Sorozatunkban fotósokat, fotográfusokat mutatunk be. Ezúttal Tiszavölgyi Dáviddal beszélgettünk arról, hogyan és miként megy a vihar elé, hogy lencsevégre kapja a szebbnél szebb fekete égboltokat, cikkázó villámokat és gomolygó esőfelhőket.

A monori viharfiú – így szólítják a barátai Tiszavölgyi Dávidot – már alig várja, hogy idén is elérkezzen a szezonja az égzengésnek. Kiskora óta érdekli a fotózás, eleinte telefonnal készített képeket, de azok, saját fogalmazása szerint, többnyire csak véletlenszerű kattintások voltak. Az igazi változást négy évvel ezelőttre datálja, akkor vásárolta meg az első DSLR gépét.

– Ekkor kezdtem el tanulni, olvasni a technikáról és tudatosabban fotózni. Nem végeztem iskolát, saját magamat fejlesztem, könyvek, online cikkek, YouTube tutorialok alapján javítom a képeimet. Képről-képre egyre többet tanulok a saját hibáimból – meséli magáról a viharfiú, akivel két vihar között, szélcsendben beszélgettünk:

A monori viharfiú

– Mi indított arra, hogy a vihar elé menjél?

– Kiskoromban volt egy közeli villámcsapás élményem – akkor nagyon megijedtem – ez után kezdtem utána nézni a dolgoknak és nagyon megtetszett a téma, nagyon érdekes elméletben megtanulni a zivatarok működését, majd ugyanezt élőben is dokumentálni megfigyelésekkel.

– Az ijedtségen kívül nem ért más baj? Azóta nem félsz?

– Nem lett bajom szerencsére, és nem is félek, sőt még inkább érdekel a dolog. Bár néha egy-egy vadászaton a nyílt terepen azért én is beszállok inkább az autóba.

– Más vihart fotózni, mint más természeti jelenségeket?

– Általában a viharok gyorsan mozognak, változnak, illetve sokszor a csapadék, szél érkezése „megöli” a bulit, így nagyon felkészülten kell nekivágni, tudni kell milyen gépbeállításra lehet szükség, mi hogyan működik, várható, mert nincs idő szöszmötölni, és nincs második esély sem. Ha elment a vihar és megérkezett az eső, akkor többnyire vége. Ugyanez igaz az állatos képeknél is, ha továbbállt egy szarvas, elugrált egy béka, a pillanat megismételhetetlen. Nem úgy mint egy tájat megörökíteni, a látkép nem szalad el.

– Mi nehezíti meg egy viharfiú munkáját? 

– A helyezkedés nagyon fontos tényező a vadászaton. Amennyiben nincs megfelelő kilátás akkor a képek sem lesznek tökéletesek. Ez alól kivétel, ha házhoz jön a zivatar, akkor többnyire elég csak a fotózásra koncentrálni, mert helyben vagyunk, ismerős terepen.

– Használod a vadászat kifejezést, ezt szó szerint kell érteni, vadászod a vihart?

– Igen, keresem, megyek a vihar elé, vagy esetleg utána, de inkább elé kell, mert amíg követem, többnyire csak mögötte leszek.

– Melyik volt a legnagyobb vihar amit el tudtál kapni?

– Két esetet emelnék ki, az egyik 2016-os (ITT nézhető meg) a másik 2017-es (ITT érhető el) mindkétszer nagyon látványos szupercellákat tudtunk megcsípni.

Utómunka

– Van olyan, amit még nem sikerült lencsevégre kapni?

– Sarki fényt nagyon szeretnék fotózni.

– Milyen plusz technikát, felszerelést igényel a vihar, a villámlás? 

– Ha szabadtéren ér minket a zivatar és nincs autó, akkor egy megoldás van: összezárt lábbal, fülre tett kezekkel guggolni! Feküdni, vagy terpeszben állni még véletlenül sem szabad, úgy könnyebben elkaphat a villám! Esőkabát van nálam, de ez maximum a víztől véd meg, vízálló elemlámpa rendelkezésre áll. Állvány mindig van nálam, ahogy okostelefon vagy laptop is. A villámhárító nyílt terepen mozogva kivitelezhetetlen.

– Mennyire vagy híve az utómunkának? 

–Kizárólag RAW-ban fotózok, így minden egyes képemet én dolgozom ki. A megfelelő utómunka elengedhetetlen része a fotózásnak.

Viharfiú az utasszállítók alatt

– Repülőgépeket is szeretsz fotózni, ennek a műfajnak is van furfangja?

– Imádom a repülőket. Órákat töltök el velük. Ez sokszor felér egy viharvadászattal, annyira kell néha rohanni egy-egy gépért. Ez is egy speciális életérzés, amire csak akkor jön rá az ember, amikor már nyakig benne van. Sokszor fordult elő, hogy késő este 10-11 órakor, vagy akár hajnali öt órakor indulunk ki a reptérre egy-egy gépet fotózni. Mások ezt nem feltétlenül tartják normálisnak, viszont én nagyon élvezem.

– Hol fotózol repülőgépeket? 

– Repülőtéren vagy a közvetlen közelében. Tavaly, 2019-ben már külföldre is eljutottunk. Fotóztam Bécsben, Frankfurtban és Milánó repülőtereken is.

– A reptéri fotózásoknál szükséges engedélyt kérned, vagy lehet anélkül is fotózni? 

– 98%-ban kerítésen kívül fotózok, ide nem kell engedély. Néha-néha bejutok benti fotózásra is, természetesen az engedélyköteles.

– Van áhított reptér, ahová szeretnél kijutni?

– A Karib-tengeren lévő Szent Márton-sziget repterére. Ez egy tengerparti rész, ahol szinte centikre a fej felett szállnak le a gépek.

A viharfiú képei itt érhetők el: davidiphoto.hu


Fotó: Varga Dani