Az ajtóban kopogtató ősszel előkerülnek azok a motívumok amik az átmeneti évszakot emlékeztetik a nyár és a tél között. A róka, a gomba, a narancs szín, a dísztök, a szilva, az áfonya, a körte, falevél, gesztenye, a süni, az őzike -ezekről mind mind eszünkbe jut az ősz. Egy jó kis rókagombaleves igazi őszi finomság lehet. Már csak azért is, mert gyorsan készen van, így többet tartózkodhatunk még kint a langyos melegben.

A róka motívum még mindig trendi. Találkozhattunk vele iskolatáskán, képeslapon, mobiltokon, díszpárnán, tányéron, női blúzon, kislány harisnyán, de férfi ingen is. Én is szeretem. Még akkor is, ha tudom, hogy a róka amúgy vadállat.

A Vulpes vulpes vagyis a vörös róka, a rókák közt legismertebb, pedig nem a legnagyobb termetű faja. A kutyák nemzetségétől külsőleg többnyire a napvilágon tojásdad alakú pupillája, lapos szembolti íve és aránylag kicsiny felső tépőfogai különböztetik meg. Szőrzete hátán barnásvörös, hasán szürkésfehér. Mellső lábainak vége és fülének hátulja fekete. Bozontos farka fehér hegyű.

Éjszaka vadászik, nappal föld alatti vackába húzódik. Kisemlősök, főként egerek és pockok, néha nyulak a fő tápláléka. Rovarokat, madártojást, csigát, dögöt, sőt gyümölcsöt is eszik. Nem véletlenül láthatjuk gyakran erdei szamócával, almával vagy szederrel rajzolva. Évente egy alkalommal 3-5 kölyköt szül. Élőhelye  az erdők, de minden alkalmas élőhelyen megjelenhet, még a városi parkokban is. Országszerte gyakori. Nem védett. A veszettség egyik terjesztője, ezért óvatosnak kell lennünk, ha találkozunk vele. De félni nem kell tőle. Elég, ha elkerüljük. A vörös róka gyönyörű színéről kapta nevét a rókagomba, amiből számos finomság készíthető.

Rókagomba, az ínyenc falat

A sárga rókagomba, tudományos nevén Cantharellus cibarius, nem ismeretlen az ínyenc konyha rajongói előtt. Hazánkban elsősorban tölgyesek, bükkerdők mélyén, meleg és esős nyári, kora őszi hónapokban lehet a rókagombával találkozni. Könnyen felismerhető, de inkább ajánljuk, ha nem értünk hozzá, akkor gombaszakértő láttamozása nélkül soha ne főzzünk magunk szedett gombából.

1836-ban Elias Magnus Fries svéd botanikus volt az, aki először rendszerezte a gombákat, azt írta a rókagombáról, hogy az egyik legfontosabb és legízletesebb ehető gomba. Szerintünk is. Sokan talán nyulica vagy csirke-, illetve sárgagomba néven ismerik a tölcsér alakú gombát. Aminek nagyobb darabja, amik akár 7-8 centiméteresek is lehetnek, már fodros szélű kalappal bírnak.

A fenntarthatóság nevében vitt konyha alapköve, hogy idény és helyben elérhető alapanyagokat használjunk. Például a vörös rókáról elnevezett rókagombából.

Rókagomba krémleves

400 rókagomba apróra vágva
2 evőkanál vaj
1 evőkanál repceolaj
1 vágott hagyma
4 apróra vágott fokhagyma gerezd
2 dl inkább száraz fehérbor
8 dl víz
2 evőkanál apróra vágott tárkony
ízlés szerint só, cukor és fekete bors
2 dl legalább 20 százalékos tejszín
(0,5 dl sherry)

Tetejére: 1 maroknyi tárkony apróra vágva

 

1. Óvatosan rázzuk le az esetleg földet a gombáról, vagy törölgessük le. Egy vastag falú serpenyőben sütéssel párologtassuk el a felesleges folyadékot a gombából. Ha a folyadék elpárolog, adjunk hozzá vajat, repceolajat, majd az apróra vágott hagymát és fokhagymát. Pár percig pároljuk, majd sóval és borssal ízesítjük.

2. Egy lábosban forraljuk fel a vizet a borral, majd adjuk hozzá a fűszeres gombát a serpenyőből, és főzzük össze az egészet mintegy tíz perc alatt.

3. A levest botmixerrel pürésítsük, és adjuk hozzá a tejszínt (és a sherryt). Forraljuk fel, és ellenőrizzük az ízét. Ha szükséges, adjunk hozzá sót és borsot.

4. Tálaláskor szórjuk meg friss tárkonnyal és kínáljunk hozzá finom kenyeret. A langyos őszi estéken pont olyan finom, mint a sötét őszi estéken.

Forrás: ITT
Kép: Ari Heinonen