Nehéz napokat élünk. Szükségünk lehet feltöltődésre. Olyanra, ami ráncba szedi az érzelmeinket. Quirin Ágnes művészetterapeuta munkája a mostani krízises, közeli háborúval terhelt időszakban segítségünkre lehet. A nonverbális eszközök mind a kisgyerekek, mind a kamaszok és a felnőttek számára is egy jó lehetőség adhatnak ahhoz, hogy megküzdjenek a jelen terhelt helyzettel.
Keressük-kutatjuk azokat a programokat, amik segítségünkre lehetnek lelkileg, amik kizökkenthetnek bennünket nem csak a hétköznapok adta, hanem mindabból a nehézségből, ami most körülvesz bennünket. Mindannyiunkat érintett, és érint a két éve tartó járványhelyzet, gondolatainkba férkőzik az orosz-ukrán háború eseményei.
A mentálhigiénés állapotunk megtartásáért voltunk a Pilisben túravezetővel túrázni, workshopon kávét kóstolni, dala lovat festeni, a Mátrában kutyaszánnal siklani, filmeket-sorozatokat nézünk, szépirodalmat olvasunk, társasjátékozunk. A héten bukkantunk Quirin Ágnes iparművész, művészetterapeuta varázslatos eszköztárára, akivel telefonon beszélgettünk a művészetterápia különféle módszereiről.
Grafikusból művészetterapeuta
Mint mindig, most is kezdjük az elején: hogyan lehet valakiből művészetterapeuta?
Quirin Ágnes eredetileg Grafikusművészként végzett a Magyar Iparművészeti Főiskolán (ma MOME). Ami után egy ideig a reklámszakmában dolgozott, itt úgynevezett storyboard-okat, képes forgatókönyveket rajzolt. Majd részt vett a rajzfilm készítésben is, akkor leginkább háttereket rajzolt.
Később, amikor 2002-ben a családjával Zsámbékra költözött, tanítani kezdett. Oktató volt például a Színház és Filmintézet Animációs Filmkészítő szakán, a Visart Művészeti Akadémián, a Keresztelő Szent János Iskolaközpontban, és a Zsámbéki Premontrei Szakközép- és Szakiskolában is.
‒ A gyerekek, kamaszok között úgy éreztem, hogy az alkotásnak van egy olyan segítő potenciálja, amihez ugyan van valamilyen érzékem, de nincs hozzá elég tudásom ‒ kezdi Ágnes a saját történetét.
Ahhoz, hogy a diákjait lelki nehézségeikben segíteni tudja, művészeti jellegű módszereket kezdett keresni. Így talált rá dr. Gőbel Orsolya Szocioemocionális Pedagógiai Terápiájára: a Varázsjátékokra.
Művészetterápia a gyakorlatban
‒ Ez egy nagyon szép, nem feltétlenül művészetterápiás módszer, de használja az alkotást, a művészet eszközeit ‒ ismerteti a Varázsjátékok módszerét ‒ elsősorban fantáziajátékokat tartalmaz, szimbolikus elemekre építve. Leginkább az óvodás korúakra van kitalálva, de bármilyen korú gyerekekhez bevihető.
Ágnes nem állt itt meg. Fontos volt számára az önismeretben való fejlődés, illetve úgy érezte, további tudásbázisra lenne szüksége, valami olyanra, ami a felnőttekhez is szól. Ezért elvégezte még az Autogén Tréning képzést a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesületnél.
Az Autogén Tréning nem csupán egy elsajátítható relaxációs módszer, hanem hozzáértő vezetésével mély önismereti munka is. Másoddiplomaként a Komplex Művészeti Terapeuta szakon végzett, amivel két újabb módszert sajátíthatott el. A Katarzisz Komplex Művészetterápiát és a Kincskereső Meseterápiás Módszert.
‒ Úgy érzem, megtaláltam amit kerestem. A kompetencia határaim szerint egészséges, pszichésen nem beteg gyermekekkel, kamaszokkal és felnőttekkel foglalkozhatok, illetve pszichológus támogatása mellett olyan gyerekekkel, akiknek már komolyabb problémáik vannak. Például ADHD-és, vagy erősebben szorongó gyermek ‒ fogalmazza meg a művészetterapeuta.
Hangsúly: mi történik velünk?
Mielőtt Ágnes rátérne a szimbólumok jelentőségére, beszélgetünk a jelen időszakra. Elmondja, hogy szerinte a mostani háborús helyzetben mindannyiunkban van egyfajta szorongás, amihez társul egy kérdés: mi lesz holnap? ‒ még akkor is, ha nem közvetlenül itt van a háború, hanem a szomszédos országban. Hiszen az események mindannyiunk életébe beléptek azáltal, hogy tudunk róluk, hogy képhíreket láttunk, hogy találkozunk a menekülőkkel, hogy érzékeljük, a mi életünk is megváltozott.
‒ Van bennünk egy csalódás, tulajdonképpen nem is egy csalódás, inkább egy gyászfolyamatot élünk meg. Ez a gyászfolyamat ahhoz kapcsolódik, hogy volt bennünk egy meghatározó kép arról, milyen is a ma embere. Milyen érzelmei vannak, milyen határok között mozoghatnak tetteik. Mit tehet meg, és mit nem. Bíztunk abban, hogy olyan már nem történhet meg, mint amiről most a hírekben látunk, hallunk: pusztítás, emberek gyilkolása, városok porrá zúzása. Hittük, hogy az emberek már eljutottak oda, hogy ilyen nem történhet meg. De megtörtént. Ezt a hitbeli veszteségünket gyászoljuk, miközben vívódunk azzal a kérdéssel mi lesz holnap. Ez a folyamat pedig üresség-érzéssel, csalódottsággal, hangulatingadozással is járhat, depressziós állapotokkal ‒ foglalja össze.
Nonverbális eszközökkel szavak helyett
Quirin Ágnes a művészetterápiával az általános problémák mellett azoknak tud segíteni, akik nem érzik jól magukat ebben a krízis helyzetben. Anyáknak, nőknek és óvodás, illetve kisiskolás gyermekeknek tart, és indít újabb foglalkozásokat március végén Budaörsön a Borsmama Otthon Műhely – Pszichológiai tanácsadó és fejlesztő központban.
– A velünk történteket magunkban belül, különféle képekben látjuk. Azokhoz a valós helyzetekhez, amikhez negatív érzések társulnak, azokat a művészetterápia szimbólumokra épülő folyamatában az alkotásban láthatóvá tehetjük. Amikre már rá lehet nézni, lehet róluk beszélni, így tehetjük azokat magunk számára elfogadhatóbbakká. Vannak olyan érzelmek, amiket nem érzünk elfogadhatónak, ezért igyekszünk ezeket nem megélni a külvilágban – vezet el bennünket a szimbólumok megismeréséhez.
A lényegre rávilágítva folytatja: – Vagy, ha esetleg trauma ér valakit, akkor ezek az érzelmek azért, hogy a tudat megvédje az ént, és az egyén tovább tudjon “működni„ ezeket a traumatikus eseményhez tartozó érzelmeket leválasztja a tudatról. Ilyenkor az egyén nem érez a traumatikus eseményhez kapcsolódóan érzelmeket. Ez, az akkut helyzetben egy életmentő agyi reakció, hosszan fennmaradva azonban romboló hatású az egyénre nézve.
A művészetterápia azzal, hogy nem a verbálisból indul ki, vagyis első körben nem fogalmazzuk meg az akkor még megfogalmazhatatlant, segít elérni azokat a saját belső képeinket, és az azokhoz tartozó érzelmeinket, amiket a tudatunk még nem feltétlenül fogad el, vagy nem feltétlenül szeretne látni. A megalkotott képekben pedig csak azt, és annyit fogunk meglátni, amennyit ott és akkor a lélek elbír. A tudatosulás egy folyamat, amiben lassan szavakkal is megfogalmazhatóvá válnak majd ezek a tartalmak.
Utazás a saját képzeleti világunkban
A művészetterápia egy lehetőség arra, hogy a mindennapok feszültségét elengedjük, és felfedezzünk egy olyan terepet, ami a saját képzeleti világunkban bennünket segíthet a mostani helyzet feldolgozásában.
Maga az alkotás is felszabadító hatású ahogyan kiemel a mindennapokból. Segít abban, hogy a gondolatok (gondok, teendők, félelmek) belső zajából a jelenbe helyezkedjünk, abba, ami éppen velünk történik az alkotás folyamatában. Hogy az alkotás alatt megjelenő érzelmeket átélhessük egy valódi jelenlétben.
– A fantázia, a képzelet nem pusztán egy képzelődés, nem egy fantazi, mint műfaj, hanem jóval több. Képzeletünknek több szerepe is van. Egyrészt általa tudunk visszaemlékezni, felidézni velünk történt eseményeket a hozzájuk tartozó érzelmekkel együtt. Másrészt képzeletünkben tervezünk meg dolgokat, legyen az egy elkészítendő tárgy, egy megtanult mozdulat, egy ismerős dallam eléneklése, de akár társas helyzetekre adott válaszaink. A legkülönlegesebb funkciója pedig képzeletünknek az, hogy képes egészen újat teremteni. Olyasvalamit, ami új, egészen egyedi, megismételhetetlen – mint maga az alkotója.
A magyar nyelvben szépen megmutatkozik mindez: kép, képzelet, képesség – folytassák nyugodtan a sort saját asszociációkkal – biztatja az olvasókat Ágnes.
A szimbólumok gyógyító hatásai
A művészetterápia a képzeletünkben segíti elérhetővé tenni szimbolikus tartalmainkat. De mik is azok a szimbólumok?
Képekbe sűrített ősi emberi tapasztalatok, melyekhez érzelmileg is kapcsolódunk. Több jelentésréteg kapcsolódik egymáshoz bennük. Erőt, energiát, rezgést hordoznak – amikor egy külvilágban megjelenő szimbólumot tudattalanunkkal is felismerünk, katartikus élményt élhetünk át. A mindennapokban ilyen élményünk a természetben lehet, vagy egy zenemű meghallgatásakor, vagy egy festmény, vers, más művészeti alkotás befogadásakor, átélésekor.
Nézzünk egy példát: a virág szimbóluma: az átalakulás, a kinyílás, a fejlődés szimbóluma, egy átmenetre utal, a bimbóból kinyíló virág, melyből egyszer gyümölcs lehet. Titokzatosan kibontakozó szépsége által a nőiség szimbóluma is. Különböző fázisai, különböző női életszakaszokat is megjeleníthetnek, ahogy azt a magyar népi művészet virág ábrázolásain is megfigyelhetjük.
A művészetterápiában a természeti folyamatokra, állapotokra relaxált állapotban hangolódunk, hogy megélhessük a külső kép – itt a virág – lelki analógiáit, hogy elérhessük azokat a belső tartalmakat, amit a virág nekünk jelent. Ehhez kapcsolódóan fel is tehetünk most magunknak kérdéseket: – Milyen az én virágom, milyen színű, hol érzi jól magát? – Mi az ami most bennem nyílik? Mi az ami átalakulóban van? Mi az ami segíti kibontakozni a bennem lévő jót?
További részletek a művészetterápia alkalmakról márciusban induló budaörsi terápiáról ITT, a zsámbékiról pedig ITT érhetünk el.
Szerző: Polgár Ágnes
Fotó: Quirin Ágnes
