Igazából gőze nem volt arról mi után nyúljon inkább, vagy hamarább. Vagy mihez ne, minden, ami átsegíthette ezen a pánikroham előtti időszakon, az erősen fogyóban volt. Ahogyan a pénze is. Kettő hónapja volt munkanélküli, és mégsem. 

Volt még némi Aperol és hozzá narancslé a hűtőben, egy palack bor árválkodott a hatrekeszes tartóban és a Frontinból is hét szemnyi maradt a fiola alján. A nyugtatóra lett volna leginkább szüksége, de gőze nem volt arról, kivel írattat fel egy újabb doboznyit. Pedig beosztotta, ezt bárki láthatta aki, a  gyógyszerfogyasztását ellenőrizte. Három éve írta még fel neki az egyik szakorvos, hogy egy rutin beavatkozás előtt vegyen belőle egy egész szemet. A beavatkozás végül elmaradt, de a doboznyi gyógyszer maradt. Mára fogyott majdnem teljesen el. 

Mindig csak akkor vette be, amikor a citromfű, a macskagyökér és társai nem segítettek. Most is így volt, már hetek óta. Érezte, ahogy napról-napra egyre jobban árad a testében szét a feszültség. Egészen pontosan a hátába és jobb oldalába áll be. Mintha egy kard feszítené. A fájdalom gyakran az alhasáig futott.

Ha erre figyelt, ha nem tudta ezt a kínt elterelni, akkor idővel annyira megijedt ettől, egészen pontosan attól, hogy újra beteg lett, újra kezdődik a kemo és társai, hogy folyni kezdett róla a víz, miközben rázta a hideg és úgy érezte ott és azonnal összeesik. Ez a pánikroham. Az ő pánikrohama. Másé más. 

Pedig a lakásban hűvös volt. A menő negyedben bérelt lakóparki lakás a zöldre nézett, és minden csilivili volt benne. Kivéve az ő pénztárcáját. Az álláshirdetéseknél tartott, ahogyan beküldött egy cévét, úgy érkezett az üzenet, hogy az adott pozícióra rajta kívül már huszonkilencen, avagy százketten jelentkeztek. Na meg akkor is jött értesítő, ha az igényelt fizetése meghaladta a többi versenyző igényelt átlagát. Pedig mit ér manapság nettó négyszáz-ötvenezer Forint egy családnak? Semmit.

Folyt róla a víz. Mihez nyúljon? A maradék olasz keserű likőrhöz a naranccsal, ami nagyjából egy negyedórára-húsz percre ad némi lazítást, vagy a borhoz, amit jobb megtartani, ha valaki valamilyen szívességet tenne neki, például pont egy jó állás megszerzésében? Vagy kapjon be egy nyugtatót? 

Folyt róla a víz. Mintha nem is lenne hűvös a lakásban. Szeptember volt, állítólag a sokévi átlagnál éppen hidegebb. Még a minimumok is bőven az átlagos alatt alakulnak az Országos Meteorológia Szolgálat, és a földszinti Piri néni szerint is. Márpedig a banya mindig jól jósolja meg a várható időt és saccolja a kinti-benti hőmérsékletet. Állítólag a fülében érzi. Furcsa, hogy nem az orrában, az is elég nagy.

Elkalandozott. Hagyta Piri nénit és lenyomott egy pohár magnéziumot (a haverja ajánlására) majd egy Aperolt naranccsal, és egy óra múlva egy fél nyugtatót is, hogy biztosra menjen – de még mindig folyt róla a víz. Mintha meleg lenne. Az is volt. Beindult a fűtésszezon, vagy a próbafűtés járt, nem tudja, de rájött, a radiátorok öntötték a meleget. Ilyen rezsinemcsökkentés-csökkentés mellett! Azonnal letekerte az összes fűtőtestet a lakásban. 

Majd el kezdte írni a cikket: Aperol, letekert radiátor és előzetes pánikroham.,, Míg írt, nem pánikolt. Együttesen hatott minden, amihez nyúlt. A munkanélküli újságíró remélte, legalább ezért a szösszenetért kap annyit, amiból vehet egy újabb adag valamit. Piát vagy nyugtatót, vagy még inkább mindkettőt. Bármit, ami átsegíti ezen az időszakon. Míg újra státuszban lesz. Akkor a pánikroham is elhagyja majd, és végre feltekerheti a radiátorokat is. 


Kép: Getty Images