A szobanövény tartás nem a világ legegyszerűbb dolga, sajnos. Mondhatni, hogy érzék kell hozzá, de ez így nem teljesen igaz. Sokkal inkább igaz az, hogy meg kell tanulni, ki kell tapasztalni a különféle szobanövényeknek tetsző életfeltételeket. A hőmérsékleti, a fény, a levegő és a víz igényüket. Ma ez utóbbiról írunk. Arról, ami a kezdő kertészeket a leginkább el tudja riasztani, vagyis hogy, nem tudják miként locsolják vagy sem az újonnan beszerzett, kapott virágot? Illetve, hogy miért érdemes fenyőtobozokat tenni a virágcserépbe?
Talán, ha megértjük, hogyan működnek a szobanövények vízivás szempontjából, akkor kevésbé érezhetjük mumusnak a locsolást. Vagyis kezdjük az alapoknál. Jó ha tudjuk, hogy a szobanövényeink eredetileg trópusi és szubtrópusi országokban honosak, ahol a legkülönbözőbb, de részükre mindenkor optimális körülmények között növekednek. Vannak nedves-meleg, vagy forró-száraz, különböző tengerszint feletti magasságú területekről származó növények. Árnyas erdőkből vagy éppen napos szavannákról. származnak. Tehát érdemes első körben átgondolnunk azt, hogy a saját otthonunkban milyen inkább a hőmérséklet, a páratartalom.
Gondoljuk át, hogy mennyire magas vagy ellenkezőleg száraz a páratartalom az otthonunkban télen és nyáron, mennyire süt be a nap, vagy sem, és az milyen intenzivitással világítja be a terünket vagy sem, továbbá hűvösebb, hidegebb vagy inkább melegebb van nálunk? A növények vízháztartása függ a levegő nedvességtartalmától, a környezet hőmérsékletétől, és a szobanövény ültető közegének fajtájától. Így már tudhatjuk, hogy inkább választhatunk fényt kedvelő, avagy árnyékot igénylő, sok vizet vagy kevés nedvességet igénylő szobanövényt?
A szobanövényeket periodikusan öntözni kell, csak az nem mindegy hogyan és mennyi vízzel. Mert a növények meglankadnak attól, ha túl kevés vizet kapnak, ugyanakkor túl sok víz esetén is ez történik velük. Miért? Mert a túl sok víz kiszorítja a levegőt a gyökérzónájukból. Márpedig a levegő a feltétele annak, hogy a növény legkülső, finom hajszálgyökerei vízfelszívásra képesek legyenek. Ha tehát túl sok víz van az ültetőközegben, a gyökerek nem bírják a szükséges mennyiségű vizet a levelekhez juttatni. Ebben az esetben az öntözéssel akaratlanul növeljük a kárt: a gyökerek szó szerint megfulladnak, miközben a levelek elszáradnak.
Tehát mennyi az annyi? Induljunk ki abból, hogy a sok és nagy leveleket fejlesztő növények általában nedves tenyészhelyet igényelnek, míg a bőr-nemű, kis, keskeny vagy húsos levelű fajok a száraz közeget szeretik. Nekik különösen szükségük van a vízelvezetésre.
Ha a cserépben nem csak föld van, az segít elvezetni a vizet, hogy a talaj ne maradjon locsolás után tartósan nedves. A leggyakoribb vízelvezetési lehetőség a granulátum. Nagyobb vagy kisebb agyaggolyók, habkő granulátumok, amelyeket extrém magas hőfokon égetnek ki, hogy nagyok legyenek, de mégis könnyedek maradjanak. Magukba szívják a felesleges vizet.
A gyakran száz százalékban természetes habkőből készült vízelvezető- és ültető granulátum a duzzasztott agyag fenntartható alternatívája. Ám elő kell állítani. Nem úgy, mint a fenyőtobozokat, amit a természet már eleve felkínál. nekünk Fenntarthatóság szempontjából a legtökéletesebbek. Ráadásul ingyen van. Csak össze kell szedni őket.
A fenyőtobozok a cserép aljára, az ültető föld alá téve, vízelvezetőként megakadályozzák a pangó vizet és a gyökérrothadást, a talaj felső rétegének fedése esetén pedig megakadályozzák annak kiszáradását.
Hogyan használjuk? Tegyünk egy rétegben fenyőtobozt az edény aljába (az edény méretétől függ, hogy éppen mennyi toboz fér el egy sorban). Szórjuk meg földdel és helyezzük bele a növényt, és töltsük körbe további talajjal. Össze is keverhetjük a tobozokat a földdel, ha úgy tetszik.
A fenyőtobozos megoldás a legjobbak olyan növények számára, amelyek a szabadban állnak kint, és éri őket a csapadék, vagy az olyan szobanövényeknél, amiknek a locsolásában nem vagyunk biztosak. Ezért érdemes fenyőtobozokat tenni a virágcserépbe.
A teljesség kedvéért a fenyőtoboz módszerről ugyanakkor azt sem árt elmondanom, hogy magában hordozza annak a kockázatát, hogy az erdő rovarait is magában rejtheti. Vagyis hazavihetünk velük némi rovart, akár károkozót is. De nagyon nem ártunk vele, ha ecetes vízzel átmossuk a tobozokat és kiszárítjuk, mielőtt felhasználnánk azokat.
Ha nem merünk kísérletezni, akkor maradnak a készen vásárolható granulátumok.
A fenyőtobozok kiválóan használhatók talajtakaróként más takarókéreg helyett. A fenyőtobozok kinyílnak, ha száraz az idő, és bezáródnak, ha nedves, a toboz gyantás felülete cseppekké bontja a vizet, vagyis ez a tulajdonság nedvesen tartja a talajt. A fenyőtobozok jól megvédik az érzékeny növénygyökereket a fagytól. Csökkenti a gyomok növekedését miközben mutatós dekorációként is működnek. MIntegy öt év után lebomlanak – savas talajjá alakulnak, amely elősegíti a különféle növények növekedését. Mulcsként egészben vagy ledarálva is remek. Nyáron a felforrósodástól, télen a fagytól védi a földet.
A lebomlott tobozokból képződött savas talaj kedvez az egyéb tűlevelűek, a rododendron, magnólia, áfonya, azálea, muskátli, japán juhar, hortenzia, tollbuga és timsógyökér növényeknek, így bátran használhatjuk azok ültetőközegének.
Források: Friedhelm Bechtold: Szobanövény-kalauz Mérték Kiadó, ITT és ITT
Fotó:
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.
Olvasd el az Adatkezelési tájékoztató-t.