A Budai Vár teraszán céltalanul sétáló látogatót élénk, színes festmények nagyméretű reprodukciói csalogatják be a Magyar Nemzeti Galériába, ahová az egyik személyes kedvencemre, Szinyei Merse Pál Lila ruhás hölgyére felfigyelve tértem be a fiammal a nyár elején.
A bejárathoz közel találkoztunk még a Majális, továbbá Rippl-Rónai József és Ferenczy Károly műveinek hívogató reprodukcióival. Írnám, hogy ezt a kiállítást annak is látnia érdemes, aki amúgy most érkezik haza egy olaszországi nyaralásból. És még meg is teheti, hiszen bár a Dolce Vita kiállítás augusztus 23-ig tart, a cikk írásakor még néhány jegy elérhető volt.
Babits Mihály verse ezzel indul: „Itália! tudom városaid csodálni / hol dús sikátoron vidám nép bizsereg.” – valami hasonló jut a látogató eszébe is, amikor belép a határozottan színesre festett falakkal határolt kiállítótérbe, hogy képről képre, majd szoborra, grafikára, fotográfiára vagy más, a témába illő művészeti darabra haladva magába szívja Itáliát, vagy az Itáliát idéző Dolce Vita életérzést.
Ez a kiállítás sok mindenért nagyon érdekes. Leginkább azért, mert érezhető a kiállított művek gondos válogatása. Találunk benne kifejezetten ismert, népszerű alkotásokat éppen úgy, mint kevésbé vagy egyáltalán nem ismerteket. Ezek aránya, a kihelyezés sorrendje, a művek távolsága, a falak háttérszíne, a művek mellé kihelyezett információk az alkotóról és a művéről pont befogadható mennyiségűek és széles körben értelmezhetőek.
Találkozhatunk többek közt a velencei vízhordó nőkkel Marastoni Jakab 1845-ben készült, színes, beszédes festményén, Raffaellót követve a festőlegénnyel Csontváry Kosztka Tivadartól 1898-ból, valamint Dunaiszky Lőrinc Síremlék domborművén egy római kori gyásztól meghajolt fiatal nővel.
Nem minden alkotás készült Itáliában, vagy mutat olaszországi tájegységet, embereket, mégis kötődnek a dolce vita hangulatához. Ilyen a Kilátás a Balatonra, 1870-es évek elején készült festmény Brodszky Sándortól, amin a Balaton akár lehetne az Adriai-tenger, a Tirrén-tenger, a Jón-tenger, vagy a Ligur-tenger és a Földközi-tenger kisebb medencéi. Akárcsak Szinyei Merse Páltól a Fürdőházikó 1872-ből. Akárcsak a tragikus halálú Probstner Béla léghajójáról készült miniatűr festmény, a Léggömb, ami amúgy a fiam kedvence másfél éves kora óta. Mióta meglátta a Galéria saját kisgyerekeknek szóló kiadványában.
A Dolce Vita kiállításon Lotz Károly Zivatar a pusztán című festménye fogta még meg különösen, illetve Brodszky Sándor Visegrád romjai 1852-ből. Egytől-egyig emlékeztetnek az olasz mediterrán, vidáman pezsgő kultúrára.
A kiállítás ígérete lehetne az is, hogy kicsitől nagyig mindenki talál kedvére valót. A kulturális és történelmi örökségekben gazdag, szőlőkkel borított és ciprusokkal szegélyezett Itáliában, a sós tengerpartok és a magas hegyek mentén sétál a látogató. Megismeri, hogyan hatott a művészekre Itália, miért volt a festők témája a várromok, a vándorló cigányok, a mosolygó családok, házaspárok, testvérek, ismeretlen pesti polgárok élénken, életigenlően ábrázolva.
A Lila ruhás hölgy mellett új kedvencem lett Lotz Károlytól a Tavasz című festmény, ami Koronghi Lippich Ilona arcképét mutatja 1894-ből, Weber Henriktől Mosonyi Mihály zeneszerzőt és feleségét ábrázoló alkotás, és egy másik műve a Pesti polgár. Ez utóbbi a címe miatt is.
Találkozhatunk 75 alkotótól mintegy 150 kiállított műtárggyal, ezekben egzotikus részletekkel, hangulatos, zsánerszerű elemekkel, élénk színekkel, rég elfedett tárgyakkal és még erotikus hangulattal is – egytől-egyig pár órára a napfényes Itáliába repítve a látogatót.
Fotó: A szerzőtől
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.
