Szerencsés az, akinek van testvére – ez az általános vélekedés. Én hozzátenném, szerencsés az, akinek van önmagával hasonló korosztályú testvére, és akivel együtt nevelkedhetett. Bár a testvérkapcsolatok akkor is lehetnek szorosak, ha ezek az együttállások nem teljesülnek. Mint nálunk, a testvérem, hat évvek fiatalabb nálam, édesanyáink különbőzőek, az édesapánk ugyanaz, és több mint 1500 kilométernyi távolságban nevelkedtünk egymástól. Mégis elszakíthatatlan kötelék van köztünk, felnőtt fejjel is megérezzük, ha a másikkal kiugró öröm vagy elsöprő bánat, tragédia történik.
Az idő múlása mindenféle emberi kapcsolatra rányomja a bélyegét, a testvérek közötti kötelékkel sincs ez másként. Változunk, érünk, idősődünk mi magunk és a testvérünk, testvéreink is, függetlenül attól, hogy a testvérek együtt nevelkednek, vagy sem, hiszen a gyerekkori dinamika és a szülői hatás még egy családon belül is lehet más és más. A közösen eltöltött idő, az együttes élmények, az akaratlan versengések, a megélt sérelmek és a szülőktől érkező értékek, a tőlük kapott érzelmek mind hatással vannak arra, hogy milyen alapokra épül egy-egy testvéri kapcsolat.
Nem ritka az sem, hogy több testvér között (ellentét)párok alakulnak ki. Gondoljunk csak a testvérek közötti születési sorrendre, a „kedvenc gyerekre” vagy a „fekete bárányra” – ez a besorolás érzet akár felnőttként is bennünk ragadhat, ha nem dolgozzuk fel ezt időben. Ha a konfliktusokat, nézeteltéréseket, rossz érzéseket nem tudjuk jól kezelni, eltávolodhatunk a testvérünktől, akár véglegesen is.
Egyes testvérek természetüknél fogva összetartóbbak, míg mások inkább függetlenek egymástól. Azoknál a családoknál, ahol három gyermek születik, különösen, ha mindhárman egyneműek, gyakran megfigyelhető, hogy a középső lesz a „legéletrevalóbb” mind közül. A négy vagy annál több tagú testvéreknél a korkülönbség leginkább az életkorban egymástól legtávolabb álló testvérek között okozhat problematikát. Előfordulhat, hogy a szülők a legidősebbre testálják a saját szerepüket, vagy sehogy sem segítenek közelíteni a két korcsoportú gyermeket egymáshoz, esetleg annyira eltérő köztük a személyiségbeli különbség, hogy a rokoni kapcsolaton kívül más nem tartja össze a legfiatalabb és a legidősebb testvért.
A testvérek közötti dinamikát felnőtt korban erősíthetik vagy gyengíthetik a különféle családi események, történések és krízisek. Ilyen a szülők idősödése, a felmerülő betegségek illetve a szülő(k) halála, ami éppen úgy újra összehozhatja a testvéreket, mint el is távolíthatja egymástól. Halál esetén az anyagi ügyek, az öröklési kérdések gyakran okozhatnak akár előre nem sejtett feszültséget.
A különböző életszakaszok – az iskolaválasztás, a hivatás gyakorlás –a karrier megélése, a párkapcsolat, a házasság és a gyerekvállalás– mind más és más módon hathatnak a testvérek kapcsolatára.
Olykor az élet úgy alakul, hogy a testvéri kapcsolat inkább formális marad, vagy azzá válik. Ami nem feltétlenül baj – a lényeg úgyis az, hogy mindkét fél jól érezze magát benne. Ha a kapcsolat mérgező vagy állandó stresszforrást jelent, akkor különösen fontos átgondolni, mennyi energiát érdemes belefektetni.
A testvérkapcsolatok hasonlóan más emberi kapcsolathoz főként a rendszeres kommunikációval tartható meg. Ehhez nem szükséges a napi kapcsolattartás, de egy-egy üzenetváltás vagy telefonhívás fenntarthatja a meglévő köteléket. A közös programok, még akkor is, ha fizikailag távol élnek a testvérek egymástól, fontos lehet. Az én testvérem kutyasétáltatás vagy grillezés közben szokott nekem telefonálni, gyakori ilyenkor a videóhívás, így látom merre sétálnak az ebbel, vagy milyen a vidéki környezet a tanyáján. A technika fejlődésével a videóhívások részben legyőzhetik a távolságot, akár közös hobbit is lehet folytatni, például főzni is lehet egyszerre vagy ugyanazt a filmet nézni.
Mindehhez persze szükséges figyelembe venni az eltérő életutakat, elfogadni a különbözőségeket, a másfajta a gondolkodást, tiszteletben kell tartani egymás életét, nem érdemes beleszólni a másik dolgaiba. Ha sérelmek kerülnének a felszínre, szükséges azokat nyíltan megbeszélni, megérteni, akár egy másik családtag vagy szakember segítségével.
Fotó: Pixabay/Canva
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.
