A menopauza világnapja idén kivételesen sokakat megmozgatott hazánkban. Különösen azután, hogy Gryllus Dorka színművésznő a kereskedelmi televízióban látszólag rosszul lett. Néhány napnyi közönségaggódás után aztán kiderült: edukatív céllal az egészet eljátszotta. Most pedig megkövezik azért, amit a nők egész életük során tesznek: színlelnek.

Vannak úgymond bizarr ünnepnapjaink. Ilyenek a halállal, a betegségekkel és az ijesztő dolgokkal kapcsolatos jeles napok, mint amilyen október 18-án a menopauza világnapja. Tulajdonképpen csak azért nevezhetjük őket bizarrnak, mert olyan témákat vetnek fel, amelyektől a hétköznapok egyhangúságában igyekszünk távol tartani magunkat.

Csak hogy ezek a jeles dátumok éppen azt szolgálják, hogy közelebb hozzák hozzánk ezeket a témákat. Megértetni, elfogadtatni, hétköznapivá tenni akarják őket – egyszóval érzékenyíteni. Mert igenis legyen fontos a vastagbélrák elleni küzdelem, a Down- szindrómások, a koraszülőttek, a mellrákkal küzdők és a változókort megélő nők helyzete. Ezek ugyanis nem csupán kivételes esetekben vannak jelen az életünkben, hanem bármikor. Itt vannak a hétköznapjainkban. Mindannyiunkéban.

A menopauza ugyan a nőket érinti, de közvetetten a férfiakra is hatással van, hiszen többnyire nőkkel élnek, dolgoznak, töltik együtt a mindennapjaikat. A férfiak azonban sokszor mégsem szeretnének tudni a női dolgokról. Egyrészt udvariasságból, másrészt idegenkedésből, harmadrészt értetlenkedésből.

De miért is akarnának a férfiak közelebb kerülni a témához? Hiszen a nők nagy része úgy tesz, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a nyaralás alatt a medence széléről nézik a lubickoló családját, miközben folyamatosan arra figyel, nehogy kikandikáljon a nyári ruhája alól a tampon zsinórja, nehogy végig szaladjon egy vércsepp a combján, nehogy a menstruáció nyomott hagyjon a vékony ruháján vagy az éttermi ülőpárnán.

Ahogyan az is a világ legtermészetesebb dolga egy nő számára, hogy ott ül a fél kilenckor kezdődő napindító meetingen akkor is, ha éjszaka csatakosra izzadt a hőhullámoktól, és egyetlen grammot sem aludt. Közben a férje édesdeden szundikált mellette, pedig a munkája sem könnyű. Dolgozni ugyanis mindenkinek nehéz, még akkor is, ha szereti a munkáját.

De ha ebből indulunk ki, hogy az élet alapvetően mindenkinek nehéz, akkor vegyük hozzá azt is, hogy a nők életük során visszatérően még a hormonális változásokkal is megküzdenek. Megszenvedik, átélnek, megélnek és túlélnek olyan időszakokat, amelyek a premenopauzától a perimenopauzán és a menopauzán át a posztmenopauzáig kísérheti őket. Mindezt úgy, hogy közben eljátsszák: minden rendben, minden szipiszupi, és ők készen állnak a világra.

Színlelnek. Mint annyi más nő, nap mint nap.

Hogy ne akadjon meg a gépezet, ne rekedjen meg a folyamat, ne álljon meg a világ. Az esetek többségében nem mutatják ki, ha valami szokatlan, kellemetlen, diszkomfortos, érzelmileg megterhelő, érzékeny, fájdalmas, ijesztő vagy akár elviselhetetlen. Miért? Mert nem illik. Mert nem akarunk aggodalmat kelteni sem magunkban, sem másokban. Mert sokszor magunk sem tudjuk, meddig normális egy tünet, és mikortól kellene figyelmeztető jelként tekintenünk rá.

És akkor megérkezik Gryllus Dorka a Reggelünk című műsorba, hogy a színházi és filmes szerepeiről meséljen. Egyszer csak úgy tűnik, valami nincs rendben vele. Összeszedetlen, kusza, zavart, akadozik, visszakérdez, mintha valami belső küzdelem közepén lenne, máshol, de nem ott a stúdióban. Közben nem néz ki rosszul, bár nem olyan feltűnően izgalmas és szexi, mint amilyennek megszoktuk. De hát nem is ezért van ott: ez egy reggeli tévéműsor, hétköznapi témákban.

Egyre több vizet iszik, kissé zihálni látszik, úgy tűnik, nincs jól. Végül az interjú félbeszakad, Barabás Évi műsorvezető pedig megölelgeti. Szárnyra kap a hír: élő adásban lett rosszul a színésznő.

Miközben én végig arra vártam, hogy ez a nagyszerű színésznő egyszercsak belekacsint a kamerába.

Azt gondoltam, más is ezt várja. Hogy átlát a helyzeten, és pontosan tudja: Dorka most megmutatja, mit élünk át mi nők bizonyos életszakaszainkban, és mi az amit elrejtünk azzal, hogy színlelünk, játszunk, megjátsszuk, hogy jól vagyunk. Vártam, hogy a nők majd megköszönik neki, hogy volt olyan bátor, hogy kiálljon, gyengének és esetlennek mutassa magát, és kimondja – vagy inkább az arcunkba tolja –, hogy HÉ, emberek, színház az egész világ! A hétköznapi nők pedig a legnagyobb színészek.

Hiszen a menopauzának is van világnapja. Október 18-án.

Fotó: RTL Klub