Míg az egyik gyermek elbújik a függöny mögé a Mikulás elől, remegő zokogás közepette, addig a másik, nemcsak, hogy bátran az ölébe ül, hanem még le is buktatja a piros ruhába bújt rokont. Apát, nagypapát, nagybácsit, hiszen könnyen átlát a szitán. Na, de hol van a szeretet családtag? A reakció azon is áll, hogy zsarolunk vagy sem a Mikulással?!

A mikulás és a karácsony menetére számtalan variáció létezik. Ahány gyerek, annyi megoldás rá. A kezdő kérdés, hogy Mikulás avagy Télapó a neve a nagy szakállúnak? December ötödike este, vagy hatodika reggel érkezik? Csak a jó gyerekeket látogatja, vagy a rosszakat is? A felnőtteknek is jár ajándék vagy sem? Kell kitenni cserébe az ajándékokért az ablakba tejet és süteményt, vagy sem?

Gyújtunk-e az adventi koszorún gyertyát, és azoknak milyen színűeknek kell lenniük? A karácsonyfát már a szenteste előtti éjszakán felállítjuk már reggelre, vagy csak Szenteste napján sötétedés után? Vagy csak 25-én kezdődik a karácsony?

Együtt díszítjük a fát, avagy valami csoda folytán kerül az otthonunkba? Már az ajándékokkal együtt vagy még anélkül? Ki hozza az ajándékokat: a Jézuska, az angyalok, a karácsonytündér vagy akár a Mikulás? Az ajándékok reggel érkeznek és még pizsamában bontjuk őket ki, vagy kizárólag ebéd vagy a vacsora után, amikor már sötét van, csengőszóra és családi éneklés után?

Miért van ekkora kavarodás?

Ha valaki igazán utána akarna járni a Mikulás sztorinak, bizony fel kell kötnie a gatyáját, mert nagyon sok az egymásra csúszó, egymásra épülő és az egymást merőben ütő információ. Az egész egy bizonyos Miklós püspökkel kezdődött, Myra településen, aki igen gazdag emberként segíteni akart egy apának, aki oly’ szegény volt, hogy arra sem volt pénze, hogy enni adjon három lányának, nemhogy kiházasítsa őket.

Miklós ezért az éj leple alatt egy-egy arannyal telt erszényt tett a szegény ember ablakába. A különböző változatok szerint ezt három egymást követő éjjelen, vagy három egymást követő évben tette. Mindenesetre a harmadik alkalommal a nagy hideg miatt az ablak zárva volt, ezért Miklós felmászott a tetőre és a nyitott kéményen át dobta be az aranyat, ami történetesen a legkisebb lány harisnyájába esett, ami pont a kémény alá volt éppen felkötve, hogy megszáradjon ott.

Hiteles hagyomány alig maradt fenn Nikolaosznak, a kis-ázsiai püspök életéről, annyit tudunk még róla, hogy részt vett a niceai zsinaton, 350 táján halt meg, és egész életében nagyon jótékonynak ismerték. Ez utóbbi tény az oka, hogy halála után legendák fonódtak alakja köré. Magyarországon kultuszát a keleti és nyugati egyház egyaránt terjesztette. Miklós püspök halálának napja december 6-ra esett, így ezen a napon avatták őt sok száz évvel később szentté. S nálunk is pont ekkor van Miklós nap.

E változatot ismerve kerülhetne nálunk is, az angolszász hagyományokban elterjedt, kandallóra akasztott harisnyába az ajándék, ám hazánkban csizmába teszi azt a Mikulás. S olykor a virgácsot is. Ami nem csoda hiszen az európai néphitben, népszokásokban több, jókat jutalmazó, rosszakat fenyítő férfi vagy női alak is jár. Ez utóbbiak a télapó mellett járó”télanyók”, akik nagyobbrészt Szent Miklós, illetve Szent Lucia, Luca alakjával olvadtak össze. December 13-án, Szent Lucia napján, Magyarország egyes vidékein Luca is hozott a lányoknak ajándékot. Azaz, így a virgács is stimmelhet.

A középkorban a diákok játékos ünnepségen “gyermekpüspököt” választottak maguknak. Ennek napja a XIII. századtól kezdve december hatodika lett. Ekkor alakult ki a Miklós járás is: egy püspökruhába öltözött ember betér azokba a házakba, ahol gyerekek vannak, és vizsgáztatja, imádkoztatja, majd érdemük szerint megjutalmazza vagy virgáccsal megfenyíti őket; ez utóbbit a kíséretében lévő ördög hajtja végre. A legendában Miklós láncra veri az ördögöt: ezért jelenik meg láncos ördöggel. A dunántúli magyar népi játékokban Láncos Miklósnak hívják. Palócföldön is szokás volt a Láncos Miklós-járás.

Száz évvel ezelőtt így toppant be a Mikulás a szegedi házakba:

“Rontom-bontom-csontom
Csörgő-börgő lánccal jöttem.
Van-e jó gyerök a háznál?
Van-e rossz gyerök a háznál?
A jónak kaláccsal,
A rossznak virgáccsal.”

A megszeppent gyerekek nevében édesapjuk bizonygatta, hogy jók a gyerekek: keveset tanulnak

ugyan, de sokat esznek.

Mikulás, Jézuska?

Nyugat-európai hatásra kezdi az ajándékot nálunk is később csizmába, cipőbe rakni Miklós. A “Mikulás” elnevezést a szlovákoktól vettük át a “krampusz”-t az osztrákoktól.

Azokban az évtizedekben, amikor igyekeztek a múltat végképp eltörölni, nem volt szabad beszélni szent Miklós püspökről, a Jézuskáról, angyalkákról, hanem behozták a szovjet Télapót, az orosz mesék Fagy apóját alakítva erősen át. Aki eredetileg nem egy jóságos szellem, bár igaz, hogy jutalmazni is tud, de akik felkeltették haragját, azokat fagyhalálra ítéli.

Ma már, a rendszerváltás után van Télapónk és Mikulásunk is, mi több a globalizációnak köszönhetően, finn mintára egyenesen Lappföldről vagy az Északi-sarkról érkezik ide, és szánját a rénszarvasok húzzák. Ám a régi alma-dió-mézeskalács helyett ma már leginkább csokoládét, cukorkát és apró játékot rejt a piros zsákba. Vagy a zokni.

A magyar gyerekek tudják, hogy bár az amerikai filmekben karácsonykor nem a Jézuska, hanem a Mikulás viszi az ajándékot a gyerekeknek, de ide hozzánk Magyarországra már jóval előbb, december hatodikán (vagy ötödike este) eljön, ha fényesre pucoltuk a csizmánkat. Majd 12 nappal később már nem a Mikulás, hanem az angyalkák, a Jézuska vagy éppen a karácsonytündér hozza az újabb ajándékokat.

Jó gyerek, rossz gyerek

Mindezek ismeretében nem csoda tehát, hogy mi felnőttek hol ijesztgetünk a Mikulással/Télapóval, hol meg jutalmazunk. De ez nem kizárólag a Mikulás napjára igaz, ahogy közeledik valamilyen ünnep, úgy szeretnek a szülők és pedagógusok, az ajándékhozóra hivatkozva nevelni a gyermeket. Aki, ha hisztizik, nem eszik, sorozatban ugrál fel a biliről, vagy nem fogad szót, nem tanul és rossz jegyet hozz az iskolából, akkor a húsvéti nyuszi, a Mikulás és a Jézuska egytől – egyig mumussá változik, mert bizony nem hozz majd ajándékot, mi több, még meg is haragszik, vagy büntet.

– Ezért szeretem a decembert. Lehet zsarolni a gyerekeimet. Mikulás, Jézuska… december 25-től vissza kell térnem a “nem tabletezhetsz, ha ezt vagy azt nem teszed” kliséshez, ami valljuk be, tök unalmas. Szóval, én bizony Mikulászsaroló vagyok! – mondja Nóri, a 37 éves győri, háromgyermekes anyuka, majd hozzáteszi – a húsvéti nyuszinak nincs ereje nálunk, meg a szülinapi manónak sem. Lehet ezért nem kapok semmit a mikulástól évek óta. Ez idő tájt jobban zavar, hogy nagyon résen kell lennem ha rádiót hallgatunk vagy tévét nézünk, nehogy meghalljanak valamit, amiből kiderül, hogy én vagyok a Mikulás és a Jézuska is.

A szintén 37 éves, Niki, Budaörsről egy kisfiú édesanyja pedig így látja a kérdést: – Én a dicséret vagy legalábbis a pozitív megközelítés híve vagyok. Ha már mond valamit a Mikulás, akkor már jót mondjon, ne rosszat. Ne azt mondja, hogy a Brigi nem tud számolni hanem, hogy gyakorolja többet a számolást. Mint minden más anyuka én is fel szoktam persze húzni magam, de akkor sem zsarolom meg a Mikulással meg a karácsonnyal a gyerekemet. Nekem ez furcsa.

Azok a szülők viszont, akik ezzel a nevelési célzattal tett zsarolással nem értenek egyet, attól tartanak hogy ez a fenyegetés, nemhogy nem hatásos még félelmet is kelt a gyerekben, főleg azt kifogásolják, amikor a pedagógus az intézményi ünnepeken elmondatja a télapóval, ha rossz vagy ügyetlen volt egy gyerek:

– Két gyermekem van, a nagyobb hatéves, a kisebb négy. A nagyobb kimondottan fél a mikulástól azóta, hogy az óvodában úgy kapta meg háromévesen a piros csomagját, hogy hangosan megjegyezte a mikulás a gyereknek, hogy nem nagyon érdemli meg, hiszen alvás közben bepisilt. Ha nem a saját gyerekemmel történik meg, akkor is durvának tartanám ezt. Nem sült jól el a a nevelési szándék, mert meghurcolták ezzel a gyereket – meséli el a történetüket a 33 éves, Melinda, Budapestről.

Ajándék vagy jutalom?

Az ajándékozás feltételekhez szabása tulajdonképpen nem más, mint egy jutalomrendszer. Ha a gyermek jól viselkedik, szépen eszik, eleget iszik, nem hisztizik, kibírja a bevásárlást, szó nélkül tűri az orvosi vizsgálatot, minimum négyest kap a matek dolgozatra, nem beszél vissza, vagy rendet tart a szobájában akkor, csak akkor neki is hoz ajándékot a nyuszi, a Mikulás, a jézuska és megkapja azt a bizonyos valamit a születésnapjára vagy neve napjára. Ha viszont nem tesz eleget a kiszabott feltételeknek, akkor nem kap semmit.

Merza Péter pszichológus véleménye szerint, egy ajándéknak sosem szabadna feltételekhez kötődnie, mert az ajándék az jár, és kész.  Minden ünnepre azért adunk és kapunk ajándékot, hogy adhassunk és kaphassunk, az ajándékozás közösen átélt öröméért.

– A Mikulás érkezik és hoz ajándékot, függetlenül attól, hogy a gyerek jó volt vagy rossz volt.  A jutalmazás egy másik kérdés, ha nevelési, ösztönzési célból állítjuk fel, akkor figyelni kell a feltételek és a kapott díjazás egymáshoz viszonyított arányos díjazását. De a Mikulás nem ide tartozik. Nem azért pucoljuk ki a csizmát, hogy a mikulás megpakolja, hanem, mert ez hozzátartozik a várakozáshoz – hangsúlyozza Merza Péter.

Forrás: dr. Moskovszky Éva: Mikulás
Fotó: A szerző tulajdona