Léteznek olyan emberek, akikre oda kell figyelnünk. Akik ha mondanak valamit, akkor mögötte van tartalom. Ha már nem élnek, akkor is érdemes odafigyelni rájuk, hiába telt el esetleg több évtized. Mert olyasmit mondtak, vagy úgy cselekedtek, ami az élethez szervesen hozzátartozik. Szerintem John Lennon is egy ilyen ember. Igen. Örökké harcban a világgal és önmagával. Ugyanakkor nem félt kimondani semmit. S aki számára semmi sem elfogadhatatlan, aki számára a kimondatlan igazság kimondása sem okoz problémát. És hogy miért éppen most téma? Mert ezekre mindig jó emlékezni. És mert december 8-án lőtték le otthona előtt John Lennont.

Már negyvenegy éve. Ki gondolta volna? Ki gondolta volna, hogy negyvenegy év után is téma lehet egy zenész, akire sokan úgy emlékeznek, hogy nagyon régen a Beatles tagja volt. Ő volt az a szemüveges alak (egyébként ő fogalmazott így magáról az egyik levelében, amit huszonegy évesen írt).

Aki három másik társával dalokat írt, amik akkor nagyon menőnek számítottak. De ma már… Manapság bárki lehet dalszerző vagy előadó. Elég hozzá valamelyik videómegosztóra feltöltenie, és máris elérhető bárki számára. Akkor pedig miért lenne annyira jelentős bármilyen dalszöveg, amelyet évtizedekkel korábban írtak meg? Lehet egyáltalán ma örök érvényű valami?

Képzeld el, hogy nincs mennyország

Most mégis John Lennonra emlékezünk, vele kapcsolatban pedig kikerülhetetlenek a dalok. Talán a legismertebb éppen az Imagine, amelyet pontosan ötven évvel ezelőtt írt. Ötven év. Fél évszázad. Mennyi minden történt azóta!

Képzeld el, hogy nincs mennyország. Nincsenek határok, és mindenki békében él egymással. Nincsen tulajdon és szegénység – szólnak az Imagine sorai. Lennon hiába mondja ki, hogy talán álmodozó, mégis arra kéri az embereket, hogy kövessék őt, hogy a világ rendben legyen.

Ez a szöveg arról a bizonyos világbéke eszmeiségéről szól, aminek a jelentését már jól elkoptatták a szépségkirálynők, akik mindig ezt a világbékét kívánják a világnak.

És azok az emberek is – mondjuk úgy, hogy politikusok – akik sokszor csak beszélnek, de nem mondanak semmit. A világbéke ideje már régen lejárt, talán soha nem is létezett. Pedig most a szóra és a jelentésére gondolva úgy érzem, de jó lenne, ha csak egyáltalán beszélhetnénk a világbékéről. Mert akkor is van ebben a szóban, és az Imagine mondataiban valami, ami olyan halhatatlan értelmet kölcsönöz a szövegnek.

Ennyit a világbékéről. Ami volt, és nincs. Talán lesz valamikor, valamilyen módon. Ahogyan John remélte.

Csak adj egy kis igazságot!

John Lennon személyisége mindig is foglalkoztatott. Már gyerekkoromban is különlegesnek éreztem. Hogyan? Hiszen én még meg sem születtem, amikor őt már lelőtték. Ő az, aki nem csak kimondja, amit gondol, hanem komolyan is gondolja. Az emberek általában nem ilyenek. Talán ez vonz benne. Csak az igazságot akarom. Csak adj egy kis igazságot – énekelte egyik dalában.

Olyan ő, akinek nem kell félnie, hogy lelepleződik mások előtt, mert, mert valódi életet él. Kimondja az igazságot. Akinek az élete és a halála is érdekesebb, drámaibb és megrendítőbb, mint két Netflix sorozat együttvéve.

Akiről néhány órával a halála előtt Annie Leibovitz az azóta világhírűvé vált, Yoko Ono-val közös, a földön a kanapé mellett fekvős fotóját elkészítette. Ki gondolta, hogy akkor, a New York-i otthona foteljében és az ablakban ülve készülnek el róla élete utolsó fényképei. Negyvenévesen, amikor az ember előtt még annyi minden van.

Úgy érzem, még ma is oda kell figyelni rá. Nem lehet elfelejteni. Mert a dalok mögött ott van az ember, aki esendő, és mindezek ellenére felvállalja önmagát. Hiába gondolta ő ezt saját magáról: Láthatatlan vagyok. John Lennon amellett, hogy dalokat írt, rajzolt. Karikatúrákat készített saját magáról. Amelyek éppen olyanok voltak, mint ő maga. Milyet is?

Pimasz, okos, fürge agyú, pofátlanul tehetséges. Összetett, ellentmondásos. Egyik pillanatban vicces bajkeverő, aztán keserű bolond. Gonosz, kegyetlen férfi, majd sírdogáló kisgyerek. Magabiztos, félszeg, extravagáns, meglepően visszafogott is tudott lenni. Nyájas, aljas, nemes lelkű. Bizonytalan, mégis megfontolt. Könyörtelen és önostorozó.

Élvezte az elfogadhatatlant, a kimondatlan igazságot. Nem én találtam ki ezeket a jelzőket Lesley-Ann Jones írta le tavaly megjelent John Lennon élete, szerelmei és halála című könyvében.

Teljesen feldúlta az agyam

És még ő lenne láthatatlan? Ahogyan többször is fogalmazott önmagáról a leveleiben és különféle írásaiban, amelyeket 2018-ban Hunter Davies gyűjtött össze több éves kutatómunka során egy kötetben John Lennon levelei és feljegyzései címmel. Nem volt ő láthatatlan soha.

Ha tudná, hogy még most is mennyien emlékeznek rá. Ha tudná, hogy még most is foglalkoztatja az embereket az élete és a halála. Hogy az idén Peter Jackson The Beatles: Get back címmel készített egy dokumentumfilmet a Beatles-ről, amelynek bemutatóján a fiai, Julian és Sean együtt vettek részt. Az Instagramon közzétett fotójuk alatt pedig úgy fogalmaztak magukról, hogy ők egy család.

Ha tudná, hogy sokan szeretnék azt, amit ő ötven évvel ezelőtt az Imagine-ben megfogalmazott. Ha tudná, hogy az Argentínában élő Javier Parisi annyira fontosnak érezte továbbvinni John Lennon szellemiségét, hogy John-ként átlényegülve, a gesztusait, a hanghordozását, az énekhangját megszólalásig utánozva a mai napig telt ház előtt adja elő a dalait, vagy tölt fel videókat az Instagram oldalára.

Teljesen feldúlta az agyam – fogalmazott Javier Parisi, amikor gyerekkorában először hallotta a Beatles és John Lennon zenéjét.

 

Nem láthatatlan, halhatatlan

Ha tudná, hogy Prágában, a Kisoldalon, a Máltai Lovagrend kertjének a fala ma is turistalátványosság. Úgy emlegetik, hogy a Lennon Fal. John Lennon halála után az akkor fehér falra fiatalok John Lennon arcképét, idézeteket, és békét hirdető szlogeneket festettek, hogy az elnyomás ellen, a szabadságért tüntessenek.

A falat hiába festették le többször fehérre, legutóbb 2014-ben – amikor a munkálatokat végző csoport még azt is kiírta az akkor fehér felületre, hogy Wall Is Over, utalva John Lennon egyik dalára, amelynek címe War Is Over –, a színes graffitiket fokozatosan mindig visszaírták az emberek a falra. Mert a szabadság, az elvek még mindig fontosak.

A falnál jártam én is az idén októberben. Ha John Lennon tudná, hogy most, 2021-ben milyen sokan várnak arra, hogy egy fotót készítsenek a falnál, hogy rá is emlékezzenek, ugyan, mit érezhetne?

Nem. Nem volt ő soha láthatatlan. De halhatatlan igen.


Javier Parisi argentin John Lennon imitátor, színész, tavaly ezzel a bejegyzéssel emlékezett meg december 8-án John Lennon haláláról:

És az eredeti: https://youtu.be/iMewtlmkV6c

Erre a videóra többen írták, hogy egy az egyben az eredeti Lennon. Pedig ez is Javier Parisi: https://www.instagram.com/p/COEL4ZBHnqh/

Javier itt a Double Fantasy albumon megjelent Watching The Wheels dalát adja elő: https://www.instagram.com/reel/CTfAKt3HKIZ/?utm_medium=copy_link

Egy nagyon korai Lennon dal az ötvenes évekből, Javier Parisi előadásában: https://www.instagram.com/reel/CXJ9e5igY93/?utm_medium=copy_link

Javier Parisi így őrzi meg nekünk John Lennont: https://www.instagram.com/p/CAquDUVhth_/?utm_medium=copy_link


Forrás: ITTés itt ITT továbbá: Davies, Hunter (szerkesztő): John Lennon levelei és feljegyzései, Partvonal Könyvkiadó, Budapest, 2018.

és Jones, Lesley-Ann: John Lennon élete, szerelmei és halála, Kossuth Kiadó, Budapest, 2020.

Nyitókép: Lengyelfi-Telek Judit