek a konyhában nem lehetetlenség. Már a totyogós is tudja keverni a citromot és a cukrot a vízben a limonádéhoz, ki tudja szúrni a szívecske formát a linzertésztában, vagy beleszórni a sót levesbe. Minden csak türelem kérdése, ami persze a legnehezebb szülőként. Mert tény, hogy egy gyerek lassabb, ügyetlenebb, mint egy felnőtt, és a közös sütés-főzés a legtöbbször kosszal jár. Nagy kosszal jár. Viszont annál nagyobb örömmel. A gyereknek, és végtére is ez lenne a lényeg. Az örömből lesz majd vágy, késztetés később a főzésre.
S ha már beengedtük a gyereket a konyhába, akkor meg is taníthatjuk őt fokozatosan egyre több mindenre. Például a palacsinta tészta összetevőire. Ami állhat tejből, tojásból és lisztből klasszikusan, de lehet, hogy a tejet leváltja a víz, vagy éppen a tojás marad el. Gyakran ételérzékenység, allergia miatt, ami bár probléma, azt el kell ismerni, hogy az állandó kihívás, hogy kerülni kell ezt vagy azt, az bizony mesterré teszi a fakanálforgatót. A főzéshez amúgy is kreativitás szükséges. És ha már itt tartunk a tojásmentes palacsintatésztában a citromlé pótolja a tojást.
Egyszerűtől a bonyolultig
Mint a legtöbb tanulási folyamatban, úgy a főzésben is érdemes az egyszerűen és gyorsan elkészíthető ételekkel kezdeni a főzéstudományának az elsajátítását. Jó, ha olyannal indít a kezdő kukta, amihez nem kell túl sok alapanyag, se túl sok feladat. A sebességre is jó fektetni a hangsúlyt, mert kellemesebb, ha nem kell sokat várni a sikeres végeredményre.
A tojáskrém mellett ilyen a körözött is, vagy más szendvicskrém. És hogy ne csak sós, hanem édes ételben is gondolkodjunk a pudingfőzés is egy viszonylag egyszerűbb folyamat. Persze nem árt figyelmeztetni a gyereket, hogy a tej bizony kifuthat a lábosból. Vagy a puding vulkánikusan bugyoghat – azaz szemre vigyázz! És még könnyen le is éghet. Talán egyszerűbb kész pudingport használni, követni a csomagoláson adott instrukciókat. (Na nem mintha nehezebb lenne a kukoricakeményítőt összekeverni a kakaóval vagy a vaníliával és a cukorral, az arány ugyanaz)
A palacsinta is egyszerű. Összekeverni az alapanyagokat mindenképpen. Ha jó teflonsütőnk van, amiben nem ragad le a tészta, akkor a gyerek dolga is könnyebb az átforgatásnál, de persze ha kéri, segíthetünk is neki.
Előbb vagy utóbb nem lesz már elég a gyereknek, hogy csak kevergesse a dolgokat, hanem maga akarja elkészíteni, megfőzni is, és akkor oda kell őt engednünk a tűzhelyhez. Persze nem egyedül. Ez is egy olyan szülői feladat (melyik nem az?) amire időt és figyelmet kell szánni. Na meg türelmet.
Kibúvó nincs. A mai hatodikosok technika órán már nem csak tojáskrémet tanulnak készíteni, hanem lecsót is. Ezt első kézből tudom. A dolgozat témája pedig nem más, minthogy le kell írni, hogyan kell azt elkészíteni. Ezt nem árt amúgy, ha a gyerek otthon élesben is kipróbálja. Nem kell kilós mennyiségben gondolkodni elég 3-4 paprika és 1-2 paradicsom is hozzá. (De ha egyenlő mértékben szeretjük a két zöldség arányát akkor legyen úgy, vagy máshogy.)
A végeredményt megeheti a gyerek, mehet rá tojás is, vagy lehet egy krumplileves alapja is. Nálunk most így lesz a hétvégén, az elmélet után jön a gyakorlat, és a fiam főzi a lecsót.
Hogyan tanul meg főzni a kezdő fakanálforgató?
Gyerek a konyhában. Hogyan tanul meg főzni a kezdő fakanálforgató? Kreativitással. Hagyjuk kísérletezni a gyereket. És magunkat is. Például úgy, hogy elengedjük a recepteket. Gyakorlott fakanálforgatóként persze könnyebb, hiszen idővel megtanuljuk a különböző megoldásokat, technikákat. Az ízek kombinációit, hogy mihez mi illik, mi hoz ki izgalmas eredményt, mit mivel lehet felcserélni. Például a fahéjat a szegfűszeggel, vagy a kardamommal. A tejfölt a tejszínnel. Persze nem minden esetben működik a csere. A tiramisu például akármilyen állagú sajtkrémmel nem finom, ahhoz kell a mascarpone. Vagy egy hasonló állagú növényi megoldás.
Nagy úr a szűkösség is. Nem feltétlenül anyagi. Elég ha olyan körülmények között élünk, hogy nem tudunk akármikor a boltba rohanni valami plusz hozzávalóért. Messze lenne, időbe nem férne bele, vagy éppen nem vagyunk túl jól. Elég egy nátha is hozzá. Tehát amikor kevés van valamiből, vagy egyáltalán nincs és abból kell főznünk, ami van. Ilyenkor jó, ha tudjuk a technikákat.
Például, hogy egy tejszínes tészta akkor is finom, ha nem sonka van benne gombával, hanem zöldbab virslivel, mert csak az van otthon. És a tejszín helyett a tejföl is megteszi. Finom lesz, mert tudjuk, hogy a zöldbab nagyon is jóban van a fokhagymával, és azt nem hagyjuk ki. A tejföl kesernyéssége a tejszín édesebb ízével szemben ez még jobb párosítás is. Olaj, hagyma, zöldbab, virsli, fokhagyma, só, bors és a tejföl. Tésztával keverve kész a vacsora.
Vagy ha natúr húst tudunk csak sütni, akkor a köret lehet a bolondos. Az olajon megfuttatott reszelt sárgarépán indítva a jázmin rizs főzését köménnyel izgalmas lesz a sült csirkemellhez isteni. De még egy grillezett camembert-hez is, amihez nem kell kerti sütő sem, elég egy hullámos serpenyő hozzá és pár perc. Jó, ha ilyenkor mellettünk áll a kamasz, mert megtanulhatja, hogy pár alapanyagból mennyi minden készülhet. A sajtot ő is grillezheti.
Csak hagyjuk alkotni. Arra ne gondoljunk, hogy mennyi minden megy a kukába. Könyveljünk úgy, ez csak járulékos veszteség, több is veszett Mohácsnál. Arra igen, hogy jó a gyereket hagyni és támogatni.
Persze nem mindenkiből lesz Eitan Bernath. A 19 éves fiú két millió TikTok követővel a YouTube és a Food Network csatornák gasztronómiai videóin tanult meg főzni és most ez az élete, hogy a kamerák előtt elképesztő jó kajákat alkot. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a gyerekünk a saját éhsége csillapítására és örömére megtanuljon főzni, hogy szívesen vegyen fakanalat a kezébe. Kreatívan. A gyerek a konyhában nem elképzelhetetlen, szülői segítséggel igenis való!