Karácsonykor talán végre több időnk van filmeket, sorozatokat nézni. Mondhatni ilyenkor van a karácsonyi filmek szezonja, amelyek ugyan sokszor túlcsordulnak a boldogságtól, a tökéletességtől, a giccstől. Mégis jó néha ilyet is látni. De találhatunk olyan alkotást is, amely a valóság talaján marad. Nagyon is. Ilyen az Új barát karácsonyra második évada. Az első után kötelező, mert nagyon más. Érdemes megnézni, ha valami eredetire vágyunk az ünnepek alatt. Na meg ezzel teljesítjük a Szoknya és Nadrág Magazin adventi Bingójának egyik tételét is, miszerint nézzünk karácsonyi filmeket.
A karácsony és a szerelem megfér egymás mellett. Vagyis inkább mondjuk úgy, hogy megférhet. Legyen feltételes mód. Mert ugyan jó megosztani másokkal az ünnepek alatt is, amink van, azért nem kötelező, hogy ezt párban tegyük.
Lehetünk együtt a gyermekünkkel, a szüleinkkel, a tágabb rokonsággal, a kutyánkkal, macskánkkal, teknősünkkel. Hogy mégis a párra találás a téma, az az Új barát karácsonyra című norvég sorozat miatt van, amelynek második évada december 18-án debütált.
Egy kicsit tetovált
A tavaly elkészült első évadról már írtunk Randevú, ami nem rólunk szól: Hahó, én is itt vagyok! címmel. Amikor az évek óta egyedülálló Johanne az egyik családi adventi vacsorán megígéri az egybegyűlteknek: a karácsonyi vacsorára nem egyedül érkezik, hanem addig párra talál.
Mert a családnak csak ez a fontos, hiszen a szülők mindhárom gyermeküket kiházasították, már unokáik is születtek. Csak a helyi kórházban nővérként dolgozó Johanne tűnik másnak. Nagyon másnak. Olyannak, aki nem hétköznapi. Egy kicsit szeleburdi, egy kicsit szétszórt, egy kicsit rendetlen, egy kicsit ügyetlen, egy kicsit tetovált. Eredeti. De nagyon megbízható, tele szeretettel.
Aki minden évben vállalja a karácsonyi műszakot, hiszen úgy sincsen senkije. Aki meghallgatja a betegeket, emberként viselkedik velük. Az ő párra találását követhetjük nyomon az első évadban. Tele kudarccal. Mulatságos és elgondolkodtató jelenetekkel. És persze rengeteg hóval, fénnyel, hiszen mégis csak Norvégiában járunk.
Vajon ki lesz a befutó a lehetséges férfiak közül? Lesz ilyen? Vajon a párra találás csak a családnak fontos, vagy a lánynak is? Johanne az első évad utolsó jelenetében tényleg párra talál?
Prériegerek előnyben: karácsony eredetiben
A készítők ügyesen húzták el a nézők előtt a mézesmadzagot azzal a bizonyos zárójelenettel. Elárulom, hogy a második évad is legalább annyira lesz sejtelmes, mint ezen utolsó képsorok az előzményekben. Itt sem tudunk meg mindent azonnal, csak kísérjük Johanne-t.
Ez a második évad nagyon más, mint az első. Karácsony eredetiben. Vagyis amikor nem az a fontos, hogy másoknak megfeleljünk. Akár az ünneplésben, akár az élet más dolgaiban. Inkább úgy éljük meg a napokat (mindegy, hogy karácsony van, vagy sem), ahogyan nekünk a legjobb. Most nem a randevúzás áll a középpontban. Ami rendben is van, ha az ember lánya végre párra talál.
De talán még csak nem is a szerelem van a fókuszban. Megtalálni a valakit, ami mindig is a miénk volt. Hazatalálni? Johanne lakótársa és barátnője, Jörgunn fogalmazza meg találóan: megtalálni a prériegeredet. A prériegér ugyanis a legmonogámabb egérfajta. Ha párt találnak életük végéig együtt maradnak. Akivel minden olyan, amilyennek lennie kell. Aki mellett otthonra találsz. Akivel nem zavar, ha valamit máshogyan csinál, ahogy te szeretnéd.
Így is, úgyis szereted és elfogadod őt egész életeteken át. Mert ő a te prériegered. Talán tényleg csak ennyi lenne a legfontosabb. Ha karácsony van, ha nem. Hogy Johanne hétköznapjai is olyanok legyenek, mint a karácsony eredetiben.
Karácsony, ahogyan nekünk a legjobb
Johanne karácsonya is más. Amolyan karácsony eredetiben. Vagyis nem kell mindig mindennek tökéletesnek lennie. Vásárolhatunk csak egy szem mandulát a közértben a karácsonyi desszerthez. Az új részekben a család is lecsillapodik. Sok minden történik velük is. Különösen Johanne apja, Tor ad sokat magából.
Jobb is így. Kifejezetten tetszik, ahogyan a sorozat a családot kezeli. Tudnak változni, tudnak változtatni. Nem számítanak a berögzült szokások. Ha idén máshogyan kell ünnepelni, akkor megteszik. Még ha egyeseknek le kell emiatt mondani egy utazást, vagy a saját letisztult insta-kompatibilis otthona helyett egy zsúfolt, amolyan eklektikusan bolondos lakásban kell elköltenie a karácsonyi vacsorát.
Megteszik így is, szívesen, egy szó nélkül. Sőt, mindenki segít. Még ha nem sikerül a karácsonyi tejberizs, ha szénné ég a sertéssült, akkor is. Mert a család az család. Ezért van. Az már csak hab a karácsonyi kuglófon, hogy Johanne új szomszédai is csatlakoznak ehhez a kompániához. A család tágabb értelemben is család. Mi szabjuk meg a határait.
Most sincsen olyan jelenetekben hiány, ahol a könnyünk folyik a nevetéstől (még a rénszarvas-allergia is képbe kerül). Így ez a sorozat nagyon üdítő. Nagyon más, mint a többi. Olyan eredeti. A karácsony eredetiben. S talán nem is az a kérdés, hogy Johanne megtalálja e új barátját karácsonyra. Sokkal fontosabb, hogy a prériegerét vajon megtalálja?
Fotó: Netflix
