Van jobb annál, mint rendszeresen elhagyni a város stresszét és kijutni az erdőbe? Húzzunk kényelmes nadrágot, bökjünk a papíralapú térképre, ragadjunk magunkhoz gyümölcsrudat és vizet, majd induljunk útnak. Iránytűt, jelzőtáblát vagy éppen egy túravezetőt követve oda: ahol úgy feltöltődünk, mint sehol máshol!
A nyári kánikulában inkább vágyunk vízpartra, strandra vagy éppen légkondicionált moziba, mintsem hátizsákkal felpakolva az erdőbe. Holott a sűrű fák árnyékában meglehetősen kellemes az idő akkor is, amikor a hőmérő csapkodja a negyven fokot. Ha évek óta nem voltunk kirándulni, jól érezhetnénk magunkat a csendben, a zöldben, tudatosan elvágva magunkat az online világtól, aktívan, hogy csak arra gondoljunk, milyen felszabadító volt gyermekként a szabadban lepkét kergetni, fára mászni, vonuló felhőket fűben fekve lesni.
– Míg tavasszal nagyon jók az illatok, addig ősszel sokkal színesebb a természet, nagyon szépek a fények, az árnyalatok az erdőben: zöld, bordó, sárga, barna, okker. A természetjárást sosem késő elkezdeni, ha van pár szabad óránk hétvégén, akkor most szeptemberben, októberben is neki indulhatunk. Nem túrázni, hanem kirándulni. A kettő között az a különbség, hogy míg a kirándulás kikapcsolódás, addig a túrázás már valamilyen teljesítményhez kötött sporttevékenység – vezet be a természetjárás rejtelmeibe Varga Zsuzsanna végzett túravezető.
Zsuzsi azoknak, akik szeretnek olvasni és komolyan gondolják a túrázást, ajánlja Benedek István: Csavargások az Alpokban című könyvét, amiből fel is olvas egy részletet:
„Az igazi turistát a természeten kívül a teljesítmény is érdekli. Az, amit ő teljesít. Nekivág a legmagasabb csúcsoknak, és örül ha meghódítja őket. A csúcson kétszeresen örül: élvezi a természet szépségét, élvezi a megtett utat, a nehézségeket legyűri.”
Természetjárás kellékei: térképek, útjelzések, tájoló
A technikának köszönhetően, számos témához köthető internetes oldal mellett, többféle mobilalkalmazás is a segítségünkre lehet természetjáráskor: térképek, túraútvonalak, iránytű és egyéb navigációs eszközök. Még az Országos Kéktúrának is van saját appja. E-mellett számos papíralapú könyv, útleírás és beszámoló is könnyítheti a dolgunkat. Túravezető egyesületek rendszeresen indítanak alapfokú tájékozódási és térképolvasási tanfolyamot olyanoknak, akik a természetet járni szeretnék segítség nélkül.
– Valaki a könyveket szereti, míg mások a térképeket. Világéletemben térképolvasó voltam, ez egy belső késztetés, hogy bújjam a térképeket, majd élőben is végig gyalogoljak egy adott ösvényt. Nekem az egész ország meg van térképen, tájegységekre lebontva – meséli magáról Zsuzsi.
A túravezető Tatabányán gyerekeskedett, egészen kicsi kora óta rendszeresen járja az erdőt, igazi gombász családban nőtt fel, mindig mentek a termés után, és ahogy az íratlan szabály tartja, csak annyi gombát szedtek le, amennyit el is fogyasztottak. Mióta Zsuzsi édesanya lett már a kisfiával is jár kirándulni, kezdetben hordozókendőben vitte magával. Pár éve a természetjárást már komolyabb szinten űzik, túrázni járnak. Zsuzsi az 1170 kilométeres Országos Kéktúrát is végigjárta. A kisfia is megtett belőle több mint háromszáz kilométert, így teljesítette a Gyermek Kéktúrát.
Tapasztalata szerint, akik nem ismerik a jelzéseket és nem tudnak tájékozódni, nem mernek elindulni, így a gyereküket sem viszik el az erdőbe. – Én részben ezért is végeztem el a túravezetői tanfolyamot, hogy a gyermekem osztályát elvihessem természetet járni. És, hogy akik velem tartanak, azok nyugodt szívvel rám bízhassák magukat – hangsúlyozza.
Térkép nélkül sem tévedt el
– Igazán sosem tévedtem még el. Olyan volt már, hogy nem vettem időben észre egy kanyart, amire rá kellett volna térni, de a domborzatból rájöttem, hogy valami nem stimmel. Olykor előfordulhat, hogy nem minden olyan, mint a térképen, mert a legutóbbi viharban kidőlt egy fa, vagy éppen fakitermelés van az erdőben és az kissé módosította az útszakaszt. Mindig azt ajánlom, ha valaki eltévedne, nem ismerné fel, hogy éppen hol van és onnan merre menjen tovább, akkor menjen vissza addig a pontig, ahol még biztonsággal tudta, felismerte hol van. Bízzon magában, hogy jó irányba megy – javasolja.
Zsuzsi elmeséli, neki nagy önbizalmat adott, hogy a túravezető képzésen sikeresen teljesített, ami pont abból állt, hogy a jelzetlen úton térképpel és tájolóval, szintidőn belül teljesítse az előírt feladatokat. Véleménye szerint, minél többet járjuk az erdőt és figyelünk, annál magabiztosabbak leszünk. Mindig megtervezi a természetjáró útvonalakat, hogy amikor másokat vezet, akkor választ tudjon adni azokra a kérdésre, hogy mikor, hová érnek és milyen különleges látnivalóval találkozhatnak.
Természetjárás ősszel: ha a gyerek nem akar elindulni
Az erdő feltölti, kikapcsolja és megnyugtatja az embereket. A gyerekeket is. – A növények illóolajokat párologtatnak, lenyugtatják az idegrendszert, miközben maga a mozgás, a megtett táv sikerélménye, a látottak élménnyel töltik fel a gyerekeket. Ha mégis nehéz az elindulás, érdemes részt venni az erdei kincsvadászat mozgalomban, a geocathingben, ami során geoládákat kereshetnek menet közben a kisebbek. Ha megtaláltak egyet, de már fáradnak egy közelben lévő újabb kincsesládával további távra vehetjük rá észrevétlenül a gyerekeket – adja az ötletet.
A rejtekhelyek pontos koordinátáit és a bemutatandó látnivalók megtalálhatók a www.geocaching.hu honlapon. Maga a geoláda általában egy vízhatlan doboz, benne egy látogatói naplóval, egy játékismertetővel, és néhány apró ajándékkal. A sikeres kincsvadász beírja a látogatási időpontját és a játékban használt nevét a naplóba. A felnőtt játékosok számára többnyire a naplóban található jelszó a legfontosabb zsákmány, mivel ezzel tudják a geocaching.hu oldalon bejegyezni a találatukat és megosztani kalandjaikat. A gyerekeket elsősorban a láda kincsei hozzák lázba: a magukkal hozott ajándékért cserébe választhatnak valami hasonló értékűt a dobozból. A látnivaló, a ládához vezető túra pedig kicsinek, nagyoknak egyaránt élmény.
A természetjárás útvonalát befolyásolja az életkor, az egészségi állapot, hiszen különféle nehézségi fokozatok vannak mind a távolságra, mint a szintkülönbségekre.
Hogyan öltözzünk a kora őszi kirándulásra?
Egy egynapos kirándulásnál célszerű az aznapi időjárásnak megfelelően öltözni, kényelmes ruhát viselni, olyan holmit választani amiben jól érezzük magunkat, könnyen mozgunk, terepre való. Amennyiben tudjuk, hogy apró kavicsos úton haladunk, amin megcsúszhat a sportcipő, célszerű túracipőt viselni a gyerekeknek is. A speciális túraruházat nagyon drága, ha már egyre gyakrabban kirándulunk, mi több túrázunk, akkor megéri befektetni egy-egy maradandó ruhadarabba. Impregnálható, mosható esőkabátba, amibe nem fúj be a szél, kesztyűbe, sportfehérneműbe, vízhatlan nadrágba. – Különösen figyeljünk a súlyra, jó ha a hátunkon a megpakolt hátizsák nem nyom többet a testsúlyunk tíz százalékánál, mert a cipelés leterhel, visszafog. Ha estébe nyúlik a menet egy fejlámpára is szükség lehet – óvva int Zsuzsi.
Egy délelőtti vagy egy délutáni kirándulásra elég másfél liter folyadékkal számolni, ám egész napra legalább három liter vizet vigyünk magunkkal, ha tudjuk, hogy nincs útközben víz vételi lehetőség. A legjobb eledel a zöldség és a gyümölcs, Zsuzsi a zabszeleteket, aszalványokat és a gyümölcsrudakat részesíti előnyben, mert nem nyomódnak össze a táskában és kevés helyet foglalnak.
Mit rejt az erdő?
Zsuzsi nem hiteget, elárulja, hogy vadállatokkal jóformán csak akkor találkozik, amikor maximum hárman járják az erdőt: – Az állatok a hangra és szagokra is érzékenyek, még a vaddisznó is fél, így nem mutatják meg magukat. A kisfiammal láttunk már borzot, rókát, nyulat, őzikét, szarvast, vaddisznót, muflont és kígyóféléket. Viszont, ha nem is találkozunk velük, az ottjártuk felismerhető, a lábnyomaikból, a vaddisznó túrásaiból, a lerágott növényzetből, a fákon hagyott nyomaikból. A mostanában sokat emlegetett medve kimaradt számunkra, farkassal, aranysakállal és hiúzzal sem találkoztunk, csak vadasparkban.
A gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt érdekes lehet, mi ehető és mi nem az erdőben: a tavasz végén érett a bodza, júniustól egészen idáig fellelhető volt az erdei szamóca, majd termett erdei málna, fekete szeder, hamarosan a som lesz szedhető. – Az ibolya virágát is meg lehet enni, lehetett szedni akácvirágot, aminek mézes íze feldobta a szendvicsünket, a hársból tea készíthető – sorolja Zsuzsi.
Ha túrázni szeretnénk, de nem tudjuk hogyan és merre induljunk el, szinte minden nagyobb városban van természetjáró egyesület, túraszakosztály, segítségünkre lehet a www.turavezetes.hu oldal is.
Fotó: Kép: Varga Zsuzsanna
