A cigaretta alternatívája a kis filter-párnákba csomagolt nedvesített dohány, a snüssz valójában jócskán visszaszorította a dohányzást, hazájában Svédországban, ugyanakkor a használata egyáltalán nem mondható ártalmatlannak. A svédek a cigi után a snüsszről is leszoknának.
Mintegy harminc évvel ezelőtt találkoztam először a snüsszel Svédországban. Egy akkor tizennégy éves fiú ínye alól láttam kilógni. A használattól itt-ott elsárgult, máshol elbarnult-feketedett, nyálas papírtasak mérhetetlenül gusztustalannak tűnt. A srác azóta sem szokott le teljes sikerrel a használatáról, pedig tudta, ki is mondta már akkor, hogy rá se kellene szoknia. Volt, hogy egy időre sikerült elhagynia, de akkor meg a cigi került elő az életébe. Olykor pedig felváltva lóg ki a snüssz vagy a cigi a szájából. Mindkettőt más helyzetben, (ideg)állapotban használja.
Nem véletlenül, hiszen a nikotin, amit a kis snüssz zacskók és a cigaretta tartalmaz, egy erős idegméreg. Serkenti a szívműködést, amitől megugrik a vérnyomás és vele együtt a pulzus, élénkül az agy és az izmok. Ám amint ez a hatása elmúlik, a túl nagy leterheltség miatt fáradtságot érezhet tőle a használó. Na meg kívánalmat arra, hogy újra (hamisan) toppon legyen.
Így hát snüssz vagy cigi egyre mennek. Bárhogy szeretnék hinni a snüsszt használók, hogy egészségesebb alternatívát fogyasztanak a ciginél, ez nem igaz, a snüssz is árt, csak másképpen. Az Európai Unióban Svédországon kívül nem is engedélyezett, de az ízesített nikotinpárnák viszont kaphatóak hazánkban és a tinik, fiatalfelnőttek körében egyre népszerűbbek: Shiro, Pablo, Iceberg, Killa csakhogy párat említsek. Amik csak a füstmentességre alternatívák, nem a nikotin elhagyására. Sőt. Használóik hányingerről, ínyen megjelenő gyulladásról, erős és zavaró orrváladékozásról és akár szédülésről, rosszullétről is beszámolnak.
A burgonya és a dohány
A snüsszt (svédül: Snus, snusing) 1637-ben említették először Svédországban egy vámiratban. Akkor a finnországi Borgåból vitték Svédországba a dohánnyal teli zacskókat.
A 18. századra a snüssz avagy akkor még tubák használata már egyenesen divatnak számított az arisztokrácia körében. A hölgyek éppen úgy hódoltak a dohánynak, mint a férfiak. Olyannyira, hogy a sznüsszös vagy tubákos doboz az úri kelléktár elengedhetetlen része volt. A tubákdobozok aranyból, ezüstből vagy más értékes anyagokból készült. Az igényes kézműves kis dobozok az egyik legnépszerűbb ajándéka lett a kornak.
Így a 18. század lett a svéd dohányipar áttörésének ideje. Ekkor Jonas Alströmer a burgonya mellett dohányt is termeszteni kezdett, hiszen a dohány a burgonyafélékhez tartozik. A század végére már mintegy 70 svéd városban termesztettek a svédek dohányt.
A snüssz többször is divatba került, vagy ellentétesen veszett homályba. Például a francia forradalom idején Napóleon bukásával, aki nagy snüssz rajongó volt, kiment a divatból, és az akkor a hatalomra kerülő új burzsoázia áttért a szivarozásra.
Svédországban a 19. század elején azok a gazdálkodók, akik saját dohányt termeltek, saját maguknak készítettek snüsszt. Kávédarálóban vagy kézzel faragott tubákdarálóban őrölték a dohányt finomra.
A tört dohány fogyasztása gyorsan nőtt, és rekordszintet ért el 1919-ben, amikor 7000 tonna tubákot adtak el. Svédország akkor 6 millió lakost számlált, ami 1,2 kilogramm tubák fogyasztást jelentett személyenként. A második világháború után a tubákfogyasztás visszaesett, leginkább az egyre népszerűbb cigaretták javára, az amerikai trend részeként.
Majd az 1960-as évek végén kezdett ismét népszerűvé válni, amikor több kutatás irányult a dohányzással járó egészségügyi kockázatokra. A ma ismert előre, kis párnákba csomagolt snüsszel 1970-ben rukkoltak elő. Ma a legkeresettebb svéd márkák a Swedish Match, a General, az Ettan, és a Tre Ankare. És a legkedveltebb a menta ízesítésű.
A svéd közegészségügyi hatóság azóta is folyamatosan figyeli a különféle dohánytermékek használatát. A 2021-es adataik szerint az 1980-as években mért 35 százalékhoz képest 2021-ben a lakosság mindössze 5,6 százaléka használt hagyományos dohánytermékeket, cigarettát. Továbbá várhatóan Svédország lesz az első olyan ország a világon, ahol a lakosság kevesebb mint 5 százaléka cigizik. Mégis szeretnének leszokni a svédek a snüsszről is, ha az olyan egyszerű lenne, de nem az.
A svédek leszoknának a snüsszről
A svédek tisztában vannak azzal, hogy hiába kevésbé ártalmasabb a snüssz, mint a cigi, ez sem kevés svéd koronába kerül, függőséget és számtalan mellékhatást okoz.
Az egyik legkellemetlenebb mellékhatása a szájszag, függetlenül a kis snüsszpárna ízesítésétől. Továbbá a folyamatos használata egyfajta kényszercselekvést is hoz magával. Míg egy cigarettázó számtalan helyzetben gyújtana cigire, például a reggeli kávé mellé, a vécéhasználat után, egy beszélgetéshez, a stressz levezetésére, vagy az ebédet elkerülő kajakómához, úgy arra is mindig lehet okot találni, miért rakja a függő vissza a szájába a kis snüssz tasakot. Amit aztán szívesen szívogat, vagy a nyelvével nyomkod, hogy kipasszírozza belőle az ízesítést vagy éppen a még több nikotint. Ami, lássuk be függőséget jelent.
A folyamatosan szájban állomásozó, az ínyre feltolt snüssz pedig beszínezi a fogat. És hiába, hogy a nikotin önmagában nem karcinogén anyag, a snüsszöléstől fogágy betegségek alakulhatnak ki, mint a fogíny gyulladás, a fogíny sorvadása, avagy leukoplákia, ami a leggyakoribb szájrák előtti állapot. Vagy éppen szájüreg rák alakulhat ki tőle. Igaz, hogy lényegesen kisebb arányban, mint a füstöléssel járó cigarettázással, de kialakulhat.
Merthogy a snüssz is tartalmaz rákkeltő anyagokat, még ha jóval kevesebbet a cigarettánál. A különféle kutatások arra is rámutatnak, hogy a sznüsszöléssel megnő a kockázata a nyelőcső- és végbélráknak, valamint a hasnyálmirigy ráknak és a prosztatarák prognózisa is rosszabb.
Valamint, hogy a snüssz növelheti a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát azoknál, akik hetente öt vagy több snüssz dobozt használnak el. Másrészt azt is kimutatták, hogy a snüssz csökkenti a Parkinson-kór kialakulásának kockázatát.
Cecilia Magnusson a Karolinska Institutet adjunktusa és kutatója, a Stockholmi Epidemiológiai Orvostudományi Központjának igazgatója szerint azért fontos beszélni a snüssz használatról, mert a snüssz elméletileg egy megoldás a dohányzás leszoktatásra, gyakorlatilag pedig éppen ellenkezőleg a snüssz egy kapu a fiataloknak arra, hogy rászokjanak a dohányzásra.
Források: ITT és ITT és ITT és ITT
Polgár Ágnes
