Ha ősz, akkor érik a gesztenye. A kisgyerekes szülők ilyenkor tudják, hogy a csemetéik zsebéből bármikor előkerülhet egy-egy vadgesztenye, s akár együtt készíthetnek ebből a fajtából gesztenyeembert. De a gesztenye növénynek – amely egyébként a bükkfafélék családjába tartozik – többféle variánsa létezik. A jóféle gesztenye, vagyis a szelídgesztenye ehető. És nem csak gesztenyepürének jó. Először sütöttem itthon gesztenyét, de biztosan nem utoljára. Elmesélem, hogy miért nem.
Ősszel megváltozik minden. A hőmérséklet is alacsonyabb lesz, napról napra érezzük, ahogyan egyre hidegebb van. Egyre korábban sötétedik, hullanak a falevelek. A színek is mások. De egyáltalán nem barátságtalanok. Sőt! Sokkal melegebbek, mélyebbek, ahogyan sötétednek. És érik a gesztenye is.
A hőmérséklet hűlésével párhuzamosan egyre inkább vágyunk a melegre. Így van ez sokszor több mindennel: ami van, annak az ellenkezőjét szeretnénk érezni. Persze a hőmérséklet kapcsán ez jócskán érthető. Ha meleg van, általában a hidegebbre vágyunk, és bekapcsoljuk a légkondit. Ha hideg van, akkor inkább a melegre.
Ez a gesztenye nem az a gesztenye
Annak kifejezetten örülök, hogy minden évszak tartogat meglepetéseket a gasztronómiában. Minden időszaknak megvannak a jellegzetes ízei, ételei, zöldségei, gyümölcsei. Bár nem mondanám, hogy a családunk általánosságban kifejezetten gourmet lenne, azért én néha szeretek kipróbálni újdonságokat. Sokszor kifejezetten csak a magam örömére.
S ha már ősz, akkor újra lehet káposztaféléket fogyasztani. Végre szezonja van a sütőtöknek, és hivatalosan is beköszöntött a leves és főzelék szezon is. Ezek nem véletlenül az őszi kedvenceim. Tavaly ilyentájt már írtam a főzelékekről és a levesekről is a magazinban (a főzelékekről ITT, a levesekről ITT olvashat).
De ha már a gesztenyénél tartunk. Nem véletlenül jutott eszembe a vadgesztenye, a gesztenyeszedés és a gesztenyeember. A gyerekek nálunk is odáig vannak a gesztenyéért. Az óvodában is téma, sőt, az idén első osztályt kezdő fiam néhány hete azzal állított haza, hogy a tanító nénije mondta, hol szedjünk gesztenyét.
Így iskola után felkerekedtünk, és halomra szedtük a vadgesztenyét, amelyből otthon nem csak gesztenyeember készült levél ruhával, de sünik, egy komplett varrószalon tévével (a kisebbik fiam nem tudom, miért éppen ezt a témát találta ki) egy műanyag dobozban szépen elrendezve.
Már akkor megbeszéltük, hogy sütünk gesztenyét, mert hogy a gesztenyeembert nem lehet megenni. Mondhatni még gesztenye-szűz vagyok. Eddig csak dekorációs célból gyűjtöttük ezt a termést. A gesztenyével, mint élelmiszerrel kifejezetten csak massza, vagy már a kész püré formájában találkoztam. Ezért mondhatni egzotikumként tekintettem a gesztenyére.
Jóféle gesztenye és a rizottó
Annak ismeretében voltam, hogy a termést általában sütik. Azt már csak adatgyűjtés után tudtam meg, hogy a szelídgesztenye élelmiszerként tele van E, C és B Vitaminnal, többféle ásványi anyaggal, zsír és koleszterin viszont nincsen benne. A bükkfafélék családjába tartozik, kifejezetten gyorsan növő fafaj. Jóféle gesztenyeként is ismert. Több élelmiszerüzletben is szinte csalogatott a kimért gesztenye, ezért úgy döntöttem, hogy kipróbálom.
Sikerült viszonylag nagyobb és nehezebb fajtát kifognom, amely a leírások szerint jó válogatás alap. Előbb egy éjszakára beáztattam, majd a tetejüket jól bevágva 200 fokos sütőben 20 percig lefedve, utána 10 percig fedő nélkül sütöttem.
Azt nem tudom, milyennek kellene lennie a végeredménynek, de ezek a sült gesztenyék tömörek, édeskések, és tényleg olyan ősz ízűek voltak. Mivel a gyerekeim furcsán méregették a sült gesztenyeemberkéket, megkóstolni sem igazán akarták, úgy döntöttem, hogy feldolgozom azokat.
Édességet kifejezetten nem akartam készíteni, így esett a választásom erre a sütőtökös-gesztenyés rizottóra. Azért is erre, mert volt itthon hozzá a hűtőnkben egy Hokkaido tök. Ugyan a recept nem írta, de a tököt előbb 200 fokon megsütöttem. Nem akartam bajlódni a hámozásával.
Majd a leírt recept szerint haladtam – nagyjából. Vöröshagyma helyett zöldhagymát használtam. Két gerezd fokhagymával olívaolajon megpároltam. Majd beleöntöttem a serpenyőbe a rizottó rizst, és a kockázott (sült) tököt. A recept ezután a lépés után egy kis adag fehérbort javasol ráönteni a rizses keverékre. Mivel nekem nem volt itthon, ellenben volt kibontott tequila, azt használtam. Így lett egy kis mexikói íz is az olaszos jellegű ételben.
És a plusz: vegán „húsleves”
És itt jön egy plusz lépés, vagyis akár még egy plusz recept a rizottón túl. Az alkohol elpárolgása után forrásban lévő zöldség alaplevet kell lassan, merőkanálnyi mennyiségben a rizshez adagolni. Mivel már régóta szerettem volna kipróbálni a vegán „húslevest” (tudom, hogy furcsa ez a szóösszetétel, de mindjárt kitérek rá), inkább azt készítettem.
A vegán „húsleves” – mivel a vegánsága miatt nem tartalmaz állati összetevőket –, csakis zöldségekből készülhet. Ezek a szokásos sárgarépa, zeller, karalábé, hagyma, fokhagyma. A húslevességét a tök feldarabolása után, s annak kidobásra ítélt belső részeitől kapja meg. Tehát a tök magjától, amely szintén a levesbe került.
A húslevesbe én egyébként is teszek zöldeket (most friss kaprot és bazsalikomot), ebbe is került. Így egy kifejezetten gazdag ízű, és a húsleveshez tényleg hasonlító levest kaptunk, amit a gyerekek főtt tojásmentes tésztával és főtt répával fogyasztottak.
A rizottóhoz is remekül illett a vegán „húsleves”. Amikor a kimért lé mennyiség fele elfogyott, hozzátettem a sült, aprított gesztenyét a rizshez. Az utolsó lépésnél, a fűszerezésnél tévedtem (vagyis inkább újra eltértem a recepttől), jóval több füstölt sajtot tettem a rizottóra az előírtnál (40 gramm helyett 20 dekát), és nem egy fél citromot, hanem egy egész lime-ot facsartam rá.
De szerintem így lett tökéletes. Tálalásnál friss bazsalikommal és pirított saláta magkeverékkel tálaltam. Másnap szerintem még finomabb volt. Krémes is, roppanós is, őszi is.
A jóféle gesztenye tehát élelmiszerként jól szerepelt. A sütőtökös-gesztenyés rizottó pedig a vegán „húslevessel” együtt készítve az egész családnak megfelelt.
Fotók: A szerző
