Az anyák napja tulajdonképpen egy életen át kísér bennünket. Csak nem biztos, hogy mi magunk foglalkozunk vele tudatosan. Kisbabaként a puszta létezésünkkel köszöntjük fel az édesanyánkat, nevelőanyánkat, nagymamánkat, azt a személyt, aki anyaként gondoskodik rólunk, aki örül nekünk. 

Később megtanítják nekünk, hogy készülni illik. Családtagok, óvó nénik és tanító nénik virágot adnak a kezünkbe, színes ceruzát hogy rajzoljunk, papírt, hogy szív formát vágjunk ajándékul. Verset okítanak és figyelmeztetnek: május első vasárnapján anyák napja lesz.

Addig-addig mondogatják nekünk, míg meg nem értjük a nap jelentőségét, és magunktól nem kezdünk el készülni. Tudatosan. Lehet még ügyetlenül, de valóban magunktól. Kis zsebpénzünkből virágot veszünk, mesekönyvből tündérkirálylányt rajzolunk, hiszen a mi édesanyánk is egy tündérkirálylány, vagy ákombákom betűinkkel szép üzenetet írunk az anyukánknak: szeretlek Mama.

Nem emlékszem már arra, bennem mikor tudatosult, hogy az anyukámat köszöntenem lenne jó, hány éves lehettem. A fiam egy hónap múlva tölti a tizenkettőt, és idén már ő szólította fel az édesapját, hogy készülniük kell.

A féltve őrzött rózsakvarc ásványát nyomta az apja kezébe, vigye el egy ékszerészhez, hogy az törjön le belőle egy medálnyi darabot, és tegye foglalatba. Mert a rózsakvarc a szeretet köve. Fizikailag méregteleníti a szervezetet, a számítógép sugárzásától is, serkenti a keringést, erősíti a szívet, stabilizálja a vérnyomást. A fiam szerint a rózsakvarcnak mindig a nyakamban kell lennie, hiszen olyan sokat ülök a laptop előtt. 

Ez az anyák napja az első igazi anyák napja a számomra, hogy a fiam már maga tartja számon, és tudatosan fogalmazza meg, mennyi mindent kap tőlem. Úgy érzem, amikor a gyerek már maga tartja számon az anyák napját az valahogy egészen más. Valódi, gyermekien őszinte visszacsatolás. 

Tudom eljöhet olyan időszak is, amikor elfelejtheti a fiam a köszöntésemet. Vagy más lesz pillanatnyilag fontosabb a számára. Nem baj. Fel vagyok arra is készülve. Szerintem, ez is hozzátartozik az anyasághoz, hogy tisztában vagyunk azzal, a köszöntésünk olyan sokféle lehet. Vagy éppen semmilyen. Még ha olyan jólesik is a virág, a puszi, az ölelés, egy anya sem az anyák napja miatt lesz anya. Hanem, mert anya akart lenni. Ami nem csak örömmel, hanem bánattal is jár. És valahogy mégis így varázslatos érzés anyának lenni. Mindennel együtt. 

Kép: iStock