Elkezdődött a tanév az iskolákban, óvodákban. Szeptember első napjára, akiket érint a tanévkezdés, visszaértek a nyaralásból. Aki tehette, vagy úgy érezte, hogy muszáj, még biztosan kihasználta az utolsó napokat, hogy közös programon vehessen részt a család. De az sem baj, ha az augusztus végét ráhangolódással töltöttük. Ahogyan annyi minden másban, ebben is különbözőek lehetünk. A családi programoknak mégsem kell véget érniük szeptemberben. Mert a jó időt amíg lehet, ki kell élvezni. És mert a nyár nem érhet véget csak úgy, egyik pillanatról a másikra. Van olyan program, amely átmenthető őszre, akár télre is.
A tanév kezdete mindenkinek mást jelent. Lehetnek nyögvenyelősek az első napok, mert az iskolások könyveit, füzeteit fóliázni kell, a ceruzákat és egyéb rajzeszközöket névvel ellátni, hiszen ezt általában külön kérik az intézmények. Amelyik családból több gyerek kezdte meg az iskolát, ott nyilvánvalóan sokszorozódnak a feladatok. Még szerencse, hogy ezen munkálatokat csak egyszer kell elvégezni egy tanévben.
Aztán többeknél augusztus végén, szeptember elején indul a benti cipő vadászat, amely jó hosszúra is nyúlhat, mert a szandálokat ilyenkor már általában visszaküldik a központi raktárba. Legalábbis, ezt az információt kaptunk az egyik cipőboltban. Mi szerencsére sikerrel jártunk. Ha nem is jutott mindhárom gyermekünknek szandál, belebújós cipőből még találtunk méreteket.
Érzések és tanévkezdés
Arról nem is beszélve, hogy a nyári szünet hazánkban kivételesen hosszú. Két és fél hónapnyi gyerekfelügyeletet megoldani nem tud mindenki. S ha mégis együtt vagyunk, sokszor nehéz lefoglalni a gyerekeket. Nem találhatunk ki minden napra külön programot. Amihez utazni, vagy elmenni kell valahova, azt pláne nem teheti meg mindig mindenki. Így érthető, ha sokaknak még az ilyenkor szokásos zűrzavaros tanévkezdéssel együtt is megváltás az újrainduló iskola és óvoda.
Míg mások nehezen szakadnak el a gyerekektől. Ugyan csend lesz a lakásban, és nyugodtan tudunk kávézni, vagy akár a halomban álló, megszáradt ruhákat elpakolni. Elintézni azt, amit az elmúlt hetekben nem tudtunk, mégis sokszor nehéz együtt lenni a csenddel. Legalábbis, én így érzem. Még úgy is, hogy nálunk is rendszeresen történnek kiborító helyzetek.
Ahol több gyerek van együtt, egy helyen, ott elég gyakori a veszekedés. Édességen, legón, ki jöhet be a másik szobájába, ki nem, ki mondott először csúnyát a másiknak, ki kezdte a veszekedést. Ezt szülőként megélni sem egyszerű, főleg ha zeng tőle a ház. De még ezzel együtt is hiányozhat a jelenlét.
Hogy augusztusban még együtt vagyunk, aztán szeptembertől már nem. Ez is egy érzés, amellyel meg kell birkóznunk. És ez nem baj, hiszen mindannyian mások vagyunk. Mindenkinek lehet nehéz valami ebben az időszakban is. És már tényleg ősz van. Augusztus 20. után mintha valahol valaki állított volna a hőmérséklet szabályzón.
Lencseleves és hab a nyarunk tortáján
Hirtelen hideg és szeles lett az idő. Ezt csak azért vártam, mert újra itt a főzelékek ideje, amelyek ősszel a legszínesebbek. Ahogyan erről már korábban ITT írtunk. És úgy érzem, éppen itt az ideje kipróbálnom azt a két különböző, mégis hasonló paradicsomos lencselevest is, amelyek többször is a szemem elé kerültek a közösségi oldalak valamelyikén.
Dragomán György receptje hagyományos lencsével készül, míg ez egy vöröslencsés változat. Ha már iskolában és óvodában vannak a gyerekek. Akik nem szeretik a lencsét. Én viszont így kedvemre fogyaszthatom. Emiatt mégis lehet jó az ősz.
Talán azért is érzem most olyan erősen a csendet, mert mi a nyár utolsó napjait kifejezetten aktívan töltöttük. Nem szándékosan terveztük így, csak így alakult. A Katica Tanyán jártunk Patcán, Somogy megyében úgy, hogy ott béreltünk egy kis házikót. Ez a kikapcsolódás talán a teljes nyarunkat felülírta.
Pedig voltunk sátorozni. Együtt a családdal, aztán apukák, összesen hat gyerekkel. Ez már hagyomány a férjem barátaival, minden évben közös program. A gyerekek mindig nagyon várják, és tényleg igazán menő, amikor csak az apák nyaralnak a gyerekkel. De az a patcai, iskolakezdés előtti, hosszúra nyújtott hétvége volt a hab a nyarunk tortáján.
Még soha nem jártunk azelőtt a Katica Tanyán, így nem tudtuk, mire is számíthatunk. De az a programkínálat, amit ott találtunk, minket is lenyűgözött. Egy egy igazán gyerekbarát hely. Végre! Így szülőbarát is. Mert ahol a gyerekek ilyen jól érzik magukat, ott a szülő is kisimult lesz. Háromnapos bérletet vásároltunk a tanyára. Mivel ott is szálltunk meg a faluban, így igazán ki tudtuk használni. Minden nap délelőttől zárásig, vagyis este hétig a tanyán voltunk.
További képek a témában az Instagram oldalunkon érhető el:
A nyár legjobb napja – ősszel is
És olyan gyorsan peregtek az órák! Szülőként is sok mindent élveztünk. Kicsit úgy érzem, hogy itt minden felnőtt gyerek lehet. A gyerekekkel együtt húztuk fel a dombra a hófánkot, hogy aztán mi is lecsúszhassunk. Együtt próbáltuk ki mindig az egyel merészebb csúszdákat. Egy idő után mindenki legyőzte a félelmét a meredek csúszdák láttán, és másfél órát csúsztunk együtt, önfeledten. A gyerekek különböző helyszíneken és különféle eszközökön ugrálhattak. Ugráló szőnyeg, ugráló domb.
Aztán álmélkodtunk azon, hogy a gyerekeink milyen ügyesek falmászásban. És ott voltak az állatok. Láttuk, sőt, kipróbáltuk a tehénfejést. Végre láttunk testközelből malacokat. Már a falu is óriási élmény volt: szamárbőgésre ébredtünk. A gyerekeink szerint az volt a nyár legjobb napja, amit a Katica Tanyán töltöttünk.
Tanévkezdés előtt ideális volt. Kicsit rosszul is éreztem magam, amikor hazaindultunk. De most mégis úgy érzem, hogy itt nem kell véget érnie. Miért ne vihetnénk át a nyári programokat őszre is? Miért ne történhetne meg a nyár legjobb napja akár szeptemberben is? Vagy októberben, novemberben, januárban?
A Katica Tanya – hiába van legalább annyi, vagy még több szabadtéri látnivalója is, mint beltéri – ősszel, sőt, még télen is nyitva tart. Jó, persze nem egész héten, de hétvégén, és előzetes bejelentkezés esetén igen. Hiába indult el a tanév, a közös programoknak ez nem kell, hogy a végét jelentse. Közös élményeket gyűjthetünk ősszel és télen is. Ránk fér. Mindenkire.
