A túltolt mémek hatására ma már nehezen vesszük komolyan a „brit pszichológusokat”, pedig időről időre egészen fontos dolgokra hívják fel a figyelmet. Például arra, milyen hatással van ránk, ha a hagyományostól eltérően korábban öltöztetjük ünnepi díszbe az otthonunkat. És vannak, akiket ugyan nem érdekel mások véleménye, mégis jó érzéssel tölti el őket, ha már novemberben beköltözik a karácsonyi hangulat.

Gondolhatjuk úgy, hogy a hagyományok ereje a mozdulatlanságban, az örökkévalóságban, a megmásíthtatlanságában rejlik. Abban a tiszteletben, ami arról szól, hogy tegyünk mindent úgy, ahogy eddig. Mert úgy szoktuk meg, úgy van rendje, úgy tették elődeink, úgy jó. A fenyőfát karácsonyra díszítsük fel. Arra a pillanatra, a mikor a család körbeállja, hogy elénekelje a Csendes éjt vagy a Mennyből az Angyalt. De persze lemezjátszóról, akarom mondani: a spotifay-ról is szólhat. Vagy mégsem?

Ennek ellenére minden évben fellángol a vita: mikor „szabad” felállítani a karácsonyfát?
Vannak, akik már novemberben az adventi vasárnapokat számolják, és vannak, akik még szenteste délután is ráérnek. A lényeg úgyis az, hogy minden családnak megvan a maga ritmusa és rítusa – és ebben nincs jó vagy rossz döntés.

Brit szakértők megmondták

De! Pont úgy jó szerintünk is, ahogy a saját családunk hagyománya diktálja, vagy ahogy mi magunk alakítottuk azt a tradíciót. Vagyis a fát díszítsük akkor és úgy, ahogyan az nekünk jólesik. December 23-án, késő éjszakába nyúlóan, hogy reggelre álljon a legkisebb gyerekek legnagyobb meglepetésére; vagy már az első advent napján, a magas, nyurga kamaszokkal együtt; vagy ráérősen szenteste délután, a nagyszülőknél.

Ezt erősítik meg brit szakértők is: azok az emberek, akik a megszokottnál korábban kiteszik a karácsonyi díszeket, boldogabbak, mint azok, akik kivárnak. Miért? Steve McKeown pszichoanalitikus szerint azért, mert a díszek felidézik azokat a kellemes gyermekkori érzéseket, amelyek a varázslatos karácsonyokhoz kapcsolódnak.

Boldogabbak, akik előbb díszítik a fát

Steve McKeown úgy véli, hogy a stresszel és kötelezettségekkel teli világban hajlamosak vagyunk olyan dolgokat keresni, amelyek jó érzéssel töltenek el bennünket – és a karácsonyi díszek erőteljes kapaszkódóként szolgálnak ezekhez a régi, ismerős érzésekhez. Azzal, hogy ünnepi világítést kapcsolunk és karácsonyi gömbdíszeket akasztunk fel, visszarepülünk abba az időbe, amikor minden egy kicsit egyszerűbbnek tűnt, és a karácsonyi várakozás reménnyel töltött még el bennünket.

Amy Morin pszichoterapeuta szintén a nosztalgiát emeli ki mint erős hajtóerőt: egyesek számára a fa egy olyan időre emlékeztet, amikor egy szeretett családtag még velünk volt; másoknak a gyermekkor varázsára emlékeztethet, amikor még hittünk a Mikulásban, a Jézuskában vagy éppen az angyalokban.

Ha karácsonyi szimbólumokkal vesszük körül magunkat, az egyszerűen megnyugvást nyújt és közelséget teremt – mind az emlékeinkhez, mind azokhoz az emberekhez, akik sokat jelentettek nekünk.

Márpedig ha ez így van, akkor minek várni a díszítéssel?

Fotó: ITT