Nem akarom, hanem szeretném! – javítottak ki bennünket számtalanszor a szüleink. Egyes gyermekpszichológusok szerint ezzel rombolja le a szülő a gyermek önérvényesítő énjét. Ami ezzel nagyjából el is tűnik fiatal felnőtt korra, míg újra nem tanulja azt cizelláltabb körülmények között egy menedzserképzésen, vagy éppen saját bőrön tapasztalva a való világban. Mindenkinek ki kell tudni állnia önmagáért, csak az nem mindegy hogyan teszi azt.


Bár a legtöbbször nem gondolunk erre, de bizony a mindennapjainkat átszövik az érdekegyeztetések, a megbeszélések, a tárgyalások.

Magánzónánkban küzdünk a családunkkal, a gyermekünk szeszélyével, a párunk hangulatával, az arrogáns szomszéddal, az okoskodó baráttal, a figyelmetlen postással is. Nemcsak a munkahelyünkön érvelünk, tárgyalunk, folyamodunk diplomáciai lépésekre, hanem az otthonunkban is ezt tesszük nap, mint nap. Ugyanazt, mint a munkahelyünkön csak kicsiben, egyszerűbben, talán finomabban, kevésbé racionálisan, több érzelemmel.

Kiállni önmagunkért

Ha eddig ezt nem ismertük fel, vagy ügyetlenek voltunk a saját igazunkért, célunkért, elképzelésünkért kiállni, ha csak sodródtunk idáig azzal, hogy jobb, ha majd a család, a barátok eldöntik helyettem mi a jó nekem, ám ezek a megoldások sokszor nem igazán tetszettek, akkor sincs baj. Kiállni önmagunkért is tanulható!

De a cél nem az, hogy ezután ajtóstul rohanjunk a saját házunkba, hogy most aztán kivívjuk odahaza a szabad akaratunkat, hogy ezentúl mi nyomjuk el a többieket. Hanem csak éljünk az önérvényesítés finom eszközeivel. Megtanuljunk pro és kontra érvelni, hogy megfelelő kompromisszumot tudjunk kötni, vagy éppenséggel úgy elfogadni vagy hagyni az engedményt, hogy attól senki nem érzi rosszul magát. Ehhez lenne jó megtanulni és betartani néhány szabályt.

A családi, házastársi, baráti megbeszélések egyik legfőbb szabálya az, hogy ez nem egy harc, nem egy háború. Nincs benne olyan, hogy most ez vagy az nyer. Pont ez lenne a lényeg a jó érdekképviselet során, hogy abban az összes fél nyer. Mert lehetünk a munkahelyünkön akár főnökök vagy beosztottak, otthon akkor sem lehetünk másak, csak és kizárólag egyenrangú partnerek.

Éppen ezért nagyon nem mindegy, hogy mit mondunk, és azt hogyan mondjuk a másiknak.

Még ha lelkesek, boldogak vagy ellenkezőleg zaklatottak, szomorúak is vagyunk, igyekeznünk kell a másikat, a többieket nem lerohanni. Mert egy jó üzleti tárgyalás végén az összes fél, még ha különböző szinten is, de elégedett és hosszútávon is az marad.

Ezért hasonlóan az üzleti tárgyalásokhoz, az otthoni megbeszéléseken is higgadtnak kell maradnunk.

Érzelmeinket félre kell tenni, gyorsan és egyszerűen kell a tárgyra térnünk. Érveléskor, ki kell szűrnünk mindent, ami nem lényeges, azaz legyen a mondandónk világos és célratörő.

Ám ehhez elengedhetetlen egy jó haditerv. Függően attól, hogy mekkora volumenű – anyagilag, érzelmileg, fizikailag, morálisan – a kérésünk, kívánságunk, gondoljuk át pontosan mit is szeretnénk, mi a saját érdekünk, és vajon mi a másiké, a többieké a családban, a baráti társaságban.

Így tárgyaljunk otthon!

Fogalmazzuk meg mit szeretnénk mi magunk, és vajon mit szeretnének őt?

Hiszen a cél az, hogy elérjünk egy olyanfajta elégedettséget, ami egyik félnek sem keserű, nem érzi úgy, hogy legyőzték, amiben nem érvényesült a saját akarata, amiben nem maradt alul a másikkal szemben. Mert ez előbb vagy utóbb kiderül. Ha olyan közös döntést hoztunk, ami jóval előnytelenebb a másikkal szemben az a későbbiekben a felszínre tör belőlünk.

Ha nem születik eredmény egy megbeszélés alatt, mert nem volt elég időnk, felmerültek további kérdések, azzal sem vesztettünk semmit. Fontos, hogy időben és térben tudjunk minél többet az adott dologgal foglalkozni. Ha nem lett eredmény, azzal csak csatát vesztettünk, nem háborút.

A jó megegyezéshez valóban ismernünk kell a másik fél elképzeléseit, érzéseit, vágyait és akaratát. Szintén hasonlóan egy üzleti tárgyaláshoz, amire sosem lehet felkészületlenül menni, ismerni kell a tárgyaló céget, partnert, úgy ez otthon sincs másként. Csak akkor tudjuk jól belőni azt, hogy a saját célunk mennyire egyeztethető össze a másikéval, ha figyelünk a másikra is.

Tudnunk kell, mi az amivel egyikünk vagy másikunk pozitívabb vagy éppen hátrányosabb helyzetbe kerülne, és vajon a másik meddig feszegetné vagy sem a saját határait.

Ha elég felkészültek vagyunk, akkor neki is vághatunk. Nem is biztos, hogy van jó időpont egy párkapcsolat, egy családi élet vagy egy barátságban arra, hogy szó szerint tárgyaljunk, és furán is venné ki magát, ha így fogalmaznánk, de a szeretnék veled beszélni kifejezés egyértelművé teszi, hogy szeretnénk valamit. Legyünk asszertívek. De ne feledjük asszertívnek lenni nem egyenlő az agresszivitással! Csak legyünk simán határozottak. Egy érzelmi konfliktusban akkor maradunk asszertívek, ha közben tiszteletben tartjuk a másik szükségleteit, figyelünk a másikra, miközben mi magunk higgadtak és határozottak maradunk. Ez a viselkedési mód gyakorlatilag az arany középút a támadó, agresszív és az alárendelt, passzív magatartásforma között.

Maga a “tárgyalás”

Egyszerűen térjünk arra rá, mi az amit mi magunk tudunk adni a másiknak, mi az ami a mi birtokunkban van, mi az amit mi vállalni tudunk. Majd folytassuk azzal, amit mi magunk szeretnénk, az miért jó a másiknak. Ha, például szeretnénk a családi kasszából kiemelni egy csinosabb összeget egy tanfolyamra, akkor ne csak azt vázoljuk fel miért szeretnénk mi azt, mi mit nyernénk annak az elvégzésével, hanem, arról is, hogy az milyen áldozattal jár a bennünket egy ideig nélkülöző családtagoknak, de ugyanakkor hosszútávon mit adnánk az új tudásunkkal a családunknak. Mi pluszt adna egy új hobbi, vagy egy új végzettség. Ugyanez érvényesíthető a lakás felújítására, egy közös programra, vagy arra, hogy korábban feküdjön le a család hétköznap aludni.

Ne feledjük a megbeszélés, a tárgyalás olyan folyamat, melynek során a felek megegyezés útján próbálnak érdekeket egyeztetni, közös pontot találni vagy megoldani egy konfliktushelyzetet. S ha ez nem lehetséges, akkor pedig feltárni azokat a lényeges pontokat, amelyekben a vélemények nem egyeznek, s megtalálni a választ a miértekre. A tárgyalás célja rávenni a másik felet álláspontunk elfogadására, elérni, hogy a másik fél a számunkra kedvezően cselekedjen.

Kép: iStock