
A gyerekek nem olvasnak — ezt a kijelentést egyre gyakrabban halljuk az olvasással foglalkozó szakemberektől, pedagógusoktól, könyvtárosoktól, szülőktől. Miközben tapasztalhatjuk másként is. Akár egy családon belül is fogalmazhat úgy egy többgyerekes szülő, hogy az egyik gyereke szívesen olvas, míg a másiknak eszébe sem jut. Még csúfolódásra is adhat okot, mind a kettő jelenség, az is, ha a gyerek olvas, és az is, ha nem. Otthon, az iskolában, más gyermekközösségben, például egy táborban.
– Sírva telefonált haza a lányom, hogy nem hagynak az ebéd utáni pihenőben olvasni a többiek, csúfolnak – kezdi Kati. Aki a harmadik nap, a táboroztatóval történő meddő vita után, inkább hazavitte a lányát, pedig kizárólag a csendes pihenő idejéről volt szó, és nem arról, hogy a gyerek semmilyen programban nem vett volna részt a olvasás miatt. – Boldogan lubickolt a vízben a lányom, ült a lovon, mikor mi volt a program – meséli Kati, a kétgyerekes anyuka, aki mai napig nem érti, hogyan lehetet gond az olvasás. Miért nem menő?
Ahogyan van olyan tábor is, ahol kifejezetten olvasnak a gyerekek, és írnak, ilyen az az írótábor, ahová a fiam már negyedik éve jár. De jár a fiam olyan táborba is, ahol nem fér bele az olvasás, legfeljebb csak késő este, amikor már vége van a programoknak. Már ha van még rá ereje kinyitni egy könyvet, mert annyi a színes, érdekes és fárasztó program. De ha igen, akkor nyugodtan elvonulhat, ha úgy akarja, hagyja őt mindenki olvasni, és nem csak a Bibliát, merthogy ez egy baptista tábor. A könyv pedig, amit meg a kezébe vesz, lehet nem is papíralapú. Idén nyáron egy ezeroldalas könyvet tablettről olvasott el.
Talán aggódó szülőként azt a legnehezebb elfogadni, hogy ma már nem csak könyvet lehet olvasni, és könyvet sem feltétlenül papíralapon. Hiszen ott vannak a különféle e-book olvasók. De ezen felül is rengeteg az információ, ami szövegesen jelenik meg.
A közösségi oldalakon is, a hosszú és a rövid, úgynevezett Shorts vagy Reels videók is gyakran feliratosak, amit a fiatalok olvasnak és nem hallgatnak. Például mert tömegközlekednek, közösségben vannak, vagy éppen a tilosban járnak (tanóra alatt) görgetik videóról videóra a mobiljukat. Még ha nagyon rövid szövegeket is, de olvasnak.
Amik ráadásul tele vannak idegen kifejezéssekkel, legtöbbször angol szavakkal, szlenggel. Ha mást nem, idegennyelven is tanulnak, de még a magyar szókincsük is bővülhet, persze tartalomtól függően. Mert ugyanakkor egyre több influenszer, vlogoló érzi már a felelősségét, és igyekszik valamilyen módon odafigyelni arra is, hogy tőle telhetően helyesen beszéljen vagy írjon – hiszen ciki a helyesírási hibákkal kirakott videó. Azon a fiatalok is röhögnek, mi több simán kommentelik a szarvashibákat.
Illetve, amit még mindennap olvasnak a gyerekek, az a mindenféle plusz információ, amivel a tanulmányaikat egészítik ki, amit nem találnak meg a tananyagban, amit nem értenek, vagy amire kifejezetten a tankönyv vagy a pedagógus szólítja fel a diákot arra, hogy keressen arra-erre a világhálón. Böngészés közben is olvasnak a gyerekek.
A gyerekek olvasnak, igaz nem feltétlenül könyvet és nem feltétlenül hosszú és nekik való szöveget. Ma ugyanúgy előfordul, mint a ‘mi időnkben’ hogy az osztálytermekben pornóújság vagy felnőtteknek szóló magazinok kerülnek be, és a gyerekek nem csak képeket nézegetik belőlük, hanem el is olvassák a különféle cikkeket, hogy a saját felvilágosításukat támogassák.
Pedagógustól hallottam, hogy van olyan tizenhat éves diákja, aki mindent elolvas a fekete lyukról, a bolygókról és csillagokról – történjen bármi új a nagy feketeségben. A tizenhat éves mobilján a Google hírfolyama mindent feldob, ami frissen megjelenik a témában.
A fiamat amikor erről kérdeztem, azt mesélte, több osztálytársa is olvas híreket mobilról, az egyikük például mindennap ellenőrzi az infláció mértékét, és nem csak ő maga olvas, más is visz be képregényt vagy ifjúsági könyvet, vagy éppen a kötelezőt olvassa a suliben. Más 15 éves lány azt mesélte, hogy ő maga az utazási cikkeket szereti, míg egy 13 éves fiút a japán kultúra vonzza, amennyi videót meg lehet róla nézni azt megnézi, és szöveges blogokat is követ a témában. Ráadásul nem csak magyarul, hanem angolul is. Nem egy angoltanártól hallottam, hogy már az általános iskolában a junior nyelvvizsga is könnyebben megy a rengeteg angol felirattól.
Láthatóan a gyerekek olvasnak, csak nem feltétlenül könyvet, és a hangsúly pont azon van, hogy abban a témában, ami kimondottak érdekli őket.
A kérdés, de leginkább a válasz már nem tűr halasztást: hogyan keltsük fel a gyerekek olvasási motivációját?
A választ szerintem máris tudjuk, nagyjából ugyanazzal, amiért egy felnőtt is motivált az olvasásban: arról, ami érdekli még többet tudjon, vagy amit még nem ismer arról tudást szerezzen, kiegészítse a meglévő ismeretanyagait, szórakozzon, kikapcsolódjon, feltöltődjön, másik világba repüljön és a többi.
A gyerekek motivációja is ugyanez, legfeljebb leegyszerűsítve. Így motiválhatjuk őket:
Ha pedig ezek sem működnek elsőre, akkor tényleg nem tehetünk mást, minthogy türelmesen próbálkozunk újra és újra. Vagy feladjuk, és örülünk annak, hogy legalább „olvassa az internetet”.
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.
Olvasd el az Adatkezelési tájékoztató-t.