Egymás után kúsznak be a programhírek a közösségi oldalon mintha egy hét nem is százhatvannyolc órából állna. Hű megtetszik ez is, na meg az is. Amarra a gyereket kéne elvinni, emerre meg a kedvessel kellene elmenni. Lájk, lájk, lájk, ott leszek. Vagy csak érdeklődőm. Míg más meg utánunk érdeklődik.

Csak futólag nézek rá a facre, egymás után tolakodnak a percről-percre sávban a legújabb bejegyzések. Képmegosztás, hozzászólás, kedvelés, megváltoztatott profilkép, programhírek, állapotfrissítések. Minél több az ismerős és a követés, annál több a hír. Ha az ember ismerősei ráadásul újságírók, szerkesztők vagy ilyen-olyan közszereplők pláne nem kevés az olvasni való.

Bármire lájkolunk rá, bármi után érdeklődünk,bármire szólunk hozzá, akaratlanul áruljuk el vele, hogy mire van szükségünk, mi érdekel bennünket, minek szenvedünk a hiányában, vagy mi az amitől éppen meg akarnánk szabadulni.

És bizony senki előtt nincs titok.

Eláruljuk milyen zenét kedvelünk, melyik éttermet részesítjük előnyben, hol szeretünk vásárolni, melyik könyvet nem olvastuk még vagy éppen igen, egyébiránt lencsefőzeléket főznénk, de nem tudjuk hogyan kell, még negyven évesen sincs jogsink, viszont van ekcémánk, fogyni szeretnénk vagy éppen hízni, hogy rózsaszínarany gyertyatartót vásárolnánk, levendulát szeretnék szedni, továbbá málnás sör után kutatunk és megcsaltuk a feleségünket, miközben lakást újítunk fel, keresztszülők lettünk, és jó lenne tudni más hogyan takarítja úgy ki a budit, hogy az olyan nagyon illatos, vagy meghúzták a kocsinkat és laktózérzékenyek lettünk, ja és a legfontosabb, nálunk is esik az eső. Mit esik? Szakad. És bezzeg itt már elázott a pince is.

Megosztunk egy előadást, mire azonnal érkezik privátban az ajánlás ugyanarra a darabra, de egy másik színházba. Na ja, ott tényleg jobb a színtársulat – köszönjük a kedvességet!

A következő félórában belájkolunk egy divatbemutatót és másodperceken belül gazdagabbak is leszünk egy gucci inggel, na meg szegényebbek hatvanezer forinttal, mert a kedves ismerős megtalált és ezek után hogyan mondhatnánk nemet? Tök ciki! Na ja, ha ilyen hülye voltam – gondoljuk magunkról, miközben behúzzuk a derékszíjat két mérettel és minimalizáljuk a család összes bankártyájának a limitjét.

– Az érdeklődési körömet szemléltetik csak a jelölések, de ott is lenni, alig tudok valamin – sóhajt fel Attila, miután bejelölt egy eseményt, amit mi is, hogy találkozhassunk végre, ne csak beszéljünk arról, ‘ majd amikor megisszuk azt az üveg bort. Na ja, milyen igaza van – és azzal a mozdulattal kilinkeljük a Krúdy estet a programunkból.

Hiába, nincs mit tenni, figyelni kell önmagunkra, arra, hogy mit osztunk meg, mit kedvelünk, mit frissítünk, mihez és mit szólunk hozzá, egyáltalán mit csinálunk annyi kedves Nagy Testvér mellett akiket ismerősnek jelöltünk. Vagy éppen vissza. Mert jaj, nem bírom ezt a feszkót, ki a franc ez, na jó…

Igenis, kényelmelen vagy sem, időnként át kell bogarásznunk ki kicsoda a siserahadban, valóban ismerjük -e az ismerőst, utána számolni vajon mikor váltottunk utoljára szót, ha már rég nem dumáltunk, legalább érdekel-e az élete, vagy bármilyen randa dolog is, lehet-e még érdek léte a mi ismeretségünknek a jövőben? Mert ha nem, nincs, akkor törölni kell, mert nem biztos, hogy tartozik rá is, hogy eladom a lakásomat, fehéríteném a fogamat vagy éppen a szeretőmmel töltöttem-e a hétvégét vagy sem?

Mert kérem vigyázzunk, bármi kideríthető csupán azzal, hogy jelen vagyunk a facebookon. Bizony, bizony a felszaporodott lájkok és hozzászólások két ember között bármire is adhatnak okot:

Amik a jóakarók szerint nemcsak szimpla barátságot takarnak, hanem egyenesen egy vad ágyjelenetet fednek!

Simán felszínre kerülhetnek nézetkülönbségek, családi viszályok, érdekellentétek csupán abból, hogy milyen csoport tagjai vagyunk, milyen hozzászólások érkeztek a képeink alá, hol jelentkeztünk be, vagy mi magunk mit fűztünk véleményként egy állapotfrissítéshez. Vagy ha ki nem is derül, bőven ad feltételezésre okot. Amivel nem is lenne addig baj, míg csak magának tartaná azt meg a szellemi forrás.

S tévedünk, ha azt hisszük, hogy óvatosak vagyunk, mert kevés az ismerősünk, alig mozgunk a közösségi oldalon és minden üzenetet törlünk magunk után. Mert tényleg elég a bennünket megrögzötten figyelő Nagy Testvérnek egy icipici like, hozzászólás vagy megosztás a részünkről, vagy nase a mi platformunkon, ha bakiztunk, ha valami vagy valaki nem oda való, szokatlan vagy új, bizony értesül róla.

És ne téveszd szem elől, a kettős mérce a Facebook természetes velejárója! Amit ma megtehetsz miért nem tetted már tegnap meg, hiszen ő már rég túl van rajta, és ami nálad homályosan fénylik, az nála viszont csillog, ám ha valami rossz, az nálad csak kellemetlenség, nála viszont maga a pokol, s ha ő megcsúszott az csupán véletlen, viszont ha te tetted, te vagy a legnagyobb galád!

Érdeklődöm. Ott leszek. Vagy mégsem. Tetszik. Vagy mégsem. Törlöm magam. Vagy mégsem. Maradok. Vagy mégsem. Téged töröllek. Hajrá!