Voltaképpen még csak most kezdődött el a nyár, de már a közepénél tartunk. Ma a leghosszabb a nappalunk és legrövidebb az éjszakánk. A sötétség az elmúlást, a fény a megújulást jelenti. A napfordulóhoz köthető hiedelmek szerint e kettő váltakozása mágikus erővel bír. Vagy hiszünk benne, vagy nem.
Az éjszaka az alvásé, a pihenésé, a regenerálódásé. A nappal az életé. Ha a kettőt megcseréljük, akkor azt megérezzük. Fiatalon még kevésbé, ahogy haladunk a korral, annál jobban. Ám vannak éjszakák a szilveszteren kívül, amikor mégis érdemes ébren maradni sokáig. Ilyen Szent Iván éjjele.
Nekem a nyári esték zöme ilyen, szeretek sokáig ébren maradni. Talán azért is vagyok bagolytípus, mert nyáron, a legnagyobb kánikulában, a nap végén születtem. A hosszan elnyúló, meleg nyári éjszakák számomra önmagukban mágikusak. Feltöltődőm pusztán attól, ha mezítláb sétálhatok a forró aszfalton, hűvös italt ihatok egy belvárosi teraszon vagy a lábamat lógathatom a csillagos ég alatt, egy tó vízébe.
Csak élni
Tizennégy éves korom óta van egy másik ország, amit az otthonomnak érzek, nem csak azért, mert az édesapám, a testvérem, és az unokahúgaim ott élnek, hanem azért is, mert amikor ott vagyok, akkor mindig újra tanulok még inkább élni. Svédországban jóval lazább tudok lenni, mint itthon. Azért, mert a svédek sok mindenben sokkal könnyedebbek, mint mi. Vagy legalábbis látszólag azok. Kikapcsolódni, szórakozni, bulizni egészen biztosan jól tudnak. Pedig nem könnyű nekik jó kedvűnek lenni, hiszen rövidebbek és hűvösebbek a nyaraik, mint nekünk itt Magyarországon, bár az utóbbi években ott is tudott meglepetést szerezni, vagy inkább okozni az időjárás. Volt olyan július, amikor ott melegebb volt, mint hazánkban. Három évvel ezelőtt, felejthetetlen kánikulát éltünk ott meg a kisfiammal. A stockholmi aszfalt ontotta magából a forróságot, nem volt nálunk elég vékony ruha, és többet voltunk a hűvös erdőkben áfonyát szedni, a strandon fürödni, mint nevezetességeket nézegetni.
Minden ott töltött nyár alkalmával újra kell tanulnom azt is, hogy szinte le sem megy a nap éjszaka, és bizony nehéz elaludni, a le nem függönyözött szobákban. Mert a svédek nem igazán takarják el az ablakaikat, hiszen a telek hosszúak és irtó sötétek náluk, ami fényt csak beengedhetnek, annak útját eszük ágában sincs eltorlaszolni. Nekem sem lenne, ha már október végén sötét lenne délután és egészen áprilisig nem nagyon számíthatnék napfényre.
Midsommar, avagy Szent Iván éjjele
Éppen ezért a Midsommar, azaz a nyár közepe igazi ünnep náluk, jóval fontosabb, mint nálunk. Szent Iván éjjelén az északi népek igazán vígadnak, mulatnak, ünneplik a fényt, amihez tüzet gyújtanak. Minél nagyobbat, minél magasabbra csapó lángokkal, annál jobb. A szórakozást már kora este elkezdik, kint a természetben, vagy legalább az utcán. A lányok gyönyörű virágkoszorút fonnak a hajukba, a fiúk hajába is tesznek, piknikeznek családok, fiatalok, szerelmesek. Esznek és persze isznak.
Nem is keveset. Ennek persze az is az oka, hogy Svédországban alkoholt csak az állami üzletekben, a Systembolaget-ben lehet vásárolni. A monopolhelyzetben működő bolthálózatban, a törvény értelmében csak húsz éven felüliek vásárolhatnak. A svédek akármikor nem alkoholizálhatnak, mert az italboltok nyitva tartása eleve korlátozott, még egy étteremben sem lehet napközben alkoholt fogyasztani hétköznap, ráadásul a piák elég drágák Svédországban. Így garantált, hogy az ünnepeken a jókedvről nem csak a magas életszínvonal, hanem a sör, a bor vagy éppen a whisky gondoskodik. És szól a zene. Hangosan. Igen emlékezetes számomra az a Midsommar este, amikor nem csak népdalokat hallottam, hanem az elmaradhatatlan Abba és Roxette mellett svéd alternatív rockot is. Teli torokból énekeltek egy kő troll társaságában az akkori kortársaim. Tizennégy éves voltam. Sosem felejtem el, hiszen ebben az időszakban volt Magyarországon rendszerváltás, és én addig ilyen felszabadult ünneplést sosem láttam. Évekkel később Dr. Albant is hallhattam egy Midsommaron. Vagy az akkor még tartott, a Stockholmi Víz Fesztiválon, amit 1991-1999 között szerveztek, augusztus elején. Amik szintén utánozhatatlan nyáresti szórakozások voltak.
Nyári romantika, ma már tűzijáték nélkül
Gyerekkoromban, fiatal nő koromban a nyár még elengedhetetlen volt nekem a tűzijáték nélkül. A születésnapom 24 órával előzi meg augusztus 20-a estéjét, amikor hazánkban Szent István király ünnepén tűzijáték van szerte az országban. Kislány koromban el akartam hinni, hogy a parádés fényjátékot a születésnapomra szervezik, és nem az államalapítást ünnepeljük vele. Hiába találkoztam olyannal, aki nem 19-én, hanem 20-án született, elfogadható indokkal bírtam, miért mégis inkább nekem jár a mulatság: legalább egy nap kell a felkészülésre. A születésnapom így elválaszthatatlan lett a tűzijátékkal, ami egyébként rengeteg embernek adott szép perceket, nem csak nekem. Ma már nem tartom a tűzijátékot szépnek. Az állatok, a természet védelme miatt.
És talán nincs is már rá szükség, hiszen a nyár önmagában maga a romantika. Pirosló pipacsok, édes eprek, forróságot ontó falak, lila levendulák, grillezett zöldségek, hűsítő jégkockák, fedetlenség, duzzadó barackok, tücskök zaja, nap felé forgó virágok, szalonnasütés tábortűznél, vödörbe szedett áfonyaszemek, az autó nyitott teteje, mézédes dinnye, fűre terített pokróc, forró kukorica, vízben csobbanó kavics zaja, a naptej illata, tűzforrón folyó víz a slagból, földből kihúzott újhagyma és a viharlámpák fénye…mindannyian tudjuk sorolni még tovább.
A nyári nappalok és éjszakák izgalma maga a mágia, hiszen úgy tölti fel az embereket, mint semmi más. A szerelem is szerelmesebb Szent Iván éjjelén, mint bármikor máskor, amikor elűzzük a sötétséget és elkezdődik a csillagászati nyár. Igazi Szentivánéji álom.
Kép: www.hbl.fi
