Volt idő amikor a kelták leszármazottai gyökérzöldségeket zellert, paszternákot, krumplit, retket vagy éppen céklát faragtak ki tök helyett.
Írországban, Donegal városában van egy múzeum, benne pedig egy gipszmásolatot egy korábbi fehérrépa-paszternák faragványról. A Donegalból származó eredeti lámpást, a feljegyzések szerint 1943-ban adományozta egy fintown-i tanárnő. Aki elmondta, már senki sem készít ilyen típusú lámpást, de erre a hagyományra, még emlékeznek a környéken élők.
Merthogy az írek mellett a skótok és angolok, korábban nem tököt, hanem különféle gyökérzöldségeket, leginkább fehérrépát faragtak ki, az ősi pogány fesztiválra a Samhainra.
Napjainkban a halloween tartása hazánkban is egyre jobban elterjedt szokás, már ami a tökfaragást, az ijesztő sütemények készítését jelenti. Vannak lakóközösségek, lakóparkok vagy utcák, ahol szellemes ötletekkel díszítik a kerteket, házakat. Számos iskolákban az angol óra része, hogy a gyerekek amellett, hogy angolul beszélnek a halloweenről, meg tartják az ünnepet. Például abban a formában, hogy a gyerekek ijesztő jelmezt húznak, halloweeni édességeket esznek. És akár a pedagógussal közösen faragnak tököt vagy készítenek szellemes maszkokat.
Ennek az egyre népszerűbb programnak persze sok ellenzője is van. Mégis évről évre gyarapodnak a világító töklámpások hazánkban, hogy teret engedjenek a Csokit vagy csalunk! – játéknak.
Az ókori kelták lámpása
A mai halloweeni éjszakák eredete valójában évszázadokra vezethető vissza az óvilági hagyományokhoz ír, angol és skót területeken. Ezek a pogány rituálék, a furcsa népmesék és természeti jelenségek mára pedig összefonódtak. Tényeken és fikciókon alapuló, ijesztően szórakoztató programmá vált.
A lámpás készítése is az ősi pogány rituálék egyike volt a Samhain -gael nyelven a nyár vége- alkalmával. A kelták szerint, amit ma mi mindenszentek előestéjének nevezünk, október 31-én a holtak szellemei visszatérnek és beköltözhetnek az élőkbe. Ahhoz, hogy kijátsszák a halottakat különféle maskarákba öltöztek, maszkot húztak az arcuk elé, és lámpásokat faragtak. Úgy gondolták, ha erre az éjszakára lámpásokat tesznek ki a házuk elé a kapuba, az ajtóba, az ablakba, vagy magukkal cipelik, akkor a lámpások fénye megóvja őket a bajtól.
A kelták rettegtek attól, hogy ezen az estén ősi szellemekkel, boszorkányokkal vagy szörnyekkel találkozhatnak. Később a fikciók egyike lett Stingy (Fukar) Jack alakja, akitől különösen féltek. Fukar Jackről azt hitték, hogy becsapta az ördögöt. Isten kitiltotta őt a mennyből, az ördög pedig a pokolból, hogy az „örökkévalóságig járjon a földön”.
Vicces és ijesztő répák és zellerek
Ezek a szokások még a 19. század végére, a 20. század elejére is fennmaradtak. Viszont régen nem voltak dísztökök. A fémlámpások pedig meglehetősen drágák voltak, így az emberek kivájták a jókorára nőtt gyökérzöldségeket, hogy abba helyezzék a parázsló szenet. A kelták leszármazottainak lámpása a nagyra nőtt paszternák, zeller, burgonya, retek vagy éppen cékla volt. Idővel pedig arcokat és mintákat kezdtek faragni rá, hogy a fény áthatoljon a zöldségen. Többezer évre nyúlik vissza ez a koncepció, hogy kerek gyümölcsöt vagy zöldséget használjanak az emberi arc ábrázolására, olvashatjuk a National Geographicban.
Az English Heritage jótékonysági szervezet 2015-ben faragott fehérrépa fejekkel díszítette a Halloweeni ünnepség helyszínét. Abban az évben a nagy esőzések elmosták a dísztök terméseket, és egyben azért, hogy visszatérjenek az ősi hagyományokhoz.
Hazánkban a zöldségfaragásra a tök mellett nagyságánál fogva a zeller a legmegfelelőbb. A krumpli és paszternák sem utolsó megoldás, erre külön ehető változatot is hoztunk ITT és ITT.
Fotó: English Heritage – Faragott fehérrépa a Dover kastélyban
