Az ünnepi előkészületek lázában, majd a karácsonyt követően is bizony gyakoribbak a házon belüli és kívüli viták is. Éppúgy lehetünk szemtanúi számunkra idegen emberek nézeteltéréseinek, mint áldozatai is a feszültségüknek, kritikán aluli viselkedésüknek. A szeretet ünnepével eltűnik a kedvesség. Elviszik a kosarunkat a pult elől, leszorítanak az autósávban, meglöknek a sorban. És még a másiknak áll feljebb.
A szeretet ünnepén jó túl lenni. Amennyire várjuk a karácsonyt, annyira örülünk annak, amikor túl vagyunk rajta. A karácsony, nem egy könnyű ünnep. Sőt! Mindannyiunknak vannak alatta örömteli pillanatai, de szomorú percei is. Talán, mert ez az ünnep az év végén van, amikor akarva vagy akaratlanul számot vetünk az életünkkel. Azzal is, mennyire vagyunk szeretve, vagy éppen elhanyagolva. Valahogy felerősödik minden.
Ne szólj szám, nem fáj fejem
Mindannyian ezt az ünnepet várjuk, ettől remélünk mindent, hogy megpihenjünk, körülvegyen bennünket a szeretet, az intimitás, a béke. Megpihenhessünk, megnyugodhassunk. Csakhogy ez alatt az időszak alatt felszínre kerül mindaz, amit egész évben igyekeztünk jobb színben feltüntetni, eltusolni, átlépni felette, elfogadni, legyőzni, nem észre venni azért, hogy haladjon az életünk. Ami, ha nem úgy alakult egész évben, ahogyan vágytunk rá, akkor az most, a szeretet ünnepén, közeledve az év végéhez valahogy már nem marad titokban, nem tudjunk elrejteni, mert hiányérzet képében a felszínre tör. És sokszor nagyon nem szép formában.
A szeretetnek, a kapcsolataink intimitásának a gyilkosa nem más, mint a bírálat. Az állandó, vagy sokszor visszatérő elégedetlenség és kritizálás könnyen aláássa a szeretetet, a romantikát és a vágyat. Még akkor is, ha a kritika nem szándékos, nem bántásból ered. Sokszor nem is azzal van a baj, amit mondunk, hanem azzal, ahogyan mondjuk azt. Különösen a szeretet ünnepén.
Ám annyira vágyunk arra, hogy minden szép, jó, harmonikus legyen, hogy minden, amiről úgy érezzük, hogy elcsúnyítja az ünnepet, akadályozza annak a szépségét, árt a meghittségének, elmossa a bennünk tökéletesként lebegő karácsonyi képet, nehezíti a szívünket, fájdalmat okoz a lelkünknek, azért felszólalunk. Azonnal. Így akár simán bárkit bárhol elküldünk akár a francba is. A legkisebb dologért is. Ahelyett, hogy befognánk a szánkat.
Nem vásárláspárti kapcsolatok
Mind a karácsonyt megelőző bevásárlások alkalmával, mind az ünnepen túl felmerülő intézendők alatt bizonyára találkozunk feszült emberekkel. Mi közel lakunk egy hipermarkethez, így a napi bevásárlásainkat is ott költjük el. Ahogy közeledtünk az ünnephez, úgy volt szerencsém figyelni az embereket. Mit ne mondjak, napról napra több fancsali ábrázatú, mogorva, feszült, ideges és elnézést a kifejezésért, de mondhatni egyenesen bunkón viselkedő embert láttam. Nőket és férfiakat egyaránt. Az olyan hétköznapi udvarias kérések, mint hogy – Béluskám, le vennéd azt a kaviárt onnan fentről?, vagy – Icukám ne kettő, inkább három doboz tojást vegyünk! ezek eltűntek.
Helyette megszaporodtak a nem kérő, hanem utasító félmondatok: – Hozzál te magadnak! vagy – Bánom is én mi lesz a kaja! avagy – Menj már hozzál sűrített paradicsomot! és ehhez hasonló félmondatok.
Két nappal karácsony előtt ezt hallottam a húsos pultnál: – Jó lenne, ha idén íze is lenne annak a kacsának! – nem, nem viccelek, elhangzott ez a mondat. Fiatal, alig egy-két éve házasoknak látszó pár férfi tagjától. A nő, ott helyben semmisült meg.
Bárhogy nézem, nekem nem lett volna kedvem ezek után semmit sem főzni, nemhogy kacsát. Mert azt, hogy nem vagyok még elég ügyes a főzésben, lehet humorosan is kezelni. De ez nem úgy hangzott.
Hülye, liba! és Idióta, barom!
A hecc kedvéért írom: a „brit tudósok megállapították”, hogy a nők különösen az ünnepek környékén nem tudnak autót vezetni. Vagy a férfiak türelmetlenebbek.
Szerintünk, az emberek általában türelmetlenebbek, éppen ezért a különféle sztereotípiák felerősödnek. A nők rendszerint nem tudnak rendesen főzni, híg a halászlé, sótlan a pulyka, zavaros a húsleves, kanállal fogyasztható a zserbó. És nem tudnak vezetni.
Teljesen normális, hogy a nő azonnal hisztérika, idióta, és bizonyára kurva is, mert pont abban az autósávban mer haladni, ahová a férfi beszeretne sorolni, vagy mert nem első kormányfordításra áll be az extrém szűk parkolóba, hanem csak második igazításra.
Ahogyan a férfiak marhák, teszetosza semmirekellők, mert nem képesek a mosogatógép töltő-, és kifolyó csövet csepegés mentesen bekötni, pontosan olyan zsemlemorzsát és halászlé kockát beszerezni, mint amit felírt a nő, és különben is, a hülye barom, nem igaz, hogy nem néz a szeme elé, és fellök valakit a bevásárlókocsival, vagy mert a tömegben nem szándékosan rálép valaki lábára.
Nincs türelmünk egymáshoz. Minél erősebb a nyomás, annál inkább szaporodnak meg a keresetlen szavak…
Talált, süllyedt!
A karácsonyi idegeskedés céltáblája persze, mindig a legfájóbb dolgok. Ilyenkor csattannak azok a verbális pofonok, amelyek egész évben gyűltek bennünk. A bezzeg, a te soha, a különben is, a mások viszont jobbak, a te miért nem vagy képes, a nem igaz, hogy most az egyszer sem; a mit gondolsz magadról, a te mindig ezt csinálod, és különben is…. nem csak a párkapcsolatokban hanem a mindenféle emberi kapcsolódásokban előkerülhetnek. Testvérek közt, gyerek-szülő, unoka-nagyszülő, anyós vagy após a menyével vagy vejével szemben, sógor-sógornővel ellentétben, barátok egymás közt, munkatársaknál.
Minél inkább személyesebb a kapcsolódás, minél inkább érintenek olyan területet, amivel a felek saját magunk sincsenek megelégedve, minél inkább a hibákra, hiányosságokra vetítenek rá, annál inkább fájnak. S mi minél inkább akarunk a másiknak fájdalmat okozni, annál pontosabban célzunk.
A szeretet ünnepén szinte senki nem marad ki ebből a „játékból” így vagy úgy adunk és kapunk egyaránt. Vagy nem, de majd’ belezakkanunk, hogy kimaradjunk legalább egy körből.
A jó hír, szilveszterre nagyjából mindenki feloldódik!
Fotó: Unsplash
