A felhők, akárcsak a nap vagy a hold, mindig velünk vannak. Ritkán figyelünk fel a jelenségükre, természetesnek vesszük a létezésüket. Legfeljebb csak akkor válik az égbolt egy-egy percre érdekessé a számunkra, ha valami szokatlan képet mutat, illetve rossz időre fordul, elfeketedik, beborul az ég. Holott a felhők és az égövi jelenségek jóval több izgalmat rejtenek, mint hinnénk. A felhők csodáiba Pátkai Zsolt mesterdiplomás meteorológus vezet be bennünket.
Írásunk címében kalandozást ígértem az olvasónak, amit igyekszem betartani. Belátom, hogy a felhőnézegetés idővel önmagában unalmasnak tűnhet, de állítom, csak addig, míg nem tudjuk, hogy valójában mit is kellene néznünk. Mert bár a legtöbben hallottunk már a bárányfelhő, a zivatarfelhő és valószínűleg a gomolyfelhőkről is, de azt már kevesen tudjuk, hogy a felhőket ennél pontosabban is be lehet határolni, és ezzel jó igyekezni, mert a felhők nem várnak ránk, képesek hamar más alakot ölteni.
Pátkai Zsolt, az Országos Meteorológiai Szolgálat meteorológusa szerint a természettudományokkal leginkább azok az emberek kezdenek el foglalkozni, akiknek ez egyben a hivatásuk is lesz. Zsolt már általános iskolás korában leste a felhőket, élvezte, ha esik az eső. Olyannyira, hogy a pályaválasztásnál az sem riasztotta vissza, hogy a meteorológus pálya bizony nem tartozik a jól fizetett szakmák közé. Meg sem állt a mesterdiplomáig, amit hazánkban csak az ELTE Meteorológiai tanszékén lehet szerezni. A folyton változó felhők, az időjárás ismérve teljesen lenyűgözte.
Kezdődjön a kalandozás!
Bár az égen megjelenő felhők sokasága olykor rendkívül bonyolultnak tűnhet, a felhők tipizálása egy könnyen érthető rendszer alapján történik. A felhők osztályozására az úgynevezett felhőatlasz lehet a segítségünkre, tudjuk meg Pátkai Zsolttól: – A felhők csoportosítása a látható jellemzőik szerint történik: a méretük, az alakjuk, a textúrájuk és a szerkezetük szerint.
A szakértő említi a felhők azonosításáról azt az érdekes információt is, hogy már Arisztotelész is foglalkozott a felhők kialakulásával, rendszerezésével, ám az első felhőosztályozási rendszert, nem egy végzett, hanem egy amatőr meteorológus Luke Howard alkotta meg. Aki még csak három felhőfajt különböztetett meg egymástól.
Később a Meteorológiai Világszervezet már 10 osztályba sorolta az alapvető felhőfajok számát: pehelyfelhők, bárányfelhők, fátyolfelhők, párnafelhők, lepelfelhők, réteges gomolyfelhők, rétegfelhők, esőrétegfelhők, gomolyfelhők és zivatarfelhők.
Ezek a felhőfajok kölcsönösen kizárják egymást, azaz egy adott faj nem tartozhat egyszerre több fajhoz, ám az égbolton egyszerre akár több fajhoz tartozó felhő is jelen lehet.
Szerintem, meglehetősen kalandos és izgalmas időtöltés, nézegetni és megpróbálni kitalálni, éppen milyen felhőfajtákat találhatunk az égen. Én legalábbis egyre több családtagomat és barátomat fertőzöm meg ezzel az új szenvedélyemmel. Egy meleg nyári napon a fűben fekve, de még a hűvösebb napokon is, jól felöltözve, padon ülve könnyen megfigyelhetjük az égboltot. Tulajdonképpen nem kell hozzá semmi különös. Az alábbi képgaléria könnyen a segítségünkre lehet, főleg az elején. Puskázni most ér!
A párnafelhő nem bárányfelhő
A felhők alakja azoktól a fizikai folyamatoktól függ, amelyek létrehozták őket. Lassú lehűlés rétegfelhőket képez, a hirtelen gyors lehűlés gomolyfelhőket hoz létre. De megkülönböztetünk alakjuk szerint függőleges felépítésű felhőket is.
Anyaguk és magasságuk között szoros kapcsolat van. A magas szintű felhők jégkristályokból állnak, a középszintűek jégkristályokból és túlhűlt vízcseppekből egyaránt, tehát vegyes halmazállapotú felhők. Az alacsony szintűek pedig túlnyomóan vízcseppekből állnak, csupán a téli hónapokban találhatóak bennük jég-, és hókristályok.
Ha jól megfigyeljük a képeket, felfedezhetjük, milyen sokan összekeverjük a párnafelhőket a bárányfelhőkkel. A megkülönböztetésüket segíti, ha tudjuk, hogy míg a bárányfelhők kimondottan magasan, 6 kilométeren felül találhatók, addig a párnafelhők csak középmagasan 2-6 kilométeren belül úsznak az égen. Továbbá, hogy a bárányfelhők aprók, árnyékot nem vető, gyakran egymással összemosódó gomolyokból állnak, a párnafelhők pedig kerekded alakúak, és gyakran különállóak, vagy hosszanti tengelyen rendezetten sorakoznak.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat rövid felhőatlasz (timelapse) videója nagyszerűen bemutatja a felhők fajtáinak alakulását, amiből megtudhatjuk azt is, hogy melyik felhőfajtát milyen magasságban jó keresnünk:
A felhők kombinálása
Pátkai Zsolt elmondja, a felhők tíz típusán túl a felhők még számtalan módon megjelenhetnek: 14 típust, 9 altípust és 9 alakzatot különböztetnek meg a meteorológiában, amik számos módon kombinálódhatnak.
A latin és magyar elnevezés ugyancsak a látható jellemzőkre utal, ám értő, gyakorlott szemmel nézve rendszerint le lehet szűrni belőlük némi információt az időjárás alakulását illetően. Például az egyre nagyobb mennyiségben és egyre alacsonyabban megjelenő felhőzet időjárási front közeledésére utal. A délelőtt megjelenő és egész délután csekély kiterjedésű gomolyfelhők száraz, stabil légkört sejtetnek. Létezik olyan felhő, amely rendszerint a talajról felemelkedő ködből alakul ki, ezt hívják rétegfelhőnek.
– Természetesen ne gondolja senki, hogy csak a felhők megfigyeléséből teljes értékű időjárás-előrejelzés adható: ez ma már nem képzelhető el a kontinentális léptékű meteorológiai mérések és a számítógépes előrejelzések használata nélkül – emeli ki Zsolt.
A felhők osztályozásáról és a felhők kombinációjáról is összeállított egy videót az Országos Meteorológia Szolgálat. Felhőatlasz – A felhőkről mindenkinek címmel jelent meg, amit a Felhőatlasz című könyvkiadványuk ismertetésére készítettek. Ebből például megtudhatjuk mit jelent az, hogy a gomolyfelhők a vitorlázó felhők barátja, vagy mit takar az a kifejezés, hogy felhőutca:
Különleges fényjelenségek
A fény kalandos útja a légkörben és a felhőkön keresztül olykor tarka égi tüneményeket, fényjelenségeket eredményezhet – olvashattuk az előbbi videóban. Az egyik legismertebb légköroptikai jelenség a szivárvány, amit akkor figyelhetünk meg, amikor a napsütés és a csapadék együttesen van jelen. Viszont kevesen tudják, hogy ritkán a Hold is képes szivárványt létrehozni, amit kevésbé lehet jól látni.
A holdszivárvány vagy más néven éjszakai szivárvány kialakulása majdnem pontosan ugyanúgy történik, mint a nappali „verzió” esetében. Itt is a levegőben lévő vízcseppeken törik meg a Hold, valójában tulajdonképpen a Nap fénye, a Hold ugyanis csak visszaveri a Nap fényét. Néhány speciális feltételre mindenesetre szükség van: a holdfénynek a lehető legerősebbnek kell lennie, tehát teliholdra vagy csaknem teliholdra van szükség, ráadásul a Holdnak a látóhatár fölött nem sokkal kell állnia. Emellett pedig nem árt, ha alacsonyan fényszennyezett területről figyeljük a holdszivárványt.
A meteorológia viszont nem csak a természet alkotta felhőket tartja számon. – Léteznek különleges felhők is, mint például a kondenzcsík, az éjszakai világító felhő, a füstgomolyfelhő és az erőművi felhők – sorolja őket a meteorológus. Ezekről a képgalériában olvashatunk bővebben:
A holdfénynek a lehető legerősebbnek kell lennie, tehát teliholdra vagy csaknem teliholdra van szükség ahhoz, hogy holdszivárványt láthassunk, ráadásul a Holdnak a látóhatár fölött nem sokkal kell állnia.
Fotó: OMSZ
Az éjszakai világítófelhő látványossága általában egy órával napnyugta után, vagy ennyivel napkelte előtt a legszebb. Magyarországon június közepétől augusztus elejéig lehet esély a megpillantására. Az éjszakai világító felhőt a magas szintű felhőzettől kékes, gyöngyházszerű fénye különbözteti meg
Fotó: Légköroptika
Füstből keletkező gomolyfelhő. Komolyabb erdőtüzek, vulkánkitörések következtében alakul ki, ám itt-ott kisebb tűzeseteknél is megjelenhet
Fotó: MetKép
Patkóörvény U alakú, csőszerű felhőforma, mely általában hidegfrontokat követően látható
Fotó: MetKép
A kondenzcsíkról a legtöbben tudjuk, hogy ez egy mesterségesen létrehozott felhő, ami a magasan közlekedő repülőgép után látható légköri jelenség
Fotó: MetKép