Vannak olyan házastársak, akik válás után is még figyelemmel kísérik, és ha szükséges akkor segítik és támogatják egymást. Ehhez még közös gyermek (kutya, macska) sem szükséges. Nekik ugyan van, mind a három kutya, macska és gyerek is.

Egy lány gyermek, egy vörös kandúr és egy magyar vizsla. Csupa szépség. És a szépségüknél fogva még több gond. Így hát Klári és Vencel úgy véli, az a tisztességes, ha segítik egymást. Hiszen a gyerek, na meg a házi kedvencek nem tehetnek semmiről. 

Válás után Klárikánál maradt Szaffi, a lányuk és a kandúr, míg Vencelnél az eb. A vizsla. 

Klárinak és Vencelnek a válás óta voltak rövidebb-hosszabb kapcsolataik. Sokszor nehéz is volt ezekben a kapcsolataikban megmagyarázniuk, hogy a tisztesség az, ami hajtja őket abban, hogy ha szükséges segítsék egymást.

Vencel nem mert a gyerekre hivatkozni ebben, úgysem, hogy ezt elsőre minden nő olyan romantikusnak tartotta, hogy neki a lánya a legfontosabb, mert később mind rendre kiderült, hogy a nők önzősége felülmúlhatatlan. Amint úgy érezték nyeregben vannak, ignorálták Vencel lányát. 

Klárinak sem voltak jó tapasztalatai, minden új udvarlója azzal kezdte, hogy majd ő minden gondot megold. Persze miután csak kellőképpen kritizálta Vencel segítő szándékát. Például, hogy ferdén fúrta fel a polcot az előszobában, nem jó macskaeledelt hozott a kandúrnak, gyakrabban vihetné Szaffit a játszótérre, vagy hogyan lehet ilyen ügyetlenül beverni egy szöget a falba, a törölköző tartónak a vécében. Ez utóbbiról Klári mélyen hallgatott, hogy az az ő ügyetlensége volt. Ha nem így tett, akkor az udvarló még inkább fontosnak tartotta, hogy megmentse őt, a lányát Szaffit, a kandúrt és a lakást, csakhogy fitogtassa nélkülözhetetlenséget. Klári ezt a magatartást pedig jól tudta nélkülözni. Inkább maradt egyedül. 

Amit nagyon nem tudott önmaga megcsinálni, arra inkább hívott szakembert, megkért egy jó barátot vagy, legutoljára Vencelt. Egyáltalán nem kért annyi mindent a volt férjétől, ahogyan azt Vencel aktuális női mindig tudni vélték. De kétségtelen, hogy voltak olyan apróságok, amit mindig kérés nélkül megtettek egymásnak. Például Klárika megfőzte minden szentestére a karácsonyi borlevest, Vencel pedig két-három havonta fogta az elnyűtt partvisát és átvitte pókhálótalanítani a lakást Kláriékhoz. Szaffi irtózott a pókoktól, akárcsak az anyja. 

Azt az elnyűtt partvist amúgy minden nő ki akarta hajítani, vagy le akarta cserélni, de Vencel nem engedett. Amikor szükségesnek tartotta, fogta a takarítóeszközt és mielőtt Szaffit elvitte a közös hétvégéjükre, leszedte a pókhálókat a volt feleségénél. Erre a cselekményre az öreg kandúr is mindig felélénkült, ugrott egyet-kettőt, hogy ő is segítsen.

Klárika pedig minden karácsonykor megfőzte Vencel kedvencét a karácsonyi borlevest. Amit gondosan befőttesüvegbe csomagolt, de mielőtt lezárta az üveget még egy jó adag édes házi tejszínt is rákanalazott a tetejére. A csomagba, a leves mellé ünnepi damaszt szalvétát is rakott. Tudta, hogy ha Vencelnek éppen van barátnője, akkor nem viszi haza a levest, az autóban ülve dugiban eszi meg a borlevest.

Amiről az évről-évre duzzadó, mára már egy tucatnyi damaszt gyűjteménye árulkodna legfeljebb. A karácsonyi borleves és pókháló titkát, a boldogító nem után. 

Fotó: ITT
Grafika: Mucsi Boglárka