Vannak szobanövények, amelyek egyszerűen nem tűrik, ha egy öntözés után vizes közegben maradnak. A válaszuk elég egyértelmű, rothadni kezd a gyökerük, sárgulni a levelük, lekókadnak vagy egyenesen kiszáradnak. Szükségük van vízelvezetésre. Kezdő zöldtartók is nyugodtan velünk maradhatnak.

A szobanövény tartás nem a világ legegyszerűbb dolga, sajnos. Mondhatni, hogy érzék kell hozzá, de ez így nem teljesen igaz. Sokkal inkább igaz az, hogy meg kell tanulni, ki kell tapasztalni a különféle szobanövényeknek tetsző életfeltételeket. A hőmérsékleti, a fény, a levegő és a víz igényüket. Ma ez utóbbiról írunk. Arról, ami a kezdő kertészeket a leginkább el tudja riasztani, vagyis hogy, nem tudják miként locsolják vagy sem az újonnan beszerzett, kapott virágot? Illetve, hogy miért érdemes fenyőtobozokat tenni a virágcserépbe?

Mennyi az annyi?

Talán, ha megértjük, hogyan működnek a szobanövények vízivás szempontjából, akkor kevésbé érezhetjük mumusnak a locsolást. Vagyis kezdjük az alapoknál. Jó ha tudjuk, hogy a szobanövényeink eredetileg trópusi és szubtrópusi országokban honosak, ahol a legkülönbözőbb, de részükre mindenkor optimális körülmények között növekednek. Vannak nedves-meleg, vagy forró-száraz, különböző tengerszint feletti magasságú területekről származó növények. Árnyas erdőkből vagy éppen napos szavannákról. származnak. Tehát érdemes első körben átgondolnunk azt, hogy a saját otthonunkban milyen inkább a hőmérséklet, a páratartalom.

Gondoljuk át, hogy mennyire magas vagy ellenkezőleg száraz a páratartalom az otthonunkban télen és nyáron, mennyire süt be a nap, vagy sem, és az milyen intenzivitással világítja be a terünket vagy sem, továbbá hűvösebb, hidegebb vagy inkább melegebb van nálunk? A növények vízháztartása függ a levegő nedvességtartalmától, a környezet hőmérsékletétől, és a szobanövény ültető közegének fajtájától. Így már tudhatjuk, hogy inkább választhatunk fényt kedvelő, avagy árnyékot igénylő, sok vizet vagy kevés nedvességet igénylő szobanövényt?

A szobanövényeket periodikusan öntözni kell, csak az nem mindegy hogyan és mennyi vízzel. Mert a növények meglankadnak attól, ha túl kevés vizet kapnak, ugyanakkor túl sok víz esetén is ez történik velük. Miért? Mert a túl sok víz kiszorítja a levegőt a gyökérzónájukból. Márpedig a levegő a feltétele annak, hogy a növény legkülső, finom hajszálgyökerei vízfelszívásra képesek legyenek. Ha tehát túl sok víz van az ültetőközegben, a gyökerek nem bírják a szükséges mennyiségű vizet a levelekhez juttatni. Ebben az esetben az öntözéssel akaratlanul növeljük a kárt: a gyökerek szó szerint megfulladnak, miközben a levelek elszáradnak.

Tehát mennyi az annyi? Induljunk ki abból, hogy a sok és nagy leveleket fejlesztő növények általában nedves tenyészhelyet igényelnek, míg a bőr-nemű, kis, keskeny vagy húsos levelű fajok a száraz közeget szeretik. Nekik különösen szükségük van a vízelvezetésre.



Fenyőtobozokat tenni a virágcserépbe?


Ha a cserépben nem csak föld van, az segít elvezetni a vizet, hogy a talaj ne maradjon locsolás után tartósan nedves. A leggyakoribb vízelvezetési lehetőség a granulátum. Nagyobb vagy kisebb agyaggolyók, habkő granulátumok, amelyeket extrém magas hőfokon égetnek ki, hogy nagyok legyenek, de mégis könnyedek maradjanak. Magukba szívják a felesleges vizet.

A gyakran száz százalékban természetes habkőből készült vízelvezető- és ültető granulátum a duzzasztott agyag fenntartható alternatívája. Ám elő kell állítani. Nem úgy, mint a fenyőtobozokat, amit a természet már eleve felkínál. nekünk Fenntarthatóság szempontjából a legtökéletesebbek. Ráadásul ingyen van. Csak össze kell szedni őket.

A fenyőtobozok a cserép aljára, az ültető föld alá téve, vízelvezetőként megakadályozzák a pangó vizet és a gyökérrothadást, a talaj felső rétegének fedése esetén pedig megakadályozzák annak kiszáradását.


Így használjuk a fenyőtobozokat vízelvezetőként

Hogyan használjuk? Tegyünk egy rétegben fenyőtobozt az edény aljába (az edény méretétől függ, hogy éppen mennyi toboz fér el egy sorban). Szórjuk meg földdel és helyezzük bele a növényt, és töltsük körbe további talajjal. Össze is keverhetjük a tobozokat a földdel, ha úgy tetszik.

A fenyőtobozos megoldás a legjobbak olyan növények számára, amelyek a szabadban állnak kint, és éri őket a csapadék, vagy az olyan szobanövényeknél, amiknek a locsolásában nem vagyunk biztosak. Ezért érdemes fenyőtobozokat tenni a virágcserépbe.

A teljesség kedvéért a fenyőtoboz módszerről ugyanakkor azt sem árt elmondanom, hogy magában hordozza annak a kockázatát, hogy az erdő rovarait is magában rejtheti. Vagyis hazavihetünk velük némi rovart, akár károkozót is. De nagyon nem ártunk vele, ha ecetes vízzel átmossuk a tobozokat és kiszárítjuk, mielőtt felhasználnánk azokat.

Ha nem merünk kísérletezni, akkor maradnak a készen vásárolható granulátumok.

Ha a fenyőtobozokból talajtakaró lesz

A fenyőtobozok kiválóan használhatók talajtakaróként más takarókéreg helyett. A fenyőtobozok kinyílnak, ha száraz az idő, és bezáródnak, ha nedves, a toboz gyantás felülete cseppekké bontja a vizet, vagyis ez a tulajdonság nedvesen tartja a talajt. A fenyőtobozok jól megvédik az érzékeny növénygyökereket a fagytól. Csökkenti a gyomok növekedését miközben mutatós dekorációként is működnek. MIntegy öt év után lebomlanak – savas talajjá alakulnak, amely elősegíti a különféle növények növekedését. Mulcsként egészben vagy ledarálva is remek. Nyáron a felforrósodástól, télen a fagytól védi a földet.

A lebomlott tobozokból képződött savas talaj kedvez az egyéb tűlevelűek, a rododendron, magnólia, áfonya, azálea, muskátli, japán juhar, hortenzia, tollbuga és timsógyökér növényeknek, így bátran használhatjuk azok ültetőközegének.

Források: Friedhelm Bechtold: Szobanövény-kalauz Mérték Kiadó, ITT és ITT
Fotó: