A természetben mozogni élvezetesebb, mint máshol. A futás mellett túrázni is lehet, amely mozgásforma ugyanúgy sportteljesítmény, csak talán kevésbé gondolunk rá így. Nem véletlenül népszerűek manapság országszerte a túracsoportok: a közös mozgás az alakformálás mellett közösségteremtő hatású is. Az egyik ilyen klub a Mozgás a természetben már hét éve létezik, amelynek keretében elsősorban nőknek szerveznek túrákat a Budai-hegyekben. A cél a közös mozgás a természetben. Énidő, kikapcsolódás, sport egyben. A túravezető Salamon Gabriella évente 2600 embert mozgat meg. A túráknak az időjárás sem szab határt, sőt. Télen még élvezetesebb, hasznosabb egy túra az erdőben. Erről személyesen is meggyőződtünk, amikor elkísértük a csoportot az idei utolsó túrájukra.
Az egyik biatorbágyi óvoda parkolójában találkozunk Salamon Gabriellával, a Mozgás a természetben túracsoport megálmodójával és vezetőjével. Együtt indulunk majd innen tovább a csoport idei évadzáró túrájára, még karácsony előtt. Van még bőven szabad ülőhely a túravezető autójában, így várunk még néhány csapattagot. Mindig így csinálják. Akik tehetik, azok közös autóba ülnek, hogy együtt utazzanak a túra kiindulási pontjára.
Ekkor még nem tudom, hogy pontosan hova is megyünk, csak, hogy az erdőbe, és ígérik, lesz hó is. Nehezen hiszem el. Biatorbágyról indulunk, ahol szürkék az utcák, csak a szél fújdogál kissé. De a túravezető jól ismeri a terepet, többször jár arrafelé futni télen is.
Az idén egyébként ez a hetvenkettedik Mozgás a természetben túra, amelyen én is részt veszek. A tagok idén összesen 734 kilométert gyalogoltak. Télen és nyáron is.
Nem mintha tartani kellene a téli időjárástól. Kirándulni bármikor lehet, így télen is – bátorít mindenkit a túravezető. Felkészülni se nagyon tudunk előre, mert mint megtudom, az erdő mindig más, mint amire számítunk. Én azért igyekeztem felkészülni, amennyire tőlem telt, réteges öltözékkel, még kesztyűt és vizet is vittem magammal. Sapkát sajnos nem, amiről utólag kiderült, hogy jól jött volna.
Téli túra: egyszerre kikapcsolódás és sport
Az autóval egyébként Telki felé vesszük az irányt. Egészen pontosan Telki és Budajenő határa felé. A végállomás Telki, a Bodza utca vége. Innen Indul az Öreg-tölgy tanösvény, de mi most ennek csak egy részét érintjük, és ha felértünk a hegytetőre, eljutunk az Ilona-lakhoz. Szervezett túrán, ahol túravezető is kísér letérhetünk a kijelölt útról, egyébként nem tanácsos.
Mivel itt most a sportteljesítmény a cél, nem csak sík terepen gyalogolunk majd. Amikor minden résztvevő megérkezik, egyszer csak kifejezetten gyors tempóban elindulunk. Nincs más dolgom, mint tartani az iramot, ami nem egyszerű egy összeszokott csapattal. Úgy érzem, hogy többször haladunk felfelé, mint lefelé, ami kifejezetten jól is esik a hideg levegőn.
A túra végén tippeket is kapok az izomláz megelőzésére a túratársaimtól: amint hazaértem, és fel tudok állni a kanapéról, olyan forró vízbe üljek be a kádba, amilyen meleget csak el tudok viselni. Ez a praktika szerencsére bevált.
A fáradtság ellenére mégis hihetetlenül élvezetes volt a túra. Mozgás a természetben. Valóban egyszerre kikapcsolódás és sport. Mindenekelőtt pozitív élmény. És még hó is volt, így mindenképpen megérte. Hogyan tudunk felkészülni egy téli túrára? Mi az, ami feltétlenül legyen nálunk? Hová túrázzunk gyerekekkel? – erről is beszélgettünk Salamon Gabriellával a túra előtt és után.
– Hét éve indítottam el a Facebook-on a Mozgás a természetben csoportot. A célom az volt, hogy közösséget hozzak létre, amelynek keretében a helyi, biatorbágyi anyukákat elkísérem megmozgatni, túrázni, megmutatni nekik a helyi szépségeket. Később környékbeli anyukák is csatlakoztak hozzánk, sőt, már Budapestről is jöttek velünk túrázni. Olykor egy-egy férj is csatlakozik, ha a munkája úgy engedi. Hétvégente közös családi kirándulásokat szervezünk. Egy életmódváltó program megvalósítása volt a célom – mesél a kezdetekről Salamon Gabriella.
– Miért szívügyed a túrázás?
– Testnevelő tanár, sportszakedző és rekreációszervező végzettségem van. A három gyermekem mellett úgy gondoltam, hogy a tanári állásnál is családbarátabb a túraszervezés. De gyerekkoromból is hozom a túrázás szeretetét. A szüleim túravezetők voltak, már akkor megfertőződtem a túrázás szeretetével. Négyéves koromban kezdtem a szüleimmel az Országos Kéktúrát, amelyet nyolcévesen fejeztem be.
Ők szervezték az országban a Bakancsos túrasorozatot gyerekeknek. Így nőttem fel. Az egészséges életmód mindig a szívügyem volt. Mindig szerettem volna ennek kapcsán valamit átadni, továbbadni, megszerettetni.
– Túravezetőként mi volt elképzelésed?
– Kezdetben rövidebb, másfél órás túrákat szerveztem. Ez távban körülbelül öt-hat kilométernek felelt meg. Bár ez azért nem mérvadó, mert az, hogy mennyi idő alatt járunk végig egy körtúrát, az függ attól, hogy milyen és hány szintemelkedő van a túra során. És mivel csapattal megyünk, itt az is fontos, hogy éppen kik jönnek el.
Ha valaki kevésbé bírja, az nem probléma, mert ez csoportos program. Itt alkalmazkodunk egymáshoz, ha szükséges, lassabban haladunk. Néha, ha nagyon hideg van, esetleg esik a hó, akkor is nehezebb a haladás. Általában kilenckor kezdődik a túra, délben igyekszünk befejezni. Ezalatt körülbelül 9-13 kilométer közötti távot gyalogolunk.
– Hogyan épül fel ma egy szervezett túra?
– Kétféle túrát szervezek. Ez a mai állóképességet igénylő, dinamikus gyaloglás, inkább edzés jellegű túra volt. Úgy is hívom, hogy túratréning. Általában nem jelölt útvonalon haladunk. Ilyenkor három órán át folyamatosan gyalogolunk.
Mindig tervezek a útvonalba szintemelkedőket, mert ez adja az erő-állóképességet, az intenzitását és a nehézségét a túrának, ami igénybe veszi az izmainkat. Ezen kívül szervezek még 90-100 perces Power walking túrákat, minimális szintemelkedővel. Ilyenkor a folyamatos zsírégetés a cél.
– Helyszín tekintetében hogyan válogatsz?
– Biatorbágyon élek, innen indult minden, az önkormányzat támogat minket, a csapat hetven százaléka itt él. A túrahelyszínek kiválasztásánál szempont, hogy a kiindulóhelyszín legfeljebb 15 perc autóútra legyen.
Általában a célpont a Zsámbéki-medence, a Budai-hegység délnyugat része, ahol mi kirándulunk. Szempont az is, hogy aki például Budapestről jár le túrázni, megismerje a környék természeti adottságait. Szerencsések vagyunk. A környék tele van kirándulóhelyekkel. Könnyen elérhető sok túraútvonal, tanösvények, kilátók.
– A téli túra miben más? Egyáltalán: miért jó télen túrázni?
– Nagyon sok kedvező egészségügyi hatása is van. A hidegben való mozgás erős immunerősítő hatású. Fogyás szempontjából a legkiválóbb, mert a hideg levegőben való mozgás a szervezetnek nagyon sok energiájába kerül, hogy a szervezetünket melegen tartsa. Körülbelül háromszor annyi zsírt tudunk elégetni a tél túrákon, mint nyáron. Holott lehet, hogy azt gondolná az ember, hogy az izzadás miatt nyáron éget el több zsírt.
Egyébként meg az erdő gyönyörű tud lenni télen. Teljesen más itt a mikroklíma, mint a városban. Nagyon sokszor, amikor azt érezzük, hogy latyak, szürkeség van kint, akkor nem is gondolnánk, hogy az erdőben annyira mások a körülmények. Zúzmara, dér, vagy hó is lehet. Télen inkább nehezebb rávenni magunkat, hogy elinduljunk a meleg fűtött lakásból. Nagyon frissítő hatású tud lenni egy téli túra.
– Hogyan kell felkészülni egy téli túrára?
– A réteges ruházat fontos. Érdemes beszerezni polár és thermo öltözéket, és egy kényelmes, magas szárú, vízhatlan, nem csúszós talpú túracipőt. Az időjárásra előzetesen nem igazán lehet felkészülni. Sapka legyen nálunk, mert az ember a fején ad le sok hőt. A kilátszó végtagokat, a kezet is jó melegen tartani.
Nem árt, ha az embernél van GPS, telefon, ha eltévednénk. Folyadék is mindig legyen nálunk télen is. Nem is gondolnánk, de hideg időben ugyanúgy ki lehet száradni. Sokszor előfordulhat, hogy a városban száraz idő van, míg az erdőben hó van.
De azt gondolom, hogy ehhez az embereknek kell tudnia alkalmazkodni. A természethez hozzátartozik a sár, az eső, a hó. Ilyenkor inkább az fontos, hogy folyamatosan mozgásban legyen az ember. Ne nagyon álljon meg, útközben igyon folyadékot.
– Kiknek való a téli túra? Mennyire kell ehhez felkészültnek lenni?
– Túlzás nélkül csecsemőkortól 99 éves korig az ember tud túrázni. Csak azt kell megszabni, hogy a képességeknek megfelelő helyszínt és nehézségi fokot válasszunk. Ha például egy kisbabát a hátunkra veszünk, és vele együtt cél a téli túra, akkor szempontnak kell lennie, hogy a baba hiába van jól bebugyolálva, ő azért nem mozog, hamarabb kihűlhet.
Velük nem lehet elmenni télen egy fél napos kirándulásra az erdőben. Azok a kisgyerekek, akik már a saját lábukon mennek szívesen jönnek-mennek és fedeznek fel dolgokat. Erre az erdő kifejezetten alkalmas. A szülőknek kell tudni, hogy mit bír a gyermekük. Bármennyit lehet az erdőben lenni, de ha nem túravezetővel kirándulunk, szükséges előre megtervezni a programot.
Ajánlom a természetjáró.hu alkalmazást. Ez nem csak azt mutatja, hogy merre menjünk, hanem a képeket, leírásokat is találunk a túraútvonalakról.
– Egy átlagos család mire készüljön még túrázás előtt?
Ha gyerekekkel megyünk, kell hogy legyen valami látványosság, amit megnézünk velük. Csak gyalogolni nekik unalmas. Kilátó, vízesés, barlang, szurdok, hasadék, híd – szükségesek a természeti elemek. Ha a család útnak indul, az egy kis tervezőmunkát igényel. Utána kell nézni az útvonalnak. Például hogy járható e éppen, nincsen lezárva? A téli túra alkalmával mindenképpen a tanösvényeket javaslom felkeresni.
Salamon Gabriella által ajánlott túraútvonalakról a Lagom Neked Magazin társoldalunkon ITT olvashat részletesebben.
Fotó: A szerző
