Nem tudjuk mi történik most a világban. Mert lehetetlen felfogni. Tőlünk nem is olyan messze, tankok, rakéták, lövések, betört ablakok, lerombolt épületek, elfoglalt területek. Ezekre a felkavaró hírekre ébredtünk ma reggel. És a nap további része sem kecsegtetett sok jóval. Ma este, amikor ezt írjuk, már többen megfogalmazták, hogy ez Európa legsötétebb napja a második világháború óta.
Az elmúlt hetekben abban reménykedtünk, hogy az orosz-ukrán konfliktus megmarad a hidegháború szintjén. De ma reggelre arra ébredtünk, hogy rakétatámadás érte Ukrajnát. Hiába láthattuk először azt, hogy ezt az akciót katonák követték el katonák ellen, hogy csak katonai célpontokat támadtak meg, mégis akikért aggódhatunk, ők tulajdonképpen emberek. Olyanok, mint mi. Valakinek a gyerekei, a szülei, testvérei, bármilyen rokona, jó barátja, munkatársa.
Szomorúak vagyunk. Elkeseredettek. És aggódunk. Nem tudhatjuk, mi vár ránk emberekre. Hiszen már civil áldozatok is vannak. S nehéz kimondani, azt a szót, ami erről az egészről most eszünkbe jut. Nehéz, mert ilyenben nem volt része a mostani generációnak. Félünk tőle, eddig csak a történelemórán, filmekből, könyvekből és legfeljebb a nagyszüleinktől halottunk róla. Most mégis valami hasonló történne? Ez már tényleg háború lenne? Háború? Sokkoló erre gondolni!
Tele vagyunk kérdésekkel: Miért? Ez kinek jó? Kinek jó a megfélemlítés? Kinek jó a harc, az agresszió? Ki akar, ki szeretne félelemben élni? Mindez hová vezet? Legalizálható a háborúval megszerzett bármilyen eredmény?
Úgy véljük, nincs olyan indok, amiért háborúzni kellene. Ne legyen háború! нет войне! Adjunk esélyt a békének. Háború helyett béke – ezt kívánjuk mindenkinek!
Fotó: YouTube
