Így húsvét tájékán különösen vágyunk a társaságra. Hiszen körülöttünk minden megújul, melegszik az idő, zöldül a táj. Sokan már most elutaztak pihenni, kikapcsolódni. Akaratlanul feltesszük a kérdést, miért csak velünk nem történik valami jó, valami igazi húsvéti csoda?

Az ünnepek mindig nehezebben telnek egyedül. Lehet nem is vagyunk egyedül, mert emberek vannak körülöttünk, esetleg családban élünk. Rossz párkapcsolatban vagyunk elszigetelődve a partnerünktől, Lehet egyedül élünk, mert átmenetileg vagy hosszú ideje nincsen társunk. Nevelhetünk egyedül gyermeket is. Sokféle lehetőség van a magányra. Legyen bárhogyan, ha azt rosszul éljük meg, az bizony nem jó. A húsvéti magány nehéz.

Erősödő húsvéti magány

Ilyenkor az ünnep idején még az utca is elcsendesedik. Ha kimegyünk akkor sétáló párokat, családokat, társaságokat látunk együtt. Sokan utaznak ilyenkor rokonlátogatásra, húsvéthétfőn a locsolkodók miatt is megtelnek az utcák, ugyanakkor egyre többen utaznak el pihenni is az ünnep egész részére is akár. A hotelek, éttermek, kávézók, borászatok, fürdők kínálják a változatosabbnál – változatosabb programokat. Mások kihasználják a több napos szabadidőt és a hétvégi házba, telekre mennek le kitakarítani, felkészíteni a nyaralót a nyári szezonra.

Könnyű azt mondani annak, aki ilyenkor magányosnak érzi magát, hogy foglalja el magát, hiszen az ünnep előtt és után is fellehetőleg magányos, ami érzés most az ünnep alkalmával erősen fokozódik benne.

Mi okozza a magányt? Maga a tudat, hogy annyi mindent tehetne párban, társaságban, szeretetben az ember, mint egyedül. A rossz párkapcsolatban élők sirathatják a régmúltat, felerősödhet bennünk a tudat, hogy a nem jó partneri viszonyból ki kellene jönniük, de nem tudnak, vagy nem mernek.  Ennek számtalan oka lehet, miért nem. Azok, akik elveszették valamiért a párjukat, özvegyek vagy elváltak is hasonlóan érezhetnek, vissza-vissza térhetnek a múltba, szomorkodhatnak a már nem közösen megélhető jövő miatt. Míg azok, akik eleve társ nélkül vannak, azokban felerősödhet a vágy arra, hogy legyen mellettük egy partner, akivel az ünnep idején is jól érezhetik magukat. Elveszve érezheti magát az, aki egyedül van ünnepen. Kilátástalannak élheti meg a jövőt. Elbizonytalanodhat a jelenén. kár megkérdőjelezheti az életének értelmét is.

A meleg tavasz sem segít feltétlenül

Az egyre jobban élvezhető jó idő, a nyár közeledte még jobban megnehezítheti az egyedülállók magányát. Míg mások a nyarat már tervezik, nekik ahhoz sincs kedvük. Nehéz az embernek, hogy másokkal együtt nyaraljon, legyen az testvér, felnőtt gyerekének a családja, vagy fiatalon még, hogy újra a szüleivel nyaraljon együtt, de még a hasonszőrű szingli, egyedülálló vagy éppen özvegy barátokkal is csak félmegoldásnak tűnik. Vannak nyugdíjaskorúak, akik képtelen más nyugdíjasokkal együtt nyaralni. Más korosodó ember a saját évszámait erősíti. Így hát a tavasz nem segít. Nem tud a magányos szív maradék nélkül örülni a jó időnek, a nap melegének, a virágzó fáknak. A húsvéti magány erősödhet.

Juli, 64 éves, elvált

– Több mint harminc éve váltam el. A férjem után több, hosszabb kapcsolatom volt. Most másfél éve vagyok újra egyedül. Néha úgy érzem, hogy már ismerkedni sincs kedvem. Most nem érzem magam jó passzban ehhez. A húsvétot a két fiammal és az unokáimmal töltöm, mindenki hozzám jön majd húsvéthétfőre, addig lefoglal a készülődés. De folyton megállok benne, mert csak el-elgondolkodom arról, hogy jobb lenne nem egyedül lennem, de valahogy ez már nem olyan, mint húsz éve. Már a tavaly nyár is szörnyű volt, az ideire nem is akarok gondolni. Arról, hogy én más öreg lányokkal menjek el valami társas utazásra, arról szó sem lehet – osztja meg velünk nevetve Juli, aki könyvelőként dolgozik még.

Zoli, 44 éves, egyedülálló

– Egy hosszú párkapcsolaton vagyok túl. Szerettem volna nősülni, de sosem voltam elég biztos magamban, vagy a másikban. Talán ezért is lett vége most pár hónapja egy nyolcéves kapcsolatomnak. A barátnőm már nem akart tovább várni arra, hogy megkérjem a kezét, nekem viszont sehogy sem akarózott. Folyton azt éreztem, valami nem az igazi, amik egyébként mindig az ünnepeken derült ki, teljesen máshogyan gondolkodtunk. Én úgy, hogy legyünk kettesben, utazzunk el, ő meg, hogy legyünk a népes családjával. Itt van ez a húsvét, ami szerencsére jól jön ki most, mert ügyeletben leszek, direkt bevállaltam, dolgozom és utána alszom majd, így nem igazán veszem észre, hogy ünnep van. Az anyám főz sonkát, a műszak végén beugrom meglocsolni, az apámmal koccintok egyet. Viszont közeledik a nyár, amit szeretnék élvezni, be kell ismernem, utazni, nyaralni nagyon nem jó egyedül. De csak megismerkedem addig még valakivel – árulja el a vágyát Szoknya és Nadrág Magazinnak a tűzoltóként dolgozó Zoli.

Mitől kezdenék élni?

Tényleg nehéz mást javasolni, mint azt, hogy a húsvéti magány ellen a szív kösse le a figyelmét valamivel. De ez elég tág fogalom. Talán tényleg a legjobb közelítési mód, hogy ez a valami, olyasmi legyen, amitől életkedvre lehet derülni. Ezt viszont tényleg nem lehet megmondani mi legyen, mert hála az égnek mindannyian mások vagyunk.

Tippeket adhatnak a filmekben látott, a könyvekben olvasott élmények, de mások személyes beszámolói is. Olyasvalami, ami mindig is izgatta a fantáziánkat, de nem mertük kipróbálni, olyan program, tennivaló, lehetőség is jó lehet, amiről úgy gondoljuk, szöges ellentéte a mi érdeklősédi körünknek. Mert ha más nem, pont az foglalja le az elménket, hogy ne gondolkodjunk, rágódjunk magunkon, a fájdalmunkon, hogy még is hogy jutott eszünkbe olyan számunkra őrült dologra adni a fejünket, mint a salsa, a helikopterezés, az üvegfestés, a falmászás, a golfozás, az állatkerti hotelben éjszakázás, a vadkempingezés, a horrorfilm nézés, a curlingezés, célba lövés, a hímzés vagy bármi más….

Olgi, 32 éves

– Pont egy éve vagyok egyedül. Húsvétkor szakítottunk a vőlegényemmel, mind a ketten berezeltünk az esküvő szervezése alatt, azóta ő már együtt van valakivel, és láthatóan boldog. Nekem most jó így, bár egyedül vagyok, mert, és ez nagyon sekélyesnek tűnhet, de nem tudom miért is akartam hozzámenni. Ma már feleség lehetnék, igaz boldogtalan. A szingli barátnőim kitalálták, hogy húsvétkor utazzunk el Törökországba. Én valahogy sosem választottam volna, inkább más úti célok mellett döntöttem volna. De talán pont ezért különösen jó lesz ez az előnyaralás, ha másért nem azért, mert nem ülök otthon egyedül sírva, se nem a szüleim nyakán – tudtuk meg a recepciósként dolgozó lánytól az ünnepi terveit.

Olgi döntése is mutatja, hogy érdemes választanunk valami olyat, amiről vagy tudjuk, hogy felpezsdít, vagy amiről pontosan tudjuk, nem biztos, hogy nekünk való, de legalább érezhetjük úgy, hogy még élünk!

Fotó: Unsplash