Korábban Török Zsuzsa szertartásvezetővel készítettünk interjút a házasulandók összeadásáról. A vőfély- és ceremóniamesterségről Muzslai-Bízik Benczével beszélgettünk egy kávézóban.
Hosszú évek óta ismerjük egymást Benczével. Tudom róla, hogy teológusnak készült, tanulmányai között szerepelt a lelkigondozás, civilben pedig fiatalok életét segíti tanácsadással. Alkalmanként esküvőkre jár csillagszemű vőfélyként vagy ceremóniamesterként. Mintegy tíz éve tanulta ki a vőfélymesterséget, amely egyáltalán nem állt messze tőle, hiszen korábban színészkedett is.
– Kérlek, mondd el, mit jelent pontosan vőfélynek, illetve ceremóniamesternek lenni?
– A vőfélymesterség egy Erdélyből származó szakma, amiben a magyar rigmusok mellett a kereszténység is benne van. A lakodalmakon gyakran utalunk Istenre, azt mondjuk például: Isten áldja a párt. Ez a mondat fontos nekem. A ceremóniamesternél szimplább, ha egy műsorvezető levezényli az esküvőt, és kvázi tájékoztat arról, mikor, milyen program következik, és mozgatja a násznépet. Én jobban szeretek kikacsintani a násznépre; nekem vőfélynek lenni sokkal huncutabb. Több benne a játék, amelyek a hagyományokra épülnek – válaszol.
Mindehhez a Csillagszemű vőfény megjelenése is hozzátesz. Mert amikor Bence ceremóniamester, akkor egy szimpla öltönyt vesz magára, viszont vőfélyként még az öltözete is ünnepibb: belebújik a hagyományos néptáncos csizmájába és fekete nadrágjába, egy fehér népies inget húz magára. Kalap van a fején és kezében az elmaradhatatlan vőfélybot, amit az esküvőkön kapott szalagok tarkítanak. Beszélgetésünkkor a bot az asztalunk mellé van támasztva a kávézóban.
Bencze úgy látja, a vőfélyekhez inkább vidéken és határon túli magyar vidékeken ragaszkodnak. Hívták már a Felvidékre, Szlovákiába, Erdélybe is. Budapesten és a nagyvárosokban a ceremóniamestert választják inkább.
Szerinte mindkét szakmában más a szeretnivaló. Úgy véli, a ceremóniamesterség lényegesen könnyebb, kevesebb benne az ugrabugrálás:
– Egy ceremóniamester is rendezhet játékokat, de nincs mögötte olyan mély hagyomány, mint egy vőfély tudása mögött, amelynek mestersége korábban apáról fiúra szállt. Egy vőfély pontosan tudja, hogy melyik játék mikor és miért következik. Annak a játéknak mi a háttere, és mit ad a lakodalomhoz.
A vőfélyek gyakran színházi emberek, előadók. Benczét első mestere színházi körben szólította meg másokkal együtt, mert vőfélyutódot keresett maga mellé.
– Régen a mesterség apáról fiúra szállt, de ez megszűnt az idős vőfélyek nagy bánatára. Vannak önjelöltek, akik megtanulják a verseket, felveszik a vőfélységet. Én először elméleti tanítást kaptam, majd egy évig jártam a mesteremmel lakodalmakba, néztem, hogyan csinálja, majd egy jó ideig ő kísért engem. Segített a véleményével, kritikáival. Erre szükségem is volt, mert sok színész színpadi feladatként tekint a vőfélységre, mintha a színpadon kellene játszania, és elköveti azt a hibát, hogy nem megy be a násznép közé. Az elején én se mentem be. Eljátszottam a szerepemet, de nem alakítottam ki kapcsolatot a násznéppel – emlékezik vissza.
Bencze az első mestere halála után ismerkedett meg a második, jelenlegi mesterével. A szombathelyi vőfélytől új szokásokat tanult, amelyekkel kiszélesedett a repertoárja.
– Manapság fordítva történnek a dolgok. A párok nem egy helyi vőfélyt kérnek fel, aki az adott településnek a lakodalmi szokásait tartja meg, hanem kiválasztanak egy vőfélyt, akinek elmondják, hogy náluk mi a szokás vagy mi az, ami nekik tetszik, és azt kérik, hogy a vőfély építse be azokat a programjai közé.
Bencze sorra meséli a különféle történeteket, kiderülnek vőfélységének kezdeti botlásai is, amelyekből mind tanult valamit. Például nem jó, ha együtt iszik minden tósztnál a násznéppel, mert kellemetlen, ha a pajtában ébred másnap.
– Egyetlen egyszer történt ez meg. Azóta éjfélig, amíg konkrét feladataim vannak, nem iszom egy csepp alkoholt sem, mert azt szeretném, hogy az az esküvő méltóságteljes, szép esemény legyen. A saját butykosomban víz van, ha pertut kell innom vagy újabb és újabb pohárköszöntőt mondanom.
Hasonló megfontolásból nem vállal egy hétvégére több esküvőt sem. Még a kezdeteknél fordult elő vele, hogy egy péntek esti pécsi esküvőről a vonatúton nem igazán aludta ki magát a másnapi debreceni esküvőre menet, ahol csak abból derült ki a számára, hogy összekeverte a neveket, hogy a menyasszony arca torzulni kezdett.
– Beleszőttem a tósztba a kérdést, mi a baj, kedves menyasszony? Amire jött a válasz: akiket említettél, azok nem mi vagyunk. Vette a kamera, kellemetlen volt nagyon. Azt feleltem: azt a párt áldja meg az Isten, de titeket még jobban áldjon meg az Isten – ezzel ugyan valahogy kikeveredtem, de az esküvő végén elmondta a pár, hogy nem esett ez túl jól nekik, amit teljes mértékben megértettem. Azóta nem vállalok el két esküvőt egy hétvégére, akkor sem, ha szükségem lenne a pénzre. Ez nem arról szól, hogy minél több esküvőm legyen, hanem arról, hogy amelyik van, az igazán profi és szép legyen, mert annak a párnak – a reményeim szerint – az életében csak egyszer van ilyen alkalma, és azt az alkalmat nagyon széppé, emlékezetessé és vidámmá kell tennem.
Ugyanakkor Benczének kétségtelenül nehezére esett megtanulnia azt is, hogy ne adja el áron alul a szaktudását és az idejét, merje elkérni azt a piaci árat, amit nem mert kimondani a vőfélysége elején. De az árakat ma is egyénileg szabja meg, ami függ a távolságtól, a lakodalom helyszínétől, a násznép nagyságától, a kérésektől.
– Izgulsz még, Bencze?
Egy picit szoktam, de mire odaérek, már elmúlik. Túl vagyok a százhuszadik esküvőn. Sok mindent láttam már, de egy kis egészséges izgalom még van bennem, ami szerintem kell, mert ha rutinból dolgoznék, akkor megölném azt a varázst, hogy az az esküvő egyszeri alkalom. Éppen ezért időnként megkérek valakit, egy fotóst vagy barátot, hogy tartson velem és véleményezzen, hogy jobb lehessek.
– Van olyan lakodalom, amit nem vállalsz el?
Igen, két szélsőséges esetet nem vállalok el. Az egyik, az olyan mélyen vallásos esküvők, amelyeken egyáltalán nincs se alkoholfogyasztás, se játék, csak egy ebéd vagy egy vacsora. Volt ilyen esküvőm, ahol csak fotózkodtak velem, és én ettől úgy éreztem, hogy semmit nem csinálok a pénzemért. Unalmas, eseménytelen lagzi volt. A másik pedig ennek az ellentétje: amikor előre mondják, az a cél, hogy mindenki full részeg legyen. Ezt azért nem vállalom, mert ittas embereket nagyon nehéz irányítani. Volt olyan, amikor a vőlegény kifeküdt az italtól, én meg a botommal védtem a menyasszonyt, amikor a régi udvarlói rászálltak és fogdosni kezdték.
– Van kedvenc esküvőd?
– Ellentmondásos leszek most: az egyik legszebb egy alkohol nélküli, mormon esküvő volt, még a Covid alatt. A menyasszony nem sokkal az esküvő előtt vesztette el előbb az édesapját, majd az édesanyját. Eredetileg azért kértek fel, hogy vidám dolgokat csináljak, amiket a gyász miatt töröltek. Láttam, hogy nagyon kétségbe vannak esve, ezért úgy döntöttem, megpróbálok ebbe a mély gyászba egy kis örömet csiholni. Arról beszéltem, hogy az új pár, egy új élet örömét jelenti, amibe bele tudtam vinni a teológiai és lelki gondozói tapasztalataimat. Néhány játékot is becsempésztem, mint a Mr. and Mrs., amelyben kérdéseket teszek fel a párról, például ki táncol jobban, kié az utolsó szó, vagy ki a rendetlenebb? Az esküvő végén nagyon megölelgetett a pár, hogy sikerült boldogságot vinnem az esküvőbe. Azt mondták, erre nem lett volna bárki képes.
Bencze még a vőfélysége elején találkozott egy sátánista párral, akikkel kezdetben kölcsönösen nem szimpatizáltak egymással, de a pár egy hónappal később mégis felkérte Benczét. A romkocsmában tartott lagzin a menyasszony fekete ruhát viselt, a násznép tagjainak az arcát pedig ijesztően feketére festették.
– Az éjszaka egyik különleges pillanata az volt, amikor éjfélkor leállították a zenét és arra kértek, imádkozzam „az én Istenemnél” értük. Az esemény után kapcsolatban maradtunk, többször beszélgettek velem, kíváncsiak voltak a hitemre, és adtak is a véleményemre. Annyira, hogy amikor gyerekük született, megkértek, hogy imádkozzak a babáért – emlékszik vissza a Csillagszemű vőfély.
www.arnyalatok.hu | Ajánljuk figyelmedbe
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.
