A miniszterelnökkel évekkel ezelőtt találkoztam személyesen az akkori munkahelyemen. A napilap szerkesztőségében akárcsak a többi újságíró munkatársamhoz, úgy hozzám is szólt egy-két szót. Azóta sem találkoztunk, nem láttam élőben – viszont, mint mindenki máshoz, hozzám is szól az éteren keresztül.

Legutóbb pár napja tette, egészen pontosan éjszaka. Éjfél után. Mikor máskor, mint amikor egy rendes ember alszik? Vagy forgolódik álmatlanságtól szenvedve az ágyában. Esetleg könyvet olvas, filmet néz. Visszaaltatja a felsíró babáját, vagy fájdalomcsillapítót ad a beteg rokonának. Olyan későn, amikor szíve szerint inkább aludna, de kötelezettségei vannak.

Bármiért is van ébren, nagyot nézhet, amikor e-mailje érkezik a sötét éjszakába egyenesen a miniszterelnöktől feladva. Mert na, azért az ország vezetője már nem csak sms-ben és postai úton szólít meg, vagy gépi telefonhangon, hanem már e-mailben is. (Szinte már várom, mikor kezd folyni a csapból is)

Rendesen felébred az ember az ilyen, (még) nem mindennapi történéstől. Már csak azért is, mert az e-mailben nincs másról szól, mint az egészségünkről. A levél tárgya is azonnal tükrözi a téma tartalmát: Az oltás életet ment!

Persze tudom, és bízom benne, hogy a többi honfitársam is tudja, hogy az e-mailt nem személyesen a miniszterelnök küldi éjnek évadján. Hanem egy levelező rendszer. Talán azért ilyenkor, hogy reggelre az első levelek között találják az állampolgárok.

Engem ez az éjszakai levél napok óta nem hagy nyugodni. Mégpedig azért nem, mert talán nem csak én maradtam álmatlanul éjszaka, a mobilomra meredve értetlenül, hogy felébresztenek, kizökkentenek a nyugalmamból, amire legalább annyira szükségem lenne az egészségemhez, mint az oltásra.

Kérdezem lehetne, hogy éjszaka a miniszterelnök nélkül aludjunk?

Fotó: Unsplash

Polgár Ágnes