Facetime-ból szeretettel – így óvnak ma a nagypapák?
A nagypapák mindig is a család fejei voltak – a biztonság, a bölcsesség és a szeretet megtestesítői. Régen a kertben vagy a sufniban töltötték az időt, ma pedig a képernyők…
Forró Anna hagyományőrző oldalával már az általános iskolában megismerkedhettem. Osztálytársak voltunk, és időnként az iskolai időn túl, egymás otthonában is megfordultunk, a szüleink mai napig ugyanabban az utcában laknak. Panni, ahogyan mi hívtuk őt, kitünő tanuló volt, néptáncolt és tízéves korától énekelt a Radnóti gimnázium kórusában. Később pedig a Szent István gimnázium magán ének szakára járt.
Pannival az egyik kedvenc török éttermében találkozunk ebédidőben. Némi nosztalgiázás után át is térünk arra, amiért találkoztunk, hogy meséljen a sarudi népdalokról. És a rend kedvéért térjünk vissza a hivatalos formára, az olvasónak Annának szólítom a sarudi származású népdalénekest.
Hogy merre található Sarud, és miért fontos ez a település Forró Anna számára, ezzel kezdjük a beszélgetést. Anna elmondja, még a nagypapája vásárolt egy házat Sarudon, a Tisza-tó községében, ott ahol egykoron a nagymamája gyerekeskedett. Ez a ház, amit nyaralónak használnak, már Anna szüleié.
– A nyaralások nagy részét itt töltjük. Azt szoktam mondani, hogy Sarudnak százéves történelme van a népdaléneklésben. Már a nagymamám is sokat énekelt, volt ott egy iskolai gyermekkórus, amit egy kántortanító alapított. Az egyházi, templomi énekek mellett népdalokat, betyárdalokat is énekeltek – kezd a családi történetükbe.
Forró Anna és családja valóban generációk óta őrzik a sarudi népdalokat. Anna nagymamája és testvérei is énekeltek, így Anna anyukáját nem csak az édesanyja, hanem az ő keresztanyja is tanította a dalokra. Annának pedig a nagymamája és az édesanyja is átadta a dalokat, Anna pedig megtanította azokat a fiának Marcinak, és a lányának Borinak is.
Mi több, a Tisza-tó környéki népdalokat a Dél-Amerikában élő rokonok is ismerik, de erre később visszatérünk. Most lépjünk vissza időben mintegy száz évet.
Anna folytatja: – Sarudnak volt egy nótafája, Csörgő Máténé Mazug Mária, Marcsó néni a két világháború között, akit, amikor meglátogattam, kölcsön adta nekem a saját CD-gyűjteményét, hogy lemásolhassam, és megtanulhassam róla azokat a dalokat, amiket még ő maga énekelt fel. Ez az egyik alapja a sarudi daloknak, Marcsó néni néprajzilag is úgynevezett adatközlőnek tekinthető.
És kit nevezhetünk adatközlőnek? Annától megtudjuk, azokat az embereket nevezi a néprajzkutatás adatközlőnek, akik a vizsgált területen a hagyományos formákban éltek, s az ő tudásuk, tapasztalata jelentette a legbiztosabb fogódzót az általános ismeretek megszerzésében.
– Marcsó néni együtt summáskodott még a nagymamámmal, ami során együtt énekeltek. A summásságról a kizsákmányolás alapesetét gondolhatjuk, de a nagymamám a mezei idénymunkáról azt mesélte, hogy sok fiatal volt együtt, és ők akkor fiatalon bírták a munkát, a strapát és tulajdonképpen jól érezték magukat. Az Alföldön főleg a lányokat gyűjtötték össze az aratásra, ami alatt, és olykor utána esténként is még énekeltek, táncoltak együtt. Ott is tanult a nagymamám dalokat – meséli nekem Anna mosolyogva, talán pont úgy, ahogyan még a nagymamája mesélhette neki.
Például azokon az estéken, amikor együtt sétáltak Sarudon a csillagokat nézve.
– Az anyukám már Pesten született ezért ő nem nevezhető már úgynevezett adatközlőnek, de a nagymamám még annak számított, bár ő is elkerült már tizenhat évesen Sarudról, mert elárvult és a vőlegénye is meghalt a Don-kanyarban, de mindig ragaszkodott az otthonához, ezért is vásárolt házat a nagypapám Sarudon – pontosítja Anna a sarudi származását.
Anna a gimnáziumi évek után jó ideig nem énekelt a foniáter javaslatára, amikor a hangja mutálni kezdett. – A lányok is mutálnak, csak ez nem a beszéd, hanem az énekhangot érinti. A Zeneakadémia Jazz szakja helyett így a Műszaki Egyetemre mentem, vegyészmérnök lettem. Akkor kezdtem később újra énekelni, amikor a gyerekeim megszülettek – emlékezik vissza.
Később Anna a Fölszállott a páva népzenei tehetségkutató versenyére kezdett igazán komolyan az énekléssel foglalkozni. A vetélkedőn Navratil Andrea vette pártfogásba, hozzá járt magán énekórákat venni a vetélkedő után is, majd Bognár Szilvia és Roza Bancseva segítette fejleszteni az énektudását.
A Hagyományok Háza által minden évben – a Táncháztalálkozóra időzítve – kiadott “Táncház – Népzene 2018” válogatáslemez bemutatójában is énekelt, mégpedig pont az Este későn faluvégen jártam című dalt, ami azokra az estékre emlékezteti Annát, amikor kislány korában a nagymamájával sétált Sarudon a csillagos égbolt alatt.
Ami így kezdődik: Este későn faluvégen jártam, három csillagot az égen láttam, három csillag mind azt jelentgeti, hogy minékünk el kell nekünk innelyt menni.
A Fölszállott a Páva tehetségkutató versenyén Anna, a sarudi Pávakör dalaival indult, amik úgynevezett új típusú népdalok*. Amiknek az egyik tulajdonságuk az, hogy nem jellemzőek egyetlen egy térségre, hanem más, akár több helyen is éneklik azokat.
A tehetségkutató versenyen választott dalt például Erdélyben, a Mezőségben is éneklik, persze nem teljesen ugyanúgy, kisebb különbségek vannak bennük szövegben és dallamban is. A régi típusú népdalok azok, amikre inkább jellemző, hogy csak egy adott területen énekelték azokat. Anna hozzáteszi, szerinte azért az nagyon ritka, hogy egy dalt, tényleg csak egy faluban ismertek volna.
– A sarudi népdalokra hatással volt a Tisza-tó több népzenei tájegysége, például a Palócság déli része illetve Hortobágyról a hajdúsági népdalok, és a kunsági nóták szintén hatással voltak Sarudra – fejti ki.
Arra a kérdésre, hogy az új vagy a régi típusú népdalt nehezebb énekelnie, Anna így válaszol: – Az új stílusú népdalokban nagyon sokszor vannak oktávugrások, és sokkal nagyobb a hangterjedelmük, mint a régi típusúaknak. Mindig a Fújnak a fellegek dallal szoktam példálózni, hogy annak elvontabb szövege van mint az Ablakomba, ablakomba besütött a holdvilág dalnak.
A sarudi népdalokról Anna még elmondja, hogy Kodály Zoltán is gyűjtötte őket, például “A gőzösnek nyolc kereke” című, szomorkásabb elmélázó, úgynevezett hallgató dalt is. Nem Sarudon, hanem a kassai honvéd lábadozóban lelt rá a zeneszerző, zenetudós, ahol egy sarudi ember pár dalt lekottázott neki. Az adatközlő Vizes Mátyás volt. A kottáról készült fénykép ITT tekinthető meg.
– Ezt a dalt Kodály Zoltán 1916-ban gyűjtötte, de a Tisza-tó több településén, tehát nem csak Sarudon énekelték. Megtaláltam Poroszlón is, kicsit más szöveggel és dallammal – teszi hozzá Anna.
Annával kicsit beszélgetünk az éneklés lélektani hatásáról is, arról, hogyan csökkenti a félelemérzetet az agyban, és hogy a gyereknek teljesen mindegy, hogy mit éneklünk a lényeg abban van, hogy tegyük. Ami nem kérdés Annáéknál. Elmeséli, hogy van egy olyan Tisza-tó környéki dal, ami a családján keresztül Dél-Amerikát is megjárta.
– A dédnagymamám testvére kivándorolt Uruguayba, még az 1920-as években. A dél-amerikai rokonok időnként átjönnek Európába. Az egyik ilyen látogatás alkalmával tőlük tanultam vissza egy olyan népdalt, amit korábban a család Egerben is énekelt. Megtaláltam ezt a katonadalt az interneten 1913-ból. Édesanyám, ha bejön, édesanyám, ha bejön Egerbe vonulós katonadal a rokonoktól visszaérkezve, Dél-amerika hatásra érezhetően változott, felvette a helyi, latinosabb stílust. Megtanultam ezt a dél-amerikai változatot és az eredetit.
Anna életének elvehetetlen része a néphagyomány őrzése, gyermekei is részt vesznek a fellépéseken, bár már a fia egyre nagyobb, van, hogy inkább már csak rögzíti videón a lányokat. Anna lánya Bori citerázik. A gyerekek is hoznak új dalokat haza a táncházból, iskolából.
Annát nem veszik teljesen körbe az autentikus tárgyak, ruhák, bútorok, mert nem akar száz évet visszamenni az időben, de egy-egy darabban igen. Ilyen például, a szőnyi nagymamától a konyhai tányértartó polc, vagy a szép dagasztó tálai, illetve még a fellépőruhái nevezhetőek autentikusnak.
Anna hevesi palóc kabátkáját a Hevesi Háziipari Szövetkezet készítette a számára, és a blúzok, amit a készítőjük ingvállaknak hív. Berzeviczy-Fehér Jánosné autentikus, gyönyörű, egyedi, hímzett, horgolt ingvállait nem csak Anna, hanem a gyermekei is viselik a fellépéseken.
Címlap fotó: Dusa Gábor
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.
Olvasd el az Adatkezelési tájékoztató-t.