Olvasási idő: 3 perc

Nem kellene (inkább) orvost hívni?

Ismerős az az érzés, amikor a gyereknek égbe szökik a láza, valamink hirtelen és erőteljesen fájni kezd, vagy esetleg úgy véljük ételmérgezést kaptunk a buggyant kínaitól, – de péntek éjszaka vagy négynapos ünnepnap van és legfeljebb az ügyelet érhető el? Mit tesz ilyenkor az okos netező? Igen, praktizálásba kezd!

Nem kellene (inkább) orvost hívni? – ezt az ártatlan kérdést a kommentek között olvastam egy közösségi oldal egyik zárt csoportjában. A hozzászólás arra a posztra érkezett, amiben egy anyuka arról érdeklődött, vajon ételmérgezés vagy vírus okozza a családja heves rosszullétét? Leírta: a férje és a gyereke tejszínes pennét ettek egy étteremben.

Teljesen megértettem a kétségbeesett anyukát, én is voltam már hasonló patthelyzetben. Például amikor a gyermekem a negyven fokos lázgörcstől már félrebeszélt. Igaz, nem volt lehetőségem közben a Facebookon segítséget kérni, de máshogyan sem, csak tenni a dolgomat a legjobb tudásom szerint. Komolyra fordítva a szót, és mert nem akarok cinikus lenni, megjegyzem, egyébiránt megértem a nő aggodalmát.

Én is tájékozódtam már az interneten, ha itt vagy ott fájt valamim. Bár ne tettem volna! Az ember képes néhány szimptóma alapján halálos ítéletet, de legalábbis 1:100 000 0000-hoz előfordulási arányú betegséget felfedezni magán.

A mai kor embere, ha bármije is fáj, vagy valami szokatlant érez vagy észlel magán, hajlamos először az öndiagnosztizálásra és öngyógyításra, ahelyett, hogy megpróbálna megnyugodni és szakszerű segítséget kérni és orvoshoz fordulni.


Komolyan az ügyeletet?

De nem fordulunk orvoshoz. És erre találunk elég magyarázatot. Például azonnal előhúzunk egy történetet amiben Piri néninél sem vették észre hogy májgyulladása van, Béla bácsit meg úgy félrekezelték, hogy köszönjük, abból nem kérünk. A rendelések elérhetetlen időpontokban vannak, már ha egyáltalán adnak rá alkalmat, belátható időn belül. Vagy marad az ügyelet.

De az ügyeletet sem meri az ember felhívni. Mert, nem akar hülyének tűnni: talán nem is olyan nagy a gáz, még el lehet valahogy lavírozni pár órát, egy-két napot a legközelebbi munkanapig. Úgysem akarunk járni, mint az alsó szomszéd Gyuszi bácsi, akin a fél társasház röhögött. Sz Öreg valamikor amikor este 9 körül rántott borjút evett sült krumplival, majd ráküldött még egy kis epres tiramisut is, amitől egy-két órával később gyomorégést, teltségérzetet, enyhe hányingert tapasztalt. Ki is adta végül a vacsorát, de ettől úgy megijedt, hogy kihívta az ügyeletet.




Diagnosztizál az internet

Szóval marad a net. Csakhogy, bármennyire is voltunk mindannyian már ilyen-olyan helyzetben, és valóban vannak bizonyos diagnózisok aminek egyértelmű jelei vannak, mint például a torokgyulladásnak, a napszúrásnak vagy az agyrázkódásnak, aki nem orvos, az nem doktor és kész. Sokat tapasztalt anyukák, bajtársak, hasonló diagnózisban szenvedők sem lehetnek mérvadóak.

Ahogyan egy orvos asszisztens, egy nővérke is sok mindent tudhat, talán még a gazdasági nővér is magába szív ezt vagy azt az évek során, dehogy egyik sem végezte el a doktorit orvos szakon az tuti. S ugye, aki elvégezte, még az is tévedhet.

Éppen ezért, a lehető legjobb, amit tehetünk, amikor úgy érezzük, baj van, hogy a lehetőségekhez képest megpróbálunk első körben megnyugodni és végiggondolni, hogy pontosan mit érzünk, hol sajog, fáj, és hogyan, mert úgy is ezt kérdezi majd az orvos is először. Jegyezzük fel a tüneteket, de ne kezdjünk el diagnosztizálni és főleg ne kezelni az internetről.

Szúr, lüktet, nyom, tompán fáj, görcsöl, ég, sugárzik, nyíllal vagy éppen hasogat? Mi nem stimmel, mi a más, mint máskor, mik a tünetek?

Ilyenkor mérlegelni kell, ha gyógyszerre, fájdalomcsillapítóra nem szűnő vagy sűrűn visszatérő problémánk van, akkor orvoshoz kell fordulni. Ha pedig nem nem tudunk gondolkodni, mert annyira rosszul vagyunk, esetleg olyan életveszélyes csapás történt velünk, akkor kérjünk segítséget attól, aki körülöttünk van, ő hívjon segítséget ha szükséges. Tárcsázza a 112-es segélyhívószámot, a 104-en a mentőt, vagy a helyi ügyeletet.

És míg segítséget kapunk, míg eljutunk orvoshoz, addig nem kezdjük el önmagunkat se (félre)diagnosztizálni, se (félre) kezelni, főleg nem eltemetni. Inkább hívjunk orvost, és röhögjenek ki, vagy bosszankodjanak a vonal túlsó végén egy pillanatra, mert nem súlyos ami velünk történt, mintsem, bárminemű bajunk legyen.

Fotó: Shutterstock

Polgár Ágnes

Újságíró és webdesigner, egy tinédzser édesanyja, valamint ráktúlélő.
Szenvedélyesen gyűjt szalvétákat, és kiemelten fontosnak tartja a mértékletességet az élet minden területén. Közel áll hozzá a lagom filozófia és a svéd kultúra, amely egyensúlyt és harmóniát hoz mindennapjaiba.

Szólj hozzá!

Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!

Oszd meg a cikket!

Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.

Ha tetszik a magazin:

Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.

 

Olvasd el ezt is

Jóllét, ami továbbgondolkodtat

Válogatott írások testi-lelki egyensúlyról, önismeretről és az emberi létről.

Ebben a válogatásban olyan cikkeket szemlézünk, amelyek túlmutatnak a felszínes jóllét-tanácsokon. Gondolatébresztő írások test és lélek kapcsolatáról, életmódváltásról, belső munkáról – hogy a mindennapi jól-létből valódi jóllét lehessen.
Az élet sokszínű, ahogyan mi magunk is azok vagyunk.

Témáinkat az életből merítjük, írásainkkal az élet valódiságát mutatjuk meg.

Tőlünk neked.

Iratkozz fel a hírlevelünkre

Lépj be az Olvasói Sarokba különleges tartalmakért!
© 2017-2025 Szoknya és Nadrág Magazin – Minden jog fenntartva.