Ősszel megváltozik minden. A hőmérséklet is alacsonyabb lesz, napról napra érezzük, ahogyan egyre hidegebb van. Egyre korábban sötétedik, hullanak a falevelek. A színek is mások. De egyáltalán nem barátságtalanok. Sőt! Sokkal melegebbek, mélyebbek, ahogyan sötétednek. És érik a gesztenye is.
A hőmérséklet hűlésével párhuzamosan egyre inkább vágyunk a melegre. Így van ez sokszor több mindennel: ami van, annak az ellenkezőjét szeretnénk érezni. Persze a hőmérséklet kapcsán ez jócskán érthető. Ha meleg van, általában a hidegebbre vágyunk, és bekapcsoljuk a légkondit. Ha hideg van, akkor inkább a melegre.
Annak kifejezetten örülök, hogy minden évszak tartogat meglepetéseket a gasztronómiában. Minden időszaknak megvannak a jellegzetes ízei, ételei, zöldségei, gyümölcsei. Bár nem mondanám, hogy a családunk általánosságban kifejezetten gourmet lenne, azért én néha szeretek kipróbálni újdonságokat. Sokszor kifejezetten csak a magam örömére.
S ha már ősz, akkor újra lehet káposztaféléket fogyasztani. Végre szezonja van a sütőtöknek, és hivatalosan is beköszöntött a leves és főzelék szezon is. Ezek nem véletlenül az őszi kedvenceim. Tavaly ilyentájt már írtam a főzelékekről és a levesekről is a magazinban (a főzelékekről ITT, a levesekről ITT olvashat).
De ha már a gesztenyénél tartunk. Nem véletlenül jutott eszembe a vadgesztenye, a gesztenyeszedés és a gesztenyeember. A gyerekek nálunk is odáig vannak a gesztenyéért. Az óvodában is téma, sőt, az idén első osztályt kezdő fiam néhány hete azzal állított haza, hogy a tanító nénije mondta, hol szedjünk gesztenyét.
Így iskola után felkerekedtünk, és halomra szedtük a vadgesztenyét, amelyből otthon nem csak gesztenyeember készült levél ruhával, de sünik, egy komplett varrószalon tévével (a kisebbik fiam nem tudom, miért éppen ezt a témát találta ki) egy műanyag dobozban szépen elrendezve.
Már akkor megbeszéltük, hogy sütünk gesztenyét, mert hogy a gesztenyeembert nem lehet megenni. Mondhatni még gesztenye-szűz vagyok. Eddig csak dekorációs célból gyűjtöttük ezt a termést. A gesztenyével, mint élelmiszerrel kifejezetten csak massza, vagy már a kész püré formájában találkoztam. Ezért mondhatni egzotikumként tekintettem a gesztenyére.
Annak ismeretében voltam, hogy a termést általában sütik. Azt már csak adatgyűjtés után tudtam meg, hogy a szelídgesztenye élelmiszerként tele van E, C és B Vitaminnal, többféle ásványi anyaggal, zsír és koleszterin viszont nincsen benne. A bükkfafélék családjába tartozik, kifejezetten gyorsan növő fafaj. Jóféle gesztenyeként is ismert. Több élelmiszerüzletben is szinte csalogatott a kimért gesztenye, ezért úgy döntöttem, hogy kipróbálom.
Sikerült viszonylag nagyobb és nehezebb fajtát kifognom, amely a leírások szerint jó válogatás alap. Előbb egy éjszakára beáztattam, majd a tetejüket jól bevágva 200 fokos sütőben 20 percig lefedve, utána 10 percig fedő nélkül sütöttem.
Azt nem tudom, milyennek kellene lennie a végeredménynek, de ezek a sült gesztenyék tömörek, édeskések, és tényleg olyan ősz ízűek voltak. Mivel a gyerekeim furcsán méregették a sült gesztenyeemberkéket, megkóstolni sem igazán akarták, úgy döntöttem, hogy feldolgozom azokat.
Édességet kifejezetten nem akartam készíteni, így esett a választásom erre a sütőtökös-gesztenyés rizottóra. Azért is erre, mert volt itthon hozzá a hűtőnkben egy Hokkaido tök. Ugyan a recept nem írta, de a tököt előbb 200 fokon megsütöttem. Nem akartam bajlódni a hámozásával.
Majd a leírt recept szerint haladtam – nagyjából. Vöröshagyma helyett zöldhagymát használtam. Két gerezd fokhagymával olívaolajon megpároltam. Majd beleöntöttem a serpenyőbe a rizottó rizst, és a kockázott (sült) tököt. A recept ezután a lépés után egy kis adag fehérbort javasol ráönteni a rizses keverékre. Mivel nekem nem volt itthon, ellenben volt kibontott tequila, azt használtam. Így lett egy kis mexikói íz is az olaszos jellegű ételben.
És itt jön egy plusz lépés, vagyis akár még egy plusz recept a rizottón túl. Az alkohol elpárolgása után forrásban lévő zöldség alaplevet kell lassan, merőkanálnyi mennyiségben a rizshez adagolni. Mivel már régóta szerettem volna kipróbálni a vegán „húslevest” (tudom, hogy furcsa ez a szóösszetétel, de mindjárt kitérek rá), inkább azt készítettem.
A vegán „húsleves” – mivel a vegánsága miatt nem tartalmaz állati összetevőket –, csakis zöldségekből készülhet. Ezek a szokásos sárgarépa, zeller, karalábé, hagyma, fokhagyma. A húslevességét a tök feldarabolása után, s annak kidobásra ítélt belső részeitől kapja meg. Tehát a tök magjától, amely szintén a levesbe került.
A húslevesbe én egyébként is teszek zöldeket (most friss kaprot és bazsalikomot), ebbe is került. Így egy kifejezetten gazdag ízű, és a húsleveshez tényleg hasonlító levest kaptunk, amit a gyerekek főtt tojásmentes tésztával és főtt répával fogyasztottak.
A rizottóhoz is remekül illett a vegán „húsleves”. Amikor a kimért lé mennyiség fele elfogyott, hozzátettem a sült, aprított gesztenyét a rizshez. Az utolsó lépésnél, a fűszerezésnél tévedtem (vagyis inkább újra eltértem a recepttől), jóval több füstölt sajtot tettem a rizottóra az előírtnál (40 gramm helyett 20 dekát), és nem egy fél citromot, hanem egy egész lime-ot facsartam rá.
De szerintem így lett tökéletes. Tálalásnál friss bazsalikommal és pirított saláta magkeverékkel tálaltam. Másnap szerintem még finomabb volt. Krémes is, roppanós is, őszi is.
A jóféle gesztenye tehát élelmiszerként jól szerepelt. A sütőtökös-gesztenyés rizottó pedig a vegán „húslevessel” együtt készítve az egész családnak megfelelt.
Fotók: A szerző
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.
Olvasd el az Adatkezelési tájékoztató-t.