Tudta ő, hogy már nem divat a meleg őszi napokat indián nyárnak nevezni, vénasszonyok nyarának úgyszintén. Hogyisne, még valaki magára venné, és lenne belőle nézeteltérése jócskán. Nem kell ez neki. Polkorrekten inkább úgy fogalmazott: langyos ez az ősz. 

Kivéve Zinának, akinek egyenesen azt mondta meleg van, még ha ő maga nem is úgy érezte. De hát Zinát fűtötte az orosz-finn vér, a magyar mellett, így hát ő még nem húzott harisnyát. És talán még bugyit sem, annak egész nyárra búcsút intett, a melltartónak meg egész évben. Csak kivételen esetben volt hajlandó elviselni magán. 

Bár Zina szerette a gyönyörű fehérneműket, olyannyira, hogy a vagyona egy része azokban feküdt. Nem ő, mert róla hamar lekerültek. Arra az egyre vigyázott, hogy mindig épségben kerüljenek le róla, nem tűrte, ha egy férfi tépni akarta volna. Mást igen, de ne a fehérneműt. Ami minden más színű volt, csak nem fehér.

Amikor Zina érkezett hozzá, akkor jeges kávéval, teával, limonádéval kínálta a barátnőjét. És pironkodott, hogy neki ebben a napsütötte, komótosan enyhülő őszben már kompót a vágya. Szegfűszeggel, fahéjjal, kardamommal, citrom- és narancshéjjal. Vagy a forralt borra szomjazott még. 

Arra, csak éppen forralás nélkül, Zina is. Volt, hogy több konyakot, rumot, gint vagy éppen vodkát öntött a felkínáltba, mint amivel még autóba lehetett szállni, így végül gyakran ragadt nála éjszakára. És másnap éjszakára is.

És míg ő kanalazta a kompótot, Zina itta a jeges italát. Az együtt nézett filmeken meg jó nagyokat nevettek, a römiben meg egymást hagyták felváltva nyerni. 

Már vagy húsz éve csinálták így. Fiatal özvegyként egyikük sem tartozott senkinek sem elszámolással. Azóta nem, hogy a férjeik frontálisan csapódtak egymásnak, árván hagyva a kamasz gyermekeiket, és gazdasági totál kárt maguk után. Azóta issza ő és Zina az év minden szakaszában azt, ami jól esik nekik. Hidegen vagy melegen. Egyre megy. 

Fotó: Getty Images