A napi rutin kérdése, hogy kéne valami vacsorára való. De gőzünk nincs arról, mi legyen a kaja? Enni pedig kell(ene). Télen a hidegből siet haza az ember, nyáron a melegből, bár legalább most a piacról roskadozó kosárral lehet hazatérni. De még így is, vissza-visszatérő fejtörést, olykor bosszúságot is okozhat a kérdés, mi kerüljön az asztalra? Olvasóink válaszolnak, hogyan és mit főznek ők:

Zsidó család hagyománytisztelő étkezéssel

Nem eszik sertést, továbbá tejeset és húsosat együtt, Béla, korábbi írásunk szerzője. Ez hoz némi rendszert az életünkbe, közelebbről nézve az étkezésünkbe. – Alapvetően reggel és este otthon étkezünk, ebédet a gyerekek az iskolában kapnak. Reggelit mindig, mindenkinek ennie KELL, kb. háromnegyed hétkor, ha csak egy fél szelet zsömle, akkor annyit, de enni kell – kezdi Béla.

A reggeli mindig tejes étel, a vacsora felváltva, hol tejes, hol húsos. – Egy héten négyszer húsos, háromszor tejes a vacsora, mert péntek este mindig húsos az étel, a szombatra – pontosít a háromgyerekes családfő. A menü mindig ugyanaz: felvágottak, hal, tojás, sajtok, pástétomok.

A vacsoraasztalhoz fél hétkor ülnek, illetve ezt próbálják betartani, a délutáni-esti különórák miatt, egyre kevesebb sikerrel. – De a cél az, hogy esténként együtt (l)együnk és mindenki mesélhessen a napjáról – hangsúlyozza Béla.
Hét közben ebédre a felesége főz otthon valamit, Béla a munkahelyére az előző nap megfőzöttet viszi. Vagy nem főz a felesége, és akkor mindketten esznek valahol valamit – Béla egy ebédmenüt, általában vegetáriánust, hogy a tejes-húsos problematikát elkerülje.

A három gyerekes családban délután öt óra körül van uzsonna, lehetőség szerint gyümölcs, néha csoki, fagyi, ahogy kijön a lépés – ki hol van, minek van szezonja.

A hétvégén lehetőség szerint egyik nap húsos, másik nap tejes ebéd kerül az asztalra. Néha valamelyik gyerek kíván valamit, de ez a ritka, inkább Béla megbeszéli a felségével hogy mi az, ami már régen került az asztalra. – A vezérelv a változatosság, minél ritkábban ismétlődjön a menü. Fontos szempont a sok zöldség fogyasztása, főzelékek formájában, belsőségek, változatos köret: kerüljön néha bulgur, vagy kuszkusz, tarhonya is az asztalra, ne csak krumpli és rizs. Ha valaminek szezonja van, az természetesen előnyt élvez.

Családi receptek mindkét oldalról vannak, de néha újdonságok is készülnek netes receptek összekutyulásával. Főzni kizárólag a feleségem főz, rám az értékelés hálátlan szerepe hárul – összegzi Béla, aki bár szeret jókat enni, egyébként nem csinál nagy ügyet az evésből, mert nem nagyon foglalkoztatja a téma.


Kóser ételek
A kóserség szabályait a Tóra határozza meg. Nagyon fontos kósersági szempont, hogy a tejes és húsos ételek nem érintkezhetnek. Külön edények, eszközök, mosogató, sütő szükséges az elkészítésükhöz. Amit a húsoshoz ételhez használnak, azt nem használhatják a tejeshez és fordítva. Kétféle hűtőszekrény nem szükséges ugyan, de a kétféle alapanyagot jól el kell különíteni egymástól.  A kóser szó jelentése megfelelő, és azokra az ételekre utal, amelyeket meg szabad enni. A párve, azaz páros ételek, például a kávé, a gyümölcs, a zöldség, a tojás és a magvak a tejes ételekkel és a húsosokkal egyaránt fogyaszthatók. Minden gyümölcs és zöldség kóser, de húsból és halból csak bizonyos fajták. Tréfli étel, azaz tilos a fogyasztása például, a disznónak és kagylónak. Húsok közül kóser, azaz ehető, a csirke, a liba, a pulyka, a kacsa, a bárány, a marha, a lazac és a pisztráng is.


Utazásokból merítkezve

Ági sokszor tréfálkozik, hogy a párja Feri, mindig túl sokat főz. Nemcsak ők laknak jól ketten, hanem Ági felnőtt gyerekei is, de akár  be is eshet valaki hozzájuk, akkor sincs gond, mert bőven lenne mivel kínálni a váratlan vendéget. Ági, hétköznap, ha marad ebből az óriási adag ételből, akkor a hét elején abból visz ebédet a munkahelyére, ha nem, akkor rendel. Ági jól ismeri a kiszállítók ételeit már, az évek alatt végül egyhez ragaszkodik már.
Hogy mi a menü náluk?

– Én nem főzök, mert a párom imád főzni. Szakács volt egy időben, és nagyon élvezi. Attól függ, hogy mi kerül az asztalra, hogy mihez van kedvünk, mit ettünk régen, illetve mi az ami friss a piacon. Legutóbb marhahúsleves és kétféle rakott krumpli volt. Az egyik hagyományos módon: krumpli, tojás, kolbász és laktózmentes tejföl és sajt rétegelésével. A másik, krumpli, sonka, tojás, só, bors, olívaolaj locsolásával, a végén tojás, tükör tojás a tetején
Kétszer főz egy héten, szerdán és hétvégén. De ha olyan a program akkor kint a Józsefvárosi piacon eszünk egy kínai pho leves. Vagy rendel sushit. A Király utcában is van egy kedvenc kimérős helyünk, ott is szoktunk vacsorázni – meséli Ági.

Feri csupa különlegesebb ételt főz, és az sem gond számára, hogy gluténmentesen készítse, Ági nagyobbik lányának: karfiol levest lecsóval, gluténmentes cukkini fasírtot uborka salátával, vagy éppen gombapörkölt gluténmentes nokedlivel. A család másik részének meg hagyományosan, búzából. És a gluténmentes kukoricaleves, apróra vágott pritamin paprikával és pirított bacon szalonnával megszórva. Vagy a brokkoli fasírt mozzarella sajttal tálalva.
Hogy honnan van ihlette?

– Feri recepteket olvas, azokat változtatja át, és sokat utazunk, ha meglátunk valahol egy ételt, amit nagyon drágán készítenek el, akkor ő itthon megfőzi. Ilyen volt a spenótos, fetasajtos krém. Vagy aszalt paradicsomos, ami pirítóssal isteni volt – válaszolja, Ági.

A nagymama töltött paprikája az igazi

A három kamaszgyermek édesanyja, Emília, nem főz naponta. – Bölcsiben dolgozom, ha olyan kaja van, ami nekünk ízlik, akkor befizetek és azt viszem haza. Hétvégére főzök. Kijárni nem szoktunk. Néha rendelünk egy pizzát – kezdi Emília.
Amikor a nagylánya barátja náluk van, akkor hat emberre főz Emília, ám a lány egyre gyakrabban nincs otthon, így sokszor már csak négy emberre készül a hétvégi ebéd. Hol olyan, ami nagyon egyszerűen és gyorsan elkészíthető, máskor, ha van kedve, akkor többet áll a konyhában, és mást csinál, mint a megszokott.
– Negyvenkét éves vagyok, de van olyan étel, amit még nem igazán főztem. Imádom a töltött paprikát. Azt általában anyukám szokta főzni. Olyankor úgy áll neki, hogy a Húgomék, akik négyen vannak is kapnak belőle. Ha csinál székelykáposztát vagy babgulyást, azt is a három családra főzi – árulja el Emília.
Elmeséli, hogy nem nagyon válogatósak, bár a nagy fia húst enne hússal: – Tiszta apai nagypapája. De mi többiek, ha nincs egy két napig hús, akkor megvagyunk nélküle.

Emília, hol kívánságműsor alapján főz, hol neki jut eszébe valami. Főzős műsorokat a kisebbik fia foci edzései miatt egyáltalán nincs ideje nézni, de a bölcsőde konyháján szoktak új receptek lenni, és azokat maga is kipróbálja otthon, ha megtetszett, ízlett neki.
Ilyenkor nyáron néha kint főznek a kertben. Grilleznek húst, zöldséget vagy valamilyen bográcsételt rotyogtatnak.  Vagy éppen szalonnát sütnek esténként, amihez, a saját kertjükben termesztett zöldségeiket fogyasztják.

Kilencen egy hűtőre

Nem kicsi változás Zsoltnak, hogy míg idehaza egyedül élt egy garzonban, most külföldön, még nyolc emberrel osztozkodik szinte mindenen. Fürdőszobán és hűtőn egyaránt.
– Idő hiányában csak hétvégén szoktam főzni, ha otthon vagyok. Hétközben, a mostani munkabeosztásom miatt délután még dolgozom, és már nem marad időm. Hideget vacsorázom – mondja Zsolt.

Ha mégis neki áll főzni, akkor valamilyen ragut szokott vagy chili con carnet. Ez utóbbi az egyik kedvence.  – Túl sok mindent nem nagyon tudok főzni, ez nagyban befolyásolja, hogy mit eszem – neveti el magát Zsolt.
Fontos szempont az is, hogy olyan étel legyen, ami a hűtőben nem foglal sok helyet, tehát keveset is lehet belőle főzni, vagy ami esetleg egy napot kibír hűtés nélkül a helyhiány miatt. Kilencen vannak egy kicsi fagyasztóra. Zsolt az egyik lakótársával szokott olyor közösen szakácskodni, a krumplit, hagymát közösen is vásárolják nagy kiszerelésben. A rakott krumplihoz az alapanyagokat könnyebb ketten előkészíteni.

S a magyar ízek vajon hiányoznak neki? – Itt Németországban minden hazait szinte el lehet érni. Vagy az orosznál, vagy a román boltba,n de tényleg mindent: kolbászt, kovászos uborkát, magyar tepertőt és még parenyica sajtot is. De az anyukám és a sógornőm konyhája hiányzik. Évente egyszer-kétszer, amikor hazajutok mindig le is adom nekik a rendeléseimet – meséli vágyakozva.

Csak piros legyen

Három gyermekével, három különböző ízvilággal áll szemben Olga. Sőt, Olga és a férje étkezésében is kevés a közös nevező. Olga nagyon szereti a gyümölcsöket és zöldségeket, amiket a férje nagyon nem kedvel. Kivéve a krumplit, a sárgarépát és a hagymát. Ez utóbbit viszont korlátlan mennyiségben. Így Olga, ugyanannyiszor főz otthon, mint ahányszor étkeznek étteremben is, de volt olyan időszak is, amikor nem mentek el otthonról, hanem rendelte az ételt. És még a férje is gyakran beáll a konyhába.
Mert a helyzetüket nehezíti az is, hogy legnagyobb gyermekük érzékeny a tejre és a tojásra, igyekeznek kerülni a szóját, mert az is allergén, továbbá a legkisebbnek egyéves koráig inkább nem adtak glutént, és még most sem kap olyat, ami tejes.

Viszont jöhet minden, mindháromnak, ami piros, paprikás, magyaros. Paprikás krumpli, pörkölt, krumplis tészta, spagetti. Plusz rántott hús lapogatós krumplival. Ami nem más, mint a krumplipüré, Olgáéknál tejmentesen, és azért “lapogatós”, mert a szülők mindig szétlapolják, lenyomják a krumplipürét a tányéron. Menő náluk még a zöldborsófőzelék, a házi hamburger és házi pizza, na meg a zelleres paradicsomleves. És a klasszikus húsleves.  Vacsorára gyakori náluk egy bizonyos virsli, amit mindhárom gyerek megehet és ízlik is nekik. – A pizza csak paradicsomszósszal, kukoricával mehet. És kókuszalapú, tejmentes sajttal készül – avat be a részletekbe az anyuka.

A gyerekek nagyon megkedvelték az alternatív megoldásokat, a legkisebb literszámra inná a mandulatejet, ha nem aranyárba kerülne, ahogy a glutén-, tojás-, és tejmentes delfines keksz is favorit náluk.

– A középső gyerekem kék színű tortát kért. Kikisérlezeteztem a születésnapja előtt, hogy a nagy napra biztosan sikerüljön. Tojásmentes volt a piskóta. Tejmentes a krém benne kék ételfestékkel. Egyébként ő  akkora gourmand, hogy üresen eszi a főtt tésztát, rizst és bulgurt. A virslit is tudjuk variálni: hol sütjük, hol főzzük, felkarikázzuk, vagy nyársra húzzuk. Sőt, néha bulgur vagy rizs megy mellé. Igazi lakoma a fiamnak. Kihozzuk belőle a maximumot – meséli Olga.

Legvégül elárulja azt is, hogy a férjével igazából abban nem egyeznek, hogy a férje képes lenne minden nap ugyanazt enni. Akár egy hétig csak sertés pörköltet, a másik héten pulykát. Majd zúzát. – A férjemnek elég lenne, ha bevehetne egy kapszulát, ami fedezi a napi szükségleteit. Nekem élvezet az éves, neki muszáj – legyint nevetve Olga.

Kép: Pixabay