Az osztrák főváros megszámlálhatatlan mennyiségű élményt tartogat magában, a legkülönfélébb műfajban és témában. Ahhoz, hogy megtaláljuk a számunkra legmeghökkentőbbet, nem feltétlenül kell letérnünk a turistáknak szánt útvonalról. De akár el is hagyhatjuk. A Dust to dust mély nyomot hagyott bennünk.
A tematika, ami szerint a nyakunkba vesszük Bécs városát, sokféle lehet. A miénk családilag elég rendhagyó volt, sem a vásárláshoz, sem a gasztronómiához nem volt köze. A nyolcadik osztályos fiam kapott egy könyvet a történelem tanárától, ami szolgáltatta számunkra a látogatási helyszíneket. James Longo: Hitler és a Habsburgok – A Führer bosszúja az osztrák királyi család ellen című könyvéből egy elég hosszú listát szerkesztettünk. A helyszínek a könyv szereplőinek életében, vagyis a Habsburgok és Hitler életében is fontos helyszínek voltak.
A listát nagyjából három napba akartuk sűríteni, ami részben sikerült is. Kezdésnek többnapos Vienna Pass kártyákat váltottunk ki, és elindultunk a Belvedere Palotába. Ezt a kártyát a borsos ára ellenére mindenképpen ajánlom, amennyiben sok mindent szeretnénk megnézni, mert megvételével mégis jobban járunk.
Kezdjük a Belvedere Palotával
Amikor autóval Bécsbe érkezünk délkelet irányból, hamar utunkba kerül a pompás barokk kastély. Nem véletlenül találkozunk vele hamar, eredetileg még közvetlenül Bécs városkapui előtt épült Savoyai Jenő herceg megrendelésére.
Felépülése óta sok víz lefolyt a Dunán és a Belvedere jelenleg már Ausztria egyik legértékesebb műgyűjteményének az otthona. Itt csodálhatjuk meg Gustav Klimt, Egon Schiele, Van Gogh és Oskar Kokoschka néhány főművét is. A palota egyébként nem egy épületet jelent, hanem két kastélyból áll: az Alsó és Felső Belvedere-ből egy óriási kerttel. A Felső-Belvedere-t reprezentációs célokra építették, míg az Alsó-Belvedere a herceg nyári otthona volt.
A Belvedere az említett könyvben, a Hitler és a Habsburgokban is szerepel, akárcsak a Hotel Imperial, a Hofburg, a Szent István Székesegyház, az Opera vagy éppen a Bécsi Képzőművészeti Akadémia, ahová nem vették fel a Führert. De mi leragadtunk a Belvedere Palotában. Amit Hitler meg is örökített egy rajzon.
Tök üres dobogó a Carlone teremben
Jóformán még csak azon az idővonalon jutottunk túl, ami a legtöbb neves épület bemutatását jellemzi, időtáblák sorozatáról, amiről megtudhatjuk, hogy az adott épület mikor épült, mi célt szolgált, kik építették, kik lakták vagy használták, az épületnek milyen sorsa volt. Amikor megpillantottuk az úgynevezett Középkori és Reneszánsz kiállítást, ahová azonnal be is léptünk.
Aminek legelső, Carlone nevű termében nem találtunk semmit. Illetve mégis. Egy dobogót, ami tök-üresen állt, és a teteje koszosnak, porosnak tűnt. Így jobb híján megcsodáltuk körbe-körbe a terem festett falát és mennyezetét, ami ámulatba ejtett minket. Mert ahogy jobban szemügyre vettük kiderült számunkra, hogy nem valódi épített oszlopokkal találkozhattunk, hanem káprázattal, az oszlopok „csak” festve vannak a teremben. De, még hogyan! Elsőre, messziről tényleg igazinak tűnnek.
Amint így mászkáltunk körbe-körbe a teremben, olykor visszasandítva a dobogóra, pillantottam meg egy kiírást a földön: Ne érintse meg! – németül és angolul írva. Ezzel egyidőben kezdte olvasni a fiam a bejáratnál található táblán, hogy a dobogó tulajdonképpen egy kiállított mű. Dust to dust címen.
Dust to dust
Dust to dust – azt jelenti angolul, hogy Porból porrá. Mint kiderült, ez a címe annak az alkotásnak, amit mi egy szimpla, magára hagyott, üres és Ausztriához mérve szokatlan módon koszos dobogónak néztünk. Mentségünkre szolgáljon nem csak mi jártunk így, hanem még egy seregnyi ember. Erre akkor jöttünk rá, amikor figyelni kezdtük a terembe lépőket. Akik mind rápillantottak a dobogónak tűnő alkotásra, amit mivel üresnek találtak, továbbhaladtak a következő terem felé. Legfeljebb séta közben csodálták meg a festett mennyezetet és falakat.
Amikor viszont arra léptek a terembe, hogy mi állunk közvetlenül a dobogó mellett és keressük benne, hogy ebben hol van a művészet, akkor az emberek érdeklődést kezdtek mutatni. Többen közelebb is léptek a Dust to dust alkotáshoz, hogy egészen közel hajolva megpillantsák és megcsodálják velünk azt, amit a készítője rárajzolt. A nyolc részből készült alkotáson a leírása szerint — „az idő véletlenszerű, gyakran figyelmen kívül hagyott maradványait figyelhetjük meg, mint például a port, a hajat, nyomokat és a foltokat, megkérdőjelezve a dolgok értékét és létezését.”
Michail Michailov, a Dust to dust alkotójáról azóta megtudtuk, hogy 1978-ban született a bulgáriai Veliko Tarnovóban. 2002 óta él és dolgozik Bécsben, ahol művészettörténész szakon diplomázott.
Így lett a Dust to dust az egyik legmeghökkentőbb látnivalónk a háromnapos bécsi tartózkodásunk alatt. Ami azért is érdekes, mert csak 2023. október 19. és 2024. április 14-e között érhető el a Belvedere Palotában. Vagyis, aki megnézné, annak igyekeznie kell. Vagy kövesse a mű útját ITT a művész honlapján.
Fotó: Johannes Stoll
