Akárcsak az emlősök, úgy mi emberek is az újszülöttjeinket a nőstényben, a nőben termelődött tejmirigyek váladékával, tejjel tápláljuk. Vagyis ez a világ legtermészetesebb dolga. Így vagyunk teremtve, kódolva, biológiailag kifejlődve. Mégis az anyatejes táplálás, a szoptatás körül olyan nagy a hangzavar, mintha az a nő, aki anyatejjel táplálja a gyermekét szembe rohanna az egész világgal.

Az anyatejes táplálásról mindannyiunknak van fogalma. Tanultunk róla az iskolában, láthattuk otthon, tudjuk, hogy feltehetőleg bennünket is az anyukánk táplált anyatejjel, vagy nem. Mert a szoptatás hiába a világ legtermészetesebb dolga, mint minden másban, ebben is felmerülhet lehet –elnézést a fogalmazásért– hibaszázalék. Amire, mint minden más anomáliára, problémára lehet megoldást szerezni.

Hibaszázalék

Ez nem az ember sajátossága, az állatvilágban is megfigyelhetjük, előfordulhat az, hogy ezért vagy azért egy ellő nőstény nem képes, nem tudja tejével táplálni az újszülöttjét, ezért egy másik állat veszi át az ő szerepét. Akár egy másik faj. Nem csak a 101 kiskutya című Disney rajzfilmben láthatunk olyat, hogy a kiskutyákat a tehenek szoptatják.

Az embereknél is előfordulhat olyan, hogy egy újszülött, egy kisbaba nem az édesanyjától kapja az anyatejet, hanem egy másik nőtől. Nálunk is előfordult a családban. Az én édesanyám amikor engem anyatejjel táplált még, a szoptatni nem tudó nővérét segítette ki. Az unokaöcsém így nem anya, hanem nagynéni tejet kapott cumisüvegből. Így mi nem csak unokatestvérek, hanem anyatej testvérek is vagyunk. Borzasztó hülyén hangzik? Igen, mégis olyan szép, bensőséges!

Van másik megoldás is a csorba kiküszöbölésére, ez pedig a tápszer. Aminek a használatát legalább olyan erős hangzavar lengi körül, mint magát az anyatejes táplálást, pedig ez is csak egy megoldás arra, hogy egy újszülött megkapja azt, ami az életben maradásához, a fejlődéséhez szükséges. Márpedig ez a világ legtermészetesebb dolga: a fajfenntartás.

Anyatejes táplálás: a világ legtermészetesebb dolga

Az anyatejes táplálás, a szoptatás témája bevallom, engem nem nagyon érdekel. Teljesen értetlenül nézek a világ elé, hogy erről beszélni külön miért szükséges? Miért szükséges azon túl, hogyan segíthetjük azokat a nőket, édesanyákat, akiknek nehezebben, vagy egyáltalán nem megy a szoptatás. Mert a lehetséges megoldásokról nemcsak jó beszélni, hanem érdemes és szükséges. Pont azért, hogy kiküszöböljük azt a hibafaktort, ami a természetnek egyik sajátossága. Mert ami elromolhat, az el is romlik. Nem csak a gépek. (Elnézést a suta hasonlatért!)

Az anyatejes táplálás a világ legtermészetesebb dolga. Hiszen így vagyunk teremtve, kódolva, biológiailag kifejlődve. Pont ezért értelmetlen miért kellene ennek a témának annál nagyobb feneket teremteni, mint amit az elmúlt években, évtizedekben élhetnek meg a nők, a szoptató anyák? Amiből, ha akarunk akkor sem tudunk kimaradni. Akkor sem, ha szeretnénk.

Ahogy írtam, engem a szoptatás témája nem igazán érdekel. Természetes volt számomra mindig, hogy az újszülötteket, a kisbabákat, kisgyerekeket szoptatják a nők. Hogy ennek van egy természetes folyamata. Hogy az anyák eleinte gyakran, majd ahogy fejlődik, nő a gyermekük egyre ritkábban táplálják a testükben, a mellükben termelődött tejjel. a gyermeküket Hogy meddig és hogyan, az rájuk van bízva. A természet a nőre és a gyermekre bízta ennek a meghatározását.

Mindig is tudtam, ha lesz gyermekem, majd én is bizonyára szoptatom majd őt. Így is lett. Hiszen ez a világ legtermészetesebb dolga. Vagy mégsem?

A világ legtermészetesebb módja és mégsem

De hiába nem érdekelt különösebben ez a téma, anyaként nem maradhattam ki abból, hogy ami a világ legtermészetesebb dolga, az mégse legyen az. Hogy az újszülött gyermekem anyatejjel való táplálása ne legyen kérdéses, véleményezhető, elmagyarázható, felróható vagy ellenkezőleg megdicsérhető más részéről felém.

Mert a koraszülött fiamat nem tudtam azonnal anyatejjel táplálni, és ezt a hibaszázalékot ott a kórházban azonnal orvosolni akarták. Ami egy olyan beavatkozással járt, ami rányomta a bélyegét arra, hogy aminek a világ legtermészetesebb dolgának kellene lennie, az kierőszakolt módon induljon be és ne legyen könnyű egyikünknek sem a későbbiekben. Vagyis az anyatejjel való táplálás körüli hangzavar azonnal utolért engem és a koraszülött kisfiamat. És tartott mindaddig míg anyatejjel táplálhattam őt.

Mert zűrzavar bármiből lehet. Abból is ha szoptat egy nő, és abból is, ha nem. Abból is, ahogyan szoptat, amikor szoptat, ameddig szoptat és ahol szoptat. Hangzavar lehet abból is, ha az anyatejjel való táplálást természetesen kezelve nyilvános helyen teszi, de akkor is, ha azt nem tárja a világ elé.

Én úgy szerettem a kisfiamat anyatejjel táplálni, hogy akkor kizárólag ketten a fiammal, vagy az édesapjával hármasban voltunk. Azért is, mert azok az alkalmak sokáig nehezen és hosszasan tartottak. Ritkán, nagyon ritkán mozdultunk ki otthonról, és akkor is inkább az autóban maradtam, vagy nagyon elvonultam, amikor szoptattam.

Utólag tudom, ezt ma úgy hívják, bujkálva szoptatás. Holott én nem bujkáltam. Nem az volt bennem, hogy ne lássanak mások. Hiszen egy autóba is be lehet látni. Csak egyszerűen úgy éreztem jól magamat, hogy azok a félóránál hosszabbra nyúló idők háboríthatatlanak maradjanak, mert nekünk ez nehezebben ment, mint ami az átlagos, a természetes. Szerettem volna, hogy hangzavar mentesek legyenek ezek az alkalmak. És csak a miénk legyen, hiszen nem tart örökké. A szoptatás a világ legtermészetesebb dolga, miért is kell újra és újra zűrzavart kelteni körülötte?


Fotó: Pexels
Polgár Ágnes

Ez a cikkünk először 2021. augusztus elsején jelent meg.