Annyi minden ér bennünket, nehéz olykor megtalálni, jobban mondva megvédeni a magunk területét, otthonát, személyes körvonalát. Minden összefügg mindennel, óhatatlan a magánügyeink összefonódása máséval. Mégis meg kell határozni a saját zónánkat és kizárni belőle azt, ami már nem ránk tartozik, ami nélkül is jól megvagyunk.

Sokan csak egyszerűsítenek, úgy zárják ki az életükből a plusz információkat. Ugyanazokat a szófordulatokat használják, újra és újra elmesélik életük ugyanazon történeteit, fekete – fehér, jó vagy rossz, olcsó avagy drága séma alapján sorolnak be mindent. Ritkán próbálnak ki új dolgokat, mindig ugyanazt az édességet kérik a gyorsétteremben, amit csak azért szeretnek, mert megadja számukra azt az idillt, hogy lazák, mert egy hamburgeresnél vagy csirkésnél esznek. Hasonló könyveket és filmeket fogyasztanak, évtizedek viselik ugyanazt a napszemüveget és ha lehet a nyaralásaik helyszíne sem változik, a szobaszámmal egyetemben.

Egyszerűsítenek. Mert mindent osztályozva, keretek közé beszorítva könnyebben és egyszerűbben megállnak az életben. Még ha lazának tűnnek is nagyon merevek.

De nekik van igazuk.

Kiegyensúlyozottak és ritkán is lehet őket ebből az állapotukból kimozdítani. Ha az életükben szembetalálkoznak egy merőben más szituációval, akkor teljesen egyszerűen felteszik a kérdést önmaguknak, és a számukra fontos érintettektől, hogy:

Az adott dologgal nekem mégis mi dolgom van?

A válasz hamar még is érkezik: letudni mihamarabb az adott problémakört. Megoldani, elvégezni, megcsinálni, helyrehozni, visszaállítani avagy kedvezőbb helyzetbe hozni a veszteseket, illetve elkönyvelni az egészet, és azonnal ki is törölni a saját emlékezetéből.

Ez az asszertív kommunikáció jegyeit viselő magatartásforma lebilincselően gyorsan a segítségünkre tud lenni, a megoldásban, bár kétségtelen, hogy olykor dögunalmas életet feltételez.

Mert csak akkor veszi a nyakába a feladatot, ha a kérdésre a válasz, miszerint neki mi dolga van ezzel?  – az, hogy feladata van vele, mi több – az is pillanatokon belül kiderül-,  hogy az egészen pontosan micsoda.

Egyébiránt, csak azzal foglalkozik, amivel elintézendője van, minden mást egyszerűen zónán kívül helyez.

Hogy ne folyjon véletlenül sem bele olyanba, ami nem az ő dolga, ne rágódjon rajta, ne nyeljen el tőle több időt és energiát.

Ha úgy érezzük a mindennapok küzdelmei szétzihálnak bennünket, ha túl sok ami ránk nehezedik, akkor egyszerűen csak szelektáljunk aszerint valóban van-e dolgunk az adott kérdéssel vagy nincs.

Ha van, törekedjünk a mihamarabbi megoldásra, ha nincs, akkor zárjuk ki az életünkből, tegyük fel vagy hagyjuk más polcán, a saját nyugalmunk érdekében, és ne törjük a fejünket rajta.

Fotó: Pixabay