Ismeri a viccet? A kisgyerek megkérdezi a barátját: Ti is imádkoztok ebéd előtt? Amire a válasz így szól: Nem, az én anyukám jól főz! Kedves vicc, bájos. És mint minden viccnek, ennek is van alapja. Hiszen nem mindenki tud főzni. Nem minden anyuka tud főzni. Az anyaság ugyanis nem jár együtt automatikusan a főzőtudománnyal. És szerencsére fordítva sincs így, hogy csak az a nő lehetne anya, aki tud főzni. Hiszen nem mindenkinek szerez ez örömöt. Sehogysem.
Egyébként is az, hogy valaki képes valamire, az még messze nem jelenti azt, hogy szereti is azt csinálni. Ha valaki tud főzni, nem biztos, hogy szeret is. És ha valaki tud és szeret is főzni, az még nem jelenti azt, hogy olykor ne fásulhatna bele. Hogy mindig van is kedve hozzá. Például minden egyes nap odaállni a konyhapult mellé és ételt készíteni.
Persze főzés előtt kitalálni azt is, hogy aznap mi legyen az ebéd, a vacsora vagy akár mindkettő. Majd bevásárolni hozzá. Főzés után pedig mosogatni és rendet tenni a konyhában. És még egyszer mosogatni, rendet tenni étkezés után is. Merthogy a főzés mindezzel együtt jár. Ami rendszeres gyakorisággal, naponta vagy hetente többször, lehet unalmas tevékenység. Nagyon unalmas! És fárasztó. Nagyon fárasztó!
Még úgyis, hogy az ember érezhet hálát, mert van miből vásárolni, van mit és hol enni, és még a család is jóízűen fogyasztja el az ételt. Vagyis a főzés egyfajta sikerélmény. És még így is felvetülhet a kérdés: Mi lenne, ha mától rosszul főzne? És a család nem kérne a főztjéből?
Helyette maradna az imádkozás, az eddigi asztali áldás helyett a finom étel előtt…vagy a házhoz rendelés.
Szerző: Polgár Ágnes
Fotó: Pexels
