Bizonyára a legtöbbünk egyszer-egyszer eljátszik a gondolattal, hogy bár ott hagyhatna mindent, csapot-papot és tovább állhatna egy másik életbe. De csak kevesen lépnek valójában le, menekülnek el, és építenek fel egy új körülményt úgy, mint Neve/Cheryl alakja a Kóborlók című filmben.

Vasalás közben kapcsoltam be a Kóborlók című filmet, hogy menjen valami, és azért azt, mert már vagy századszorra tolta elém a Netflix és bár nem különösebben hívta fel a figyelmemet a filmelőzetes kockái, de meguntam, hogy folyton látom az előzetes képkockákat. Végül nem bántam meg, hogy megnéztem.

A kóborlással, meneküléssel, én magam is már játszottam gondolatban – és meggyőződésem, hogy bár különböző szinteken, de a legtöbben megtesszük. Hiszen az élet sokszor kegyetlen, annyira, hogy a már-már elviselhetetlen stresszhelyzetben akaratlanul is belekerülünk a Küzdj vagy menekülj állapotba. A Kóborlók pedig pontosan erről szól. És ez több a szülés utáni depressziónál Neve/Cherylnél (Ashley Madekwe) mindenképpen.

Csapdában lenni

Az egyik legismertebb állapot, amiből az emberek menekülni akarnak, az a házasság intézménye, illetve a szülőség nyomasztó felelőssége, mert a kettő együttes nehézsége ellehetetlenítheti az embert.

Még gyerek sem kell hozzá, és még rossznak nem mondható házasság sem, hogy egy (fiatal)ember úgy érezze megfojtják a körülmények, a szabadságát vesztette, vagy egyszerűen csak nem így képzelte a házasságot és legszívesebben menekülne. Talán még meg is tervezi részletesen milyen lenne az új, más, jobb helyzete, de nem lép. Vagy igen, és a házasságból válás lesz.

Ennél jóval nehezebb minden embernek a helyzete, ha már nem csak a házasságot hagyná maga után, esetleg a házassággal megszerzett vagy megosztott anyagi javakat, hanem a gyerekeit is. A csapda helyzet sokaknak ismerős, amiből a válás az egyik menekülő útvonal, amikor a gyerekek a másik szülőre maradnak részben, de nem egészben.

Neve/Cherly a Kóborlók című filmben az utóbbit választotta, amikor a második gyereke születése után, a paneltömbből lép le. Otthagyja a kicsi Carlt és Dione-t. Vissza se néz.

Sprintelnénk, ha tehetnénk?

Ha a saját életünkből menekülhetnénk el következmények nélkül, vagy nem számolva a következményekkel, akkor sprintelnénk? Elhisszük, hogy megtehetnénk azt, hogy úgy tegyük le a múltat, hogy az ne jelentkezzen többé?

Elképzelhetetlennek tartom. De Neve/Cherly el akarta hinni. A jól szituált, régimódi kertvárosába jutott, egy tehetősebb biztosítási vállalkozó felesége lett, két gyermeket szült, teológiát tanít a Castle Combe magániskolában, aminek igazgató-helyettese is már, ami mellett jótékonysági eseményeket szervez. Tágas és szép házban élnek, nagy autót vezet, csinosan öltözködik, jóízű vacsorákat főz, a fiának a legújabb Xboxot rendeli meg a születésnapjára, a lányát is kényezteti, és még arra is ügyel, hogy mindig kielégítse a férjét.

Eljátssza a tökéletes anyát, feleséget, szomszédot, munkaerőt, barátnőt, mindazt, amilyennek képzeli a számára jó és szép életét, amilyet élni akart. Amiből már nem menekülne el. Míg…

Kóborlók: Üss vagy fuss

Neve/Cheryl élete akkor kezd apró darabokra törni, amikor fura dolgok kezdenek történni vele, csomagot kap amiben egy régi kisautó van, furcsa alakok, idegenek bukkannak fel, összefirkálja valaki a visszapillantó tükrét az autóján. Kik ezek az ismeretlen-ismerősök? Kiderül a felnőtt fia Carl, és a tini lánya Dione azok, akik azért jöttek, hogy kiköveteljék maguknak az elveszett éveket az anyjuktól minden téren. A két elhagyott gyerek magyarázatot, szeretet, megbánást és elégtételt vár az anyjuktól, leginkább anyagi formában. Mindezt erőszakkal. Az izgalom pedig akkor vág a tetőfokára, amikor magyarázatot már nem csak a két elhagyott gyereke, hanem a családja, a férje és a másik két gyereke is vár. Miért hagyta el a két első gyerekét, miért nem tudnak minderről?

Ki is ő Neve vagy Cheryl? A választ lassan már ő maga sem tudja, csak a zsigereiben érzi, mire van, és mire nincs szüksége.

A stressz percről-percre növekszik, Neve/Cheryl-nek már nem csak a fejbőre viszket a paróka alatt, amikor a két hátrahagyott gyereke, az egész családot bezárja a saját házába, hogy kikényszerítsék ez elégtételt, hanem teljesen elborul, vagy mégsem? A két elhagyott gyerek látva mindazt a jól szituált körülményt, amiből ők maguk kimaradtak, a házban rombolni kezdenek. Neve/Cheryl-nél pedig újra bekapcsol a vészhelyzeti reakció: Üss vagy fuss, küzdj vagy menekülj, amikor kinyithatja a bejárati ajtót, mert a házhoz érkezik a közösen megrendelt étel.

Mi vajon mit választanánk, ha úgy éreznénk, tehetnénk hogy meneküljünk? Tehetjük egyáltalán? Hátrahagyhatjuk az életünket következmények nélkül, ha már nem bírjuk elviselni mindazt a terhet, amit ránk mért az élet? Küzdünk vagy menekülünk?

Ha érdekli önöket a téma, nézzék meg a filmet, ha nehéz az életünk, talán könnyebbséget hozhat nekünk az is, ha eljátszunk a gondolattal, hogy mi magunk hogyan tennénk: sikeresen küzdünk vagy sikeresen menekülünk? Jó szórakozást!