Sokat ülök a monitor előtt. A munkám és a tanulás is odaszólít. Az agytakarítás, mint szó, akkor pattant ki a fejemből, amikor hirtelen felálltam a számítógép mellől, mert éreztem, hogy hiába bámulom a képernyőt, nem tudok haladni. Elfáradtam, leblokkoltam. A tavaszi fáradtság tipikus tünete. Úgy éreztem, ki kell szellőztetnem a fejemet.

És valahogy úgy, hogy nem gondolkodom. Nem olvasok, nem filmet nézek, nem a közösségi médiát követem. Most van itt a tavaszi nagytakarítás ideje, lépésekben én is haladok vele. Ebben nincs semmi meglepő, se szenzáció. Mindenki kitakarít a tél vége felé menet. Lehet nem húsvét előtt, hanem utána. Vagy már rég megtette. Lehet nem is kell tavaszinak hívni a takarítást. Mert nem az évszakhoz kötődik, hanem az esedékességéhez.

Összegyűltek tárgyak, holmik, amik nem kellenek, minden otthonban találunk egy félretett szatyrot, dobozt sarokba pakolt holmit. Ezektől jó megszabadulni. Eladni, elajándékozni, a megfelelő szelektív helyre kidobni. Az élet kosszal jár, vannak helyek, ahová nem minden alkalommal jutunk el. A szekrények tetejére, a kanapé mögé, a bútorokat sem töröljük át, az ablakokat-ajtókat sem mossuk le minden takarítás alkalmával, lehet az emeletre vezető lépcsőt sem.

A nagytakarításban tényleg nincs szenzáció, nem kell ügyet csinálni belőle. Van, aki rutinosan teszi, ahogyan megszokta, ahogyan tanulta, látta otthon, a szüleitől. Megint mások követnek valami módszert. Zónáznak, konmariznak, akármi. A pakolásban, tisztogatásban, rendszerezésben, csutakolásban az a jó, hogy míg az ember tesz-vesz a lakásban, az erkélyen, a sufniban, a kertben, a garázsban vagy a padláson, addig bizony a feje, a gondolatai teljesen máshol vannak, eltávolodnak azoktól a dolgoktól, amiktől elfáradhatott. Megoldatlan ügyek, kreativitást kívánó feladatok, szívfájdalmak, az élet különféle problémái kívülre esnek. 

Az ember arra koncentrál, hogy leszedje a pókhálót, rendbe tegyen egy fiókot, átnézze a gyerek kinőtt holmijait, képet tegyen a keretbe, kifehérítse a függönyt, meggyógyítson egy repedést a dohányzóasztalon, átlásson a stelázsiban keletkezett kupin és így tovább. Akár a legapróbbnak tűnő rendetlenséget, hibát, koszt felszámolja. S míg ezt teszi, a fejében is agy-takarít. A tavaszi agytakarítás mindannyiunkra ráfér! Felszabadul, megkönnyebbül, megpihen az agyunk attól, ha kikapcsoljuk a mindennapi mókuskerékből, és valami másra koncentrálunk. A tavaszi nagytakarításra tulajdonképpen ezért van szükség. Hogy az otthonunkkal együtt a lelkünk, a fejünk, az agyunk is tisztább legyen.

Kép: Burst