Egyre gyakrabban találkozhatunk rókával anélkül, hogy állatkertbe, vadasparkba vagy erdőbe mennénk sétálni. Még csak klasszikus zöldövezetben sem kell lennünk ehhez, a városban is megpillanthatjuk ahogy éppen elsuhan előllünk, vagy ellenkezőleg, egy pillanatra fakasszemet néz velünk. Talán pont azért, mert nagyon fiatal egyed, és nem találkozott még emberrel. A rókákról pontos és érdekes információkat Németh Gábor mezőgazdasági mérnöktől hoztunk.
A vörös róka népszerű állat. Mondhatni rókáknak áll a világ, hiszen az internet is tele van a róluk készített alkotásokkal. Visszaköszönnek a képmegosztó közösségi oldalakon. Szerepelnek mesékben és filmekben. Illusztrációként is gyakori. Képeslapon, tolltartón, bögrén, táskán, születésnapi tortán is láthatjuk vagy éppen sportfelszerelésen, logója webböngészőnek, túrafelszerelést gyártó cégnek, csomagküldő szolgáltatónak. Bennünket is többször megihlette már. A Vuk meséről szóló írásunkat ITT olvashatja, a rókagomba krémleves receptjét ITT találhatja meg.
A róka a népszerűsége mellett, sok ellenérzést is kivált. A félelem többnyire téves információkon alapul, pedig valójában nincs okunk tartani az állattól, amennyiben hagyjuk elmenni. Ahhoz, hogy jobban megismerjük a vörös rókát, Németh Gábor mezőgazdasági mérnökkel beszélgettem telefonon. A mesékből szerzett ismeret is előkerült.
A róka koma útja a táplálékforrás felé vezet
Németh Gábor mezőgazdászként él Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Növényorvos és precíziós szakmérnök hallgató a Debreceni Egyetemen. Szakmáján keresztül is már valóban ismeri a természetet. A rókákat egészen közelről. Láthatja a kukoricaföld közelében pocokra vadászni, a tarló közepén egerészni és az erdőben is. Ahol keresi a rókát, mert Gábor vadász is. Az egyik helyi vadászati társaság titkára.
– Alapjában véve a róka egy elég visszahúzódó állat – kezd mesélni a róka koma személyiségéről – táplálékforrásért bejárkál a faluba, városba. Nemcsak az erdőszéli házakhoz, hanem a főutcába is.
Arról, hogy a róka koma mára már urbanizált állattá vált, sok helyen hallunk. Erről kérdeznem kellene, fordul meg a fejemben, amikor így folytatja a róka bemutatását:– Nem tudom mennyire tud vagy sem urbanizálódni, de tény, hogy sok helyről hallani, hogy bejárkál a településekre. Probléma is van vele. A táplálékszerzés miatt megy be.
– Miért, nincs elég élelem a rókának az erdőben?– vetődik fel a kérdés.
– De van elég táplálék az erdőben, a vadonban. Ez pont olyan mint a mesében, a róka megtanulta, hogy így egyszerűbb vadásznia. A bezárt állatot könnyebben elkaphatja, hiszen a fácán felrepül, a nyúl elugrál. A háztáji állat viszont nem tud merre elmenekülni előle. Baromfira megy: tyúk, kakas, liba.
Kiemeli még: – Isten igazából ami még gond, hogy az apró őzt is elkaphatja a róka. És hallottam olyat is, hogy az újszülött borjú körmét vagy oldalát rágta meg, ami megbetegítette a borjút, vagyis a róka okozta sebbe halt bele a borjú. Hogy lehetséges ez? A róka megérzi a méhlepény szagát, és rögtön ott van, ha van rókalyuk bemegy.
Amiért tartunk a rókától
A szakember a problémákat sem hagyja ki a róka bemutatásánál: – Baj például az, amikor bemerészkedik a lakóövezetbe és összetalálkozik a sétáltatott kutyával. Ha egymásnak ugranak, az nem csak az ebre, hanem az emberre is veszélyes, amennyiben veszett a róka, vagy ha, olyan betegséget hordoz, ami akár zoonózis is lehet. (Zoonózisnak az olyan fertőző betegségeket nevezzük, amelyek állatról emberre képesek átterjedni.)
– A róka tud betegségeket terjeszteni. És a veszettség elleni oltás nem kellemes, nem olyan régen egy barátom kapott egyet a hasfalába, nem esett jól neki – hangsúlyozza Németh Gábor.
Sietve azért hozzáteszi: –Mostanában hál Istennek nem találtak, Borsodban nem is hallottam veszett rókáról. Egyébként én is csak fényképen láttam még veszett rókát. Rühesek lehetnek, de ezt mondhatom általánosnak is, mert az nyáron, a melegben előjön.
A rókaveszettségnek külön is utánanéztem. Megnyugtató tudni, hazánkban a rókaveszettség ellen évente kétszer, tavasszal és ősszel oltják az állatokat. Az immunizálás során vakcina tartalmú csalétkeket kisrepülőgépekről juttatják ki. A vakcinák kiszórása a lakott, sűrűn beépített övezeteket nem érinti. Az ebzárlat és a legeltetési tilalom elrendeléséről, valamint az egyes területekre vonatkozó pontos időpontokról az illetékes járási Állategészségügyi és állatvédelmi Hatóság, illetve a települési önkormányzat tájékoztat az önkormányzati hirdetőtáblákon. A külterületeken plakátok figyelmeztetik majd a kirándulókat.
A veszettség a vadon élő és a házi emlősállatokra, valamint az emberre egyaránt veszélyt jelenthet. Háziállataink közül a kutyák veszettség elleni védőoltása kötelező, a macskáknak pedig ajánlott. Ennél többet a http://www.veszettsegmentesites.hu/ oldalon tudhat meg az olvasó.
Ha rókával lenne dolgunk
A szakember szerint nem igazán lehet dolgunk a rókával: – A süldő és kölyökrókánál fordulhat elő, hogy nem találkozott még emberrel és azért néz, mert érdeklődik azután, hogy mit lát. A nagyobb rókát jóformán már észre sem veheti az ember, mert az idősebb róka megérzi az ember szagát, meghallja a hangját és eltűnik. Elvileg nem megy oda az emberhez.
Gábor beszámol arról is, hogy tudja, Debreceni Nagyerdő szélére a vaddisznó is kimegy, ahogy a róka is, és Miskolcon a Tiszai pályaudvaron is mászkálnak vadak.
Ha mégis találkoznánk a rókával, akkor a szakember szerint semmit nem szabad tennünk: – Ne tegyünk semmit. Megfordulni sem kell. Úgyis elmegy. Ha mégsem és például megriad, ránk csodálkozik és csak néz, akkor elég hangosabban rákiáltani, (vagy tapsolni?) és akkor elszalad. Jó ha tudjuk, hogy a veszett róka nagyon megszelídül, és az egészen közel engedi magához az embert, mint a kutya. Akkor kell vigyázni. Vagyis nekünk nem szabad a róka közelébe mennünk.
Vadász szemmel tekinteni a rókára
Gábort megkérdeztem arról, melyik vad a kedvence. Kettőt említett a vaddisznót és a rókát. Azon, hogy a róka koma is köztük van, nem csodálkoztam. A róka nagyon szép állat. Ám Gábor vadász szemmel nézve is kedveli.
– Milyen a róka? Miért szeretem? Mert, ha vadász szemmel nézem ezt a kérdést, akkor be kell ismernem, hogy nagyon nehéz rókára vadászni. Meglátom a tarló közepén és ő rögtön tudja, hogy én ott vagyok. Pedig úgy helyezkedem, hogy ő tényleg nem láthat engem. Vadászként számolok a széliránnyal is, hogy ne érezze meg a szagomat. Abszolút észre sem vehetne, akkor is tudja, hogy ott vagyok. Nem tudom honnan tudja, de tudja, hiába próbálok így vagy úgy helyezkedni, hogy ne lásson és ne érezzen. Egyszerűen nem lehet hozzá közelebb kerülni – árulja el.
Elmesél egy másik történetet is: – Egy alkalommal csalisíppal behívtam egy rókát, megláttam, meglőttem. Másnap ugyanarra a területre elmentem, amikor előjöttek a rókák, akkor megfújtam a sípot és nem jöttek közelebb, sőt mindegyik az ellenkező irányba menekült el. A rókák már akár egy alkalomból tanulnak. Nagyon tanulékonyak. Ugyanabba a csapdába kétszer biztosan nem esnek bele. Pontosan ezért is mennek be a városba, mert megtanulták, hogy az embernél könnyebb zsákmányra találni.
A vaddisznót is a vadászat miatt kedveli Gábor. Szerinte vaddisznóra élménygazdagabb vadászni. A vaddisznó hajtásnak, annak, hogy futtában kell elkapni, leölni, annak nagyon jó feelingje van. A rókát meg nehéz elkapni, vadászszemmel ezért szereti a vöröst. De magát a vadászatot is.
– A vadászat a gazdálkodásról szól. Az egyensúlyról. A vadászat egy nagyon komoly szenvedély. Ehhez is kell végzettség. Hosszadalmas megtanulni. Mi nem „puskás emberek” vagyunk, akik a „szegény állatot” bántják. Nem lövünk le mindent, ami mozog, hanem csak azt a fajtát amit, és amennyit szabad. A megyei vadászati hatóság, a kamara állapítja meg, hogy évente miből mennyi vadat kell lőni az állományfenntartásáért.
Fejest ugrik a hóban
–Vadászatkor a vadkáros területen nem szoktuk lőni a rókát. Hiába nincs az apró vadállomásra jó hatással, mert a nyulat, fácánt ritkítja, a jelenlétével mégis kevesebb az apróvad. A róka a rágcsálókat, a patkányt, a pockot, az egeret, a hörcsögöt összeszedi. Arról jó felvételeket lehet látni, ahogy egerészik a róka télen, szinte fejest ugrik a hóban– meséli.
Gáborék mezőgazdászként a saját területükön sem bántja a rókát: – Jó, hogy ott jelen van, de azért évente vagy húsz rókát levadászom.
És mi lesz a leölt rókákkal?
– A róka húsa nem finom, mert húsevő. Ha mindenevő lenne, hasonlóan a vaddisznóhoz, akkor finom lenne. Mint a borz is. Ettem már borzot, ízlett – folytatja – egyébként ottmarad a dög a hollóknak.
Forrás: ITT
Ha róka koma képeket szeretnénk nézegetni látogassunk el a Rókavilág közösségi oldalára: IDE
Fotó: Pixabay
