Az iskolai szünetekben amelyik család teheti utazik, kirándul. Mert ilyenkor van rá idő. Az idei őszi szünet ugyan elmaradt, mi így is utaztunk. A tavalyi sikeres prágai vonatozásunk után felbuzdulva az idén Bécset vettük célba. Ide utaztunk hat gyerekkel, a mi saját őszi szünetünkben. Ugyan sok látványosság nem fért bele három napba, azt mégis láttuk, amit kellett.

Ami már jól bevált, ahhoz általában ragaszkodunk. Ilyen praktikánk, hogy sokszor egy másik családdal kiegészülve kelünk útra. Így járunk sátrazni, és így utaztunk el tavaly ősszel Prágába is (a prágai úti beszámolót ITT olvashatja). 

Vonattal. Mert ez az utazási forma ideális. Nem vagyunk annyira helyhez kötve, mozoghatunk, sétálhatunk a vonaton. A prágai úton – elsősorban a gyerekek miatt – az ottani állatkert volt az egyik fő úti célunk. Idén kevesebb idő jutott az utazásra, a kényelemről és a praktikusságról sem szerettünk volna lemondani, ami a vonatozás kellemes hozadéka, ezért kézenfekvő volt egy közelebbi nagyváros, ahol állatkert is van.

Nem baj, ha kimarad

Ez Bécs, az egykori Császárváros. Bécs tökéletes választásnak bizonyult. Vonattal is közel van. Igazán közel. A vonatút mindössze két és fél óra. A Railjeten külön gondoltak a családokra, és családi zónát alakítottak ki az egyik vagonban, ahol az asztallap társasjáték borítást kapott. Így máris jobban telt az idő. A szállásunk most is egy lakás volt, három hálószobával. Itt jól elfértünk tízen.

Talán hajlamosak vagyunk Bécset kizárólag az adventi vásár miatt számontartani, pedig tényleg nagyszerű kikapcsolódás több napos utazáshoz is. Az advent idén sem marad el, láttuk, amikor felállították a pavilonokat.

Az már régebbi tapasztalat, hogy ha gyerekkel utazunk, nem érdemes szigorúan ragaszkodni az útitervhez. Ugyan mi is előre megbeszéltük, hogy melyik nap merre indulunk, mely látnivalók vannak egy kupacban, hogy a közlekedéssel ne menjen el annyi idő. 

A tervezés ellenére is közbejöhet bármi. Lehetünk extrán fáradtak, vagy egy programra jóval több idő megy el, mint terveztük, és valami kimarad az útitervből. Mi is így jártunk, de persze nem bántuk, mert a lényeg úgyis a közös élmény volt. 

Meg lehet találni az egyensúlyt a gyerekes programok és kulturális látnivalók között. Egyiket sem kell feltétlenül elhanyagolni. Azért a gyerekek számára kevésbé vonzó úti célt érdemes a várt program elé beiktatni, ha módunk van rá. Így néztük meg a gyerekekkel a Stephansdom-ot a Prater előtt. 

Persze a Stephansdom is lehet érdekes, ha például arról is beszélünk az épületen belül a gyerekekkel, hogy melyik építészeti korszakban épült, és a látható építészeti jegyek közül ők melyiket ismerik fel. 

 

Kastélykert szaladgáláshoz és a panda füle

Ahogy beérkeztünk belvárosba, egyből feltűntek a lovaskocsik. Az állatok fülén különböző színű fülvédővel. Jó játék volt találgatni, vajon mitől függ, hogy piros, fehér, vagy zöld a borítást kapnak a lófülek?

Mit láttunk még Bécsben? Amit láttunk, az épp elég volt, még ha olyan érdekes programok sajnos kimaradtak a fáradtság és az idő miatt, mint a Technisches Museum. Pedig ez a múzeum valóban ideális helyen van: a schönbrunni állatkert közelében, és ahogyan hallottuk, robotokat is láthattunk volna.  Sebaj. Ezért is érdemes lesz visszatérni. 

Az állatkert ugye számunkra kihagyhatatlan volt. A hatalmas és külön is látogatható pálmaházat és a sivatagi kiállítást is megnéztük. Elfáradtunk. Így még a schönbrunni kastélyt sem láttuk, hiába ez Ausztria egyik legismertebb műemléke. 

Vagyis de: kívülről. A gyerekek szaladgáltak a kastélyparkban. Láttuk, ahogyan a tűzoltóautó felállítja a fenyőfát. Ez is nagyon izgalmas. A monumentális kastély pedig a lemenő nap fényében igencsak impozáns. Jó lesz majd ide visszatérni, akár gyerekek nélkül is.

A bécsi állatkert legnagyobb attrakciója, hogy itt láthatunk pandákat. Kettőt is. Mi is láttuk őket. Az egyiknek a hátát, ő aludt, a másiknak a fülét, miközben háttal a látogatóknak rágcsált egy bambuszágat. Tudtuk, hogy a pandák nyugodt teremtmények, és erről most mi is testközelből meggyőződhettünk. A pandákon kívül a krokodilház volt, ami igazán lenyűgözött bennünket, többfajta medúzát és viperát is látni itt.

 

Izgalmas múzeum félig megtekintve 

Az egyik legérdekesebb program a természettudományi múzeum volt. Erre egyikünk sem gondolt, hiszen mégiscsak egy múzeum. Ráadásul egy másik múzeumból érkeztünk ide. A Hofburg Sisi múzeumában sütőformákat, tányérokat és poharakat láttunk. Sisi több öltözékének másolatát, például azt a csipkés, uszályos darabot, amelyet a magyarországi koronázáson viselt. 

A császárváros természettudományi múzeuma is megérne egy külön teljes napot. Egy szinten jártunk, a második emeletre el sem jutottunk. Az ásvány és meteorit gyűjtemény káprázatos. Több termen keresztül csodálhatunk meg különböző színű és formájú köveket. Ezt a kiállítást is felturbózták, egy szimulátoron például megnézhetjük, mi történne a Földdel egy meteorbecsapódás után.

A dinoszauruszok terme igazi gyerekparadicsom. Állítottak itt ki dino-csontváz másolatok eredeti méretükben, de láthatunk egy Utah-ban talál eredeti dinoszaurusz combcsontot. Érdekes látni, milyen hatalmas volt a valaha élt legnagyobb  teknős, és szembenézhetünk a viccesen kinéző, de a leírás alapján rettentő veszélyes „terror-madárral” is. 

Ezen a kiállításon is kipróbálhatunk interaktív játékokat, például ahol dino-csontokat kell keresni, vagy a lólabort, ahol azt láthatjuk, miből hogyan alakult ki a ló. 

Az ősember fejlődését bemutató kiállítás érdekes és hasznos is. Például animáción mutatják be, hogyan hódította meg a Földet az ember. 

A múzeum azzal is emeli a tétet, hogy itt látható a Willendorfi Vénusz is. 

 

Császárváros: bécsi szelet Bécsben

Amikor utazunk, mindig izgalmas megkóstolni az adott ország jellegzetes ételeit. Bécsben természetesen a bécsi szelet az, ami kihagyhatatlan. Éttermet választani nem egyszerű, ha nem ismerjük helyet, kézenfekvő ajánlás útján kiválasztani a helyet. Mindezek hiányában mi az állatkertben kértünk és kaptunk segítséget a személyzettől, hol együnk a közelben bécsi szeletet. 

A Brandauer Schlossbräu-t ajánlották. Valóban közel volt, pár perces sétára az állatkerttől. Három pincérrel találkoztunk, közülük kettő magyar volt – nem lepődtünk meg ezen. A falakra híres osztrákok képét tették ki. Így jól megfér egymás mellett Romy Schneider és Falco is. Falco egyébként még egyszer felbukkant a bécsi utazásunk során. Der Kommissar című dala szólt, miközben felültünk a hullámvasútra.

Hazavonatozásunk előtt tehát még elmentünk a Praterbe, vagyis a Császárváros vidámparkjába. A Prater parkként funkcionál, a belépés ingyenes, a játékok használatáért külön kell fizetni. Nem mindegyik játék üzemelt, ami novemberben, hétfő délben talán érthető is. 

Délutánra azért emelkedett a hangulat, s többen kinyitottak. A szellemvasút és a hullámvasút is emlékezetes marad. Az ikonikus óriáskerékre nem ültünk fel. Túl lassúnak találtuk. A 117 méter magas Prater-tornyot a csapatból négyen is kipróbáltuk. Hajmeresztő érzés olyan magasan forogni, miközben a novemberi szél borzolja a hajadat. Élmény volt, az biztos.

Ahogyan a teljes bécsi kiruccanás. Még azt sem bánom, hogy nem láttunk mindent. Lesz még lehetőségünk visszamenni. Hiszen a Császárváros itt van a közelben. Vonattal alig két és félóra út.

Fotók: A szerzőtől