Az igazi barátság olyan kincs, amire nagyobb szükségünk van, mint hinnénk. Szükségünk van rá. Még az igazságnál is többet ér. Ez a nagyon fontos gondolat a Halott vagy című Netflix-sorozatban hangzik el. S valóban: a barátság ajándék, amely nem szakad az ölünkbe. Dolgozni kell érte. Ahogyan Jen és Judy teszik a sorozatban. Figyeljünk rájuk.

Az, hogy második, harmadik, sokadik évad készül egy sorozatból, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az a sorozat jó. Azt már igen, hogy népszerű. Sokan látták, sokan szerették. Vagyis beszéltek róla, s ha a készítők szeretnék, hogy az érdeklődés tovább is fennmaradjon, akkor nagy valószínűség szerint lesz folytatás.

Nézői tapasztalat, hogy a következő évadok nem feltétlenül érnek a kezdetek nyomába. Ennek ellenére ha egy népszerű sorozatról kiderül, hogy új részek készülnek, a folytatást sokan várják. Az összehasonlítás viszont elkerülhetetlen. A streaming szolgáltatóknál népszerűek a sorozatok, szinte hetente töltenek fel újabbakat, sokszor folytatásokat.

Új témával és feldolgozási móddal is nehéz előrukkolni. Hiszen annyi mindent megfilmesítettek már. Sorozatok tekintetében még nehezebb a változatos történetvezetés megtalálása, mert hosszabb időre kell megragadni a néző figyelmét. Szóval érdekes és figyelemfelhívó kiindulópont szükséges.

Bizarr és mély – ez lehetséges?  

Úgy érzem, hogy a Halott vagy sorozatnak ez sikerült még tavaly az első évaddal, amely kellőképpen bizarr volt, hiszen a halált helyezte új megvilágításba. Vicces és szórakoztató, de egyben mély is. Ugyanakkor egy olyan fontos témát mutatott be új köntösben, mint a nők közötti barátság. És olyan csattanóval zárult, amely folytatásért kiált. Ezt meg is kaptuk. És izgalmasabb lett, mint amilyenre számítani lehetett. Például megtudtuk azt is, hogyan tud az egyik szereplő egy medencéből úgy kimászni, hogy az előző évad végén arccal lefelé a vízben lebegett.

De kanyarodjunk vissza a kezdetekhez. A kiindulópont szerint Jen (Christina Applegate) férjét elgázolják. Az autóban Judy (Linda Cerdellini) és párja Steve (James Marsden) ült, akik elhajtottak a helyszínről. Judyt azonban mardosta az önvád, és szerette volna kárpótolni Jent, ezért igyekezett a közelébe férkőzni, hogy összebarátkozzon vele.

Kiderült, hogy nem csak Jen gyászol, és igazából rokon lelkek. Úgyhogy a barátkozás sikeres volt. Jen azonban mit sem tudott a gázolásról. Így kezdetben ez a barátság azért tűnt furcsának, mert a nézők jelentős háttér információval rendelkeztek. Sokat lendített a sorozaton, ahogyan apránként láthattuk, hogyan halad ez a történet, ez a kapcsolat a végkifejlet felé.

Barátság mindenek felett

Már maga a tény, hogy a halál hoz össze két embert, a kapcsolat minősége pedig a barátság, ez egy újabb löketett adott a sorozatnak. Miért is? Mert a barátság, mint fogalom egyre inkább megkopik. Nincs akkora jelentősége. A társas kapcsolataink jó részét az interneten éljük.

S akkor jön a Halott vagy, amelyben Jen és Judy arra használja a laptopot és a telefont, amire kitalálták: telefonálnak és dolgoznak vele, illetve néha a világhálón böngésznek (de csakis laptopon). Egyébként pedig személyes interakcióban vannak egymással.

Szóval a hangsúly itt most a barátságon van. Ami milyen is? Hát nem fenékig tejfel, annyit elárulhatok. Jen és Judy két teljesen különböző ember, mint a való életben. De mégis rezeg köztük valami. Egyszerűen kiegészítik egymást. Ahogyan lennie kell. Támaszai egymásnak. Olykor összevesznek, de mindig visszatalálnak egymáshoz. Ismerik egymás titkait.

Nagy szó mindez. Mert ez nem egy gyerekkorban kezdődött kapcsolat. Igazi felnőtt, női barátság. Felnőttként már nehezen nyílnak meg egymásnak az emberek. Mert túl sokat megéltek már. Túl sok a tapasztalatuk. Jó és rossz is. De főleg rossz. Ebből a helyzetből építkezik Jen és Judy kapcsolata, amit öröm nézni. Fellélegezhetünk, ha látjuk, hogy ilyen lehetséges: igen, a felnőtt életünkben is lelhetünk igaz barátokra. Akivel összeköt valami.

Nehéz ügy a mai világban barátot szerezni. Boldogok lehetünk, ha a gyerekkorunkból vagy az iskolás éveinkből még most is van mellettünk valaki, akit a barátunknak tekinthetünk. Felnőttként a munkahely, az azonos érdeklődési kör majd később a gyereknevelés lehet olyan közös nevező, amely két ember között barátkozáshoz adhat alapot. De talán ez mégsem ugyanaz már. Nincsenek a hátunk mögött évtizedek. Nagyobb a lehetőség a konfliktusra, hiszen felnőttként már nem vagyunk olyan toleránsak a másikkal szemben. Van életünk a barátunkon kívül is. Mondjuk ki: lehet felszínesebb egy ilyen kapcsolat. De nem Judyéké.

A barátságért (is) dolgozni kell

Az első évad titka végül lelepleződött. Eléggé megterhelő lehet, ha a legjobb barátunkról kiderül, hogy ő ölte meg a férjünket. Jen is ennek megfelelően reagált. És ő is tett olyat, amit nem kellett volna. Tulajdonképpen morális értelemben egy szintre hozta magát Judyval. Hihetetlen, de ez a barátság ezt is túlélte. Nem ment minden tovább, mint a karikacsapás. Igenis dolgozni kellett érte. Mint minden emberi kapcsolatért.

S ehhez kellenek az emberek is. Akik olyanok, hogy megértik és meghallgatják a másikat. Nem elfordulnak tőle, hanem megbeszélik a problémájukat. Mint Jen és Judy. Mert vitázni és haragudni a másikra lehet. Barátságban is. Még az igazság sem olyan fontos, mint a barátság. A barátság egy olyan viszony, amelyet nagyon meg kell becsülnünk. A barátunkat mindentől megvédjük. Akár még saját magától is.

A második évadban csak tovább mélyül ez a barátság. Tovább bonyolódik a két nem mindennapi nő körül az élet. Több csattanóra is számíthatunk, de történjen bármi: Jen és Judy kapcsolata megingathatatlannak látszik. Ugyan sebezhetőek, néha érthetetlen a viselkedésük, amely most sem mellőzi az abszurditást, talán többször néznek a pohár fenekére, mint kellene, mégis nagyon valódiak. És jó párost alkotnak. Barátok. Nézzük őket, és tanuljunk tőlük.

Kép: Netflix