Érintés. Ezen a kifejezésen soha életében nem gondolkodott el, egészen mostanáig. Jelenleg viszont éppen rágódik a jelentésén. Azóta, hogy leírta egy üzenetben: nem érintettelek meg. Eltöltött a férfival mintegy két órát, de meg sem érintette. Még csak egy kézfogás sem volt, nemhogy egy puszi. Pedig az emberek általában köszöntik egymást a sokadik találkozáson a szóbeli üdvözlésen túl fizikálisan is.

Általában. Régebben. Mintegy három éve még lehetett így, manapság viszont egyre inkább az érintésmentesség az elfogadott. Kerüljük az érintést.

De mit jelent ez a szó? – Miért különleges? Hiszen mindennapos cselekmény. Mindig érintünk valamit – fejtegette magában tovább. A kezünkkel a vekkerórát, amikor ébreszt. Le kell nyomnunk. A padlót a talpunkkal, amikor kikelünk az ágyból. A gyereket és a hozzá kötődő dolgokat napjában ezerszer. A ruháit, amikor kikészítjük, a cipőfűzőjét, amikor helyette bekötjük a reggeli rohanásban. A kezét az utcán, nem csak érintjük, fogjuk is – sorolta.

Kezdjük az alapoknál, gondolta, majd leemelte a könyvespolcról és felcsapta a Magyar értelmező kéziszótárt, abban ezt olvasta: Könnyed hozzáérés; felület gyengéd tapintása, amikor a testünk egy részét odatesszük egy tárgyhoz, felülethez.

Nem igazán tetszett számára ez a megfogalmazás. Szerinte nem lehet ennyivel elintézni ezt a szót, az érintés ennél  jóval többet kell, hogy jelentsen. A homlokát ráncolva olvasta tovább a példamondatokat: Éreztem az orvos érintését a karomon. A gyöngéd érintés a szeretet egyik legfontosabb jele.

Így már kerekebb – szögezte le, de morfondírozott tovább. Szerinte, nem ártott volna megfogalmazni a definiálásnál azt is, hogy a „könnyed érintés”  az udvariasság, a másik felé nyitás, a közeledés, az elfogadás jele is, még jóval a szeretet kialakulása előtt. Továbbá, hogy a könnyedsége ellenére, jóval nagyobb jelentőséggel bír(hat) az érintés hiánya. Hiszen az élet jelentőségeit gyakran akkor értjük meg, amikor azok elvesznek, eltűnnek, amikor már nincsenek.

Vagy még nincsenek? – mielőtt még fel tette volna ezt a kérdést magában, és hozzá is fűzte is volna a saját válaszát, töltött magának egy pohár bort, így a hét végére járt neki – talán nem is olyan nagy baj, ha egy nő és egy férfi között várakozik az érintés, ha annak a hiányérzete éppen csak felmerül bennük. Hiszen az érintés akkor jó, amikor könnyedén jön, mégis villámcsapásként ér. Az érintésvédelem meg nem más, mint biztonsági óvintézkedés.

Az érintésvédelem, a szakszótár jelentése szerint, annak a megakadályozása, hogy a villamos hálózatok és berendezések — akár rendeltetésszerű használatuk közben, akár meghibásodásuk miatt, akár véletlenül — balesetet okozzanak. Talán mindkettőjüknek erre van szükségük, védelemre, óvintézkedésre, nehogy megcsapja őket az áram. Az érintésvédelem szükséges.

Jó lesz így, mentette el az írását a szerző, majd a következő fejezetben összehozom őket – mondta ki hangosan – vagy nem, meglátom, mit akar a nő, állítólag a nők döntenek az ilyenben. Vagy nem? – bizonytalanodott el – vagy nekem kell döntenem, hiszen én vagyok az író…


Fotó: Unsplas

Grafika: Mucsi Boglárka